Virginie Grimaldi: Ha az élet citrommal kínál

A szerző első könyvére teljesen véletlenül bukkantam a könyvtárban, és viharos sebességgel olvastam el. A másodikat, a Merci, nagyik!-at már tudatosan kölcsönöztem ki ezután, ennek a könyvnek a megjelenését pedig már nagyon vártam. Megérte várni, nem csalódtam, kedvenc lett. Mint ahogyan Virginie Grimaldi és bekerült a kedvenc szerzőim közé, akinek az új megjelenéseit nagy izgalommal és szeretettel várom majd a jövőben. 

Ha az élet citrommal kínál... Mi jut eszünkbe erről a címről? Pl. az, hogy ha az élet nem egyből édes és szuper, hanem kicsit savanykás és szomorú, akkor is próbáljunk helytállni és kihozni belőle, amit csak tudunk.

Virginie Grimaldi: Merci, nagyik!

Virgine Grimalditól ez a második olvasásom és az elolvasott két könyve alapján több következtetést is le tudok vonni. Először is azt, hogy mindkét könyve végén volt egy meglepő fordulat, egy csavar, amit tulajdonképpen végig éreztetett egy kicsit a könyvben, mert mintha nem lett volna valami teljesen kerek, mintha egy információ hiányzott volna, de azért annyire nem, hogy ez zavarja a könyv élvezetét és akkor már bele is nyugodtál, hogy oké, akkor hagyjuk ezt a dolgot, élvezzük a könyvet. Aztán a végén, bummmm! Áll leesik, szemöldök felszalad.