Simone St. James: Alkony Motel

Bates Motel, Stephen King - ha ez a két név jelent neked valamit, akkor az Alkony Motel kedvedre való könyv lesz. Nem vagyok odáig a kísértettörténetekért, de ez a könyv éppen annyira volt természetfeletti és ijesztő, mint amennyit még én is elviselek és élvezek is, a szerző nagyon jól egyensúlyozott a bűnügyi történet, a thriller és a szellemhistóra műfajok között, a nyomozás, a múltbéli titkok és a jelenben történő feszültségek letehetetlenné tették a könyvet. 

Amúgy hátborzongató ez a füst dolog. Néha csak úgy a semmiből az íróasztalomnál ülve megcsapja az orrom a cigarettafüst, úgy, hogy senki nem dohányzik nálunk és mivel kertes házban lakunk, a folyosóról, lépcsőházból sem jön be. Nagyon ritkán fordul elő, és nem rémiszt meg a jelenség, hanem inkább valamiféle jó érzés fog el ilyenkor.

James Patterson - J.D. Barker: A madártollas gyilkosságok

Ezt a könyvet akkor kezdjétek el olvasni, amikor semmi nagyobb, komolyabb és fontosabb dolgot nem terveztek az elkövetkező 2-3 napra a család etetésén kívül, de még az is jó ötlet, hogy előtte készítsetek be kétnapi hideg-meleg élelmet, hogy arra se legyen gondotok. 

Egyszerűen letehetetlen volt! A rövid fejezeteknek köszönhetően nem csak elvileg volt letehetetlen, hanem fizikailag is kemény meló volt, ugyanis mindig az járt a fejemben, hogy na, még ezt a rövid fejezetet elolvasom, utána meg ugyanez. Vonultam az egyik szobából a másikba, ahol éppen nem zavart senki, vagy fülhallgatót tettem fel, hogy kizárjam a külvilágot.

J. D. Barker: Szíve helyén sötétség

Ez a második szuper olvasmányom ebben az évben. Az éjféli égbolt után egy teljesen más típusú történet, és első találkozásom a szerzővel. Már várólistára is tettem a többi magyarul megjelent könyvét. Ezzel itt most elárultam azt is, hogy nagyon beszippantott ez a könyv. Alig több, mint egy nap alatt elolvastam. Nem tudom, ciki-e bevallani, de semmit nem csináltam aznap az olvasáson és a létszükségleteimen kívül. :D

Fogva tartott és nem engedett. A történetnek sok rétege és sok karaktere van. Mégsem bonyolódtam bele egy percig sem, teljesen világosan és érthetően követték egymást az események, egyszer sem kellett visszalapoznom, egyszer sem volt semmi homály a cselekmények érthetőségében. 

Guillaume Musso: Central Park

Szép dolog az újrahasznosítás, és ezt Musso remekül műveli történeteiben. Ott van például a Visszajövök érted című könyve, amelyben az Idétlen időkig című film alapötlete sejlik fel, ezt maga  a szerző sem titkolja, sőt egy apró utalás is található erre vonatkozóan a könyvben. 

Vagy a már számtalanszor feldolgozott időutazás témáját is sokszor elővette, de ez egyáltalán nem baj, mert sikerül ezekhez a témákhoz úgy hozzányúlnia, hogy tudjon mégis valami újat, eredetit mutatni.

Így van ez a Central Parkkal is, amikor is a két főszereplőnk felébred a park közepén, fogalmuk sincs, hogy kerültek oda és innen indul a történet, főhőseink visszafejtik, hogy mi történhetett velük.

John Douglas és a sorozatgyilkosok

Nagy krimi- és thrillerrajongónak tartom magam, érdekelnek mind a fiktív, mind a valós bűnügyi történetek, s általában szeretem ezeket nagy mennyiségben fogyasztani. :)

John Douglas szuper könyvei azonban eddig még nem kerültek az utamba, így most az övék lesz ez a bejegyzés.

Andrew Mayne: A naturalista

Aki olvas bennünket, az talán észrevette már, hogy én jóval ritkábban olvasok krimiket, mint Zsófi, de néha azért sikerül lecsapnom egyre-egyre úgy, hogy én olvasom el először. Előfordult már, hogy ajánlottam is neki elolvasásra, és éppen annyira tetszett neki, mint nekem. 

A naturalistát biztos, hogy ajánlani fogom elolvasásra, mert nekem nagyon-nagyon tetszett. Az első oldaltól az utolsóig, annyira vitt magával a könyv, hogy le sem tudtam tenni. 

Thriller csütörtök: A jó, az elmegy és a nem annyira jó

Újabb thriller csütörtök, újabb darabokra szedett thrillerekkel... na jó, annyira nincsenek is darabokra szedve.

John Douglas - Mark Olshaker: Mindhunter - Sorozatgyilkosok

Az egyik kedvenc műfajom könyvei mindig megrémítenek, vagyis inkább az rémít meg, ha ki kellene fejtenem, hogy miért is szeretem én ennyire ezeket a könyveket. Miért? Mert izgalmasak? Egy kalandregény is lehet izgalmas.

Igen, a (jó) thrillerek legtöbbször izgalmasak, a cselekményük pedig szövevényes, de sokszor véresek és durvák is.

Gyilkosság, erőszak és halál a fő alkotóelemei egy egyszerű lány (ez vagyok én) kedvenc műfajának.