Kathryn Hughes: A titok

Ide nekem Kathryn Hughes másik magyarul megjelent könyvét is! A titok annyira olvasmányos és hangulatos történet, hogy nehezen tudtam elszakadni tőle. Egy titkot nehéz megtartani, de még nehezebb kideríteni, felfedni, megtudni. Vannak olyan esetek, amikor a titkok nem maradhatnak többé titkok.

Mert emberi életeket tettek tönkre, tettek jobbá, változtattak meg, és a legnagyobb titkok talán sosem derülnek ki. Pedig a titkok akár életeket is menthetnek.

Guillaume Musso: Holnap

Említettem már többször is, hogy Musso a kedvenc szerzőim közé tartozik. Az egyszerű stílusa, az izgalmas történetvezetése és a fő, vagy kedvenc témájaként alkalmazott időutazásos dolgok miatt. Illetve nem annyira időutazás az, ami jelen van a történeteiben, hanem valamiféle játék az idővel.

Ezek az időmanipulációk annyira könnyen elképzelhetőek és olyan gondolatokat hoznak felszínre bennem, hogy már-már azt szeretném, ha tényleg ilyen egyszerűek lennének és egyszer véletlenül akár velem is megtörténjenek.

Sarah Perry: Az essexi kígyó

Ismét egy könyv, amit mindketten elolvastunk, Zsófi nagyon várta, én pedig amikor megláttam a gyönyörű borítóját, akkor kezdtem el érdeklődni iránta. Zsófi olvasta el először, de mégis az én véleményemmel indítom a blogbejegyzést. Zsófi értékelése után pedig reakcióvéleményemet olvashatjátok majd.

Ez a könyv véleményem szerint egy igazi gyöngyszem. Egy gyöngyszem azoknak, akik rajonganak a titokzatos, misztikus hangulatért, szívesen erednek egy titokzatos szörny nyomába, miközben egy gyönyörű történet résztvevői lehetnek, mely minden érzéküket és érzésüket magával viszi.

Ann O' Loughlin: Bálterem kávézó

Írország, Wicklow megye, Ratshorney, Roscarbury Hall, két nővér, Ella és Roberta.

Ezek a dolgok alkotják ennek a keserédes történetnek a fő hozzávalóit, amelynek minden sora mélabús volt, ugyanakkor helyenként a szomorú történetbe passzoló fanyar humort is felfedezhetünk.

A könyv eseményei akárcsak Ella O' Callaghan süteményei, finomak, szolídak, bennük van az otthon íze, segítenek kielégíteni a kisváros pletykára éhes kíváncsi nőszemélyeinek érzékeit és érzéseit. 

Jane Harper: Aszály

Egy kisváros, titkok, egy lány, két fiú, egy tragédia, egy alibi, Aaron Falk sok-sok évvel ezelőtt hagyta ott Kiewarrát, de egy régi barátjának a halála miatt újból visszatér a szülővárosába.

Luke Hadler feleségét és fiát brutálisan meggyilkolták, rá pedig egy kocsiban találtak, szétlőtt fejjel. A megoldás egyszerűnek tűnik, miután az elkeseredett férj megölte feleségét és a fiát, ő maga is öngyilkos lett. A tragédiával kapcsolatban nagyon sok kérdés maradt nyitott, az ügyet mégis lezárták. Kiewarrában átvette az uralmat az aszály, az emberek elkeseredettek és feszültek. És akkor még itt jön Aaron Falk, akinek sok-sok évvel ezelőtti, sürgős távozását még mindig nem tudta megbocsátani a kisváros.

Kate Morton: A tóparti ház

Hűűű, micsoda könyv volt ez!! Teljesen lenyűgözött!! Kate Morton is ott van már jó ideje a kedvenceim sorában, sőt, közös kedvenceink sorában, mert Zsófi is nagyon szereti a könyveit, így talán nem is meglepetés, hogy ezúttal is sikerült elkápráztatnia.

Talán Kate könyveinek  össze is lehetne szedni a hozzávalóit:

Végy egy régvolt családot, legyenek kedvesek, aranyosak, édes gyerekekkel, legyen benne szerelem, mindent elsöprő, sok mindent kibíró, legyen egy gonosz szereplő, legyen egy félreismert, és a legfőbb alkotórész semmiképpen se hiányozzon belőle, az pedig egy olyan titok, ami uralja az egész könyvet, amin nem csak mi olvasók törjük a fejünket, hanem a könyvben felbukkanó új szereplők.

Jessica Knoll: Szerencse lánya

A huszonéves TifAni FaNelli a kiváltságosok életét éli. Egy körülrajongott női magazin megbecsült munkatársa, aki drága ékszerek és márkás ruhaköltemények mellé még egy sármos és jó pedigréjű vőlegénnyel is rendelkezik. Mindazt elérte, ami másoknak csak álom.

Ani múltja kimondhatatlan titkot rejt. Tizennégy évvel ezelőtt a Bradley középiskolában borzalmas dolgok történtek. Meggyalázták, meghurcolták, kinevették. A kis TifAni aznap megsemmisült. Az erős Ani lépett a helyébe, aki mindent meg akar kapni az élettől...

A szerencse forgandó: a bűnösökből is lehet áldozat. A bosszú lehetősége TifAnié: vajon leveszi az álarcot, vagy örökre bezárja magát a múlt börtönébe?

A könyv elején megismerhetjük a szép és sikeres Anit, aki  egy neves new yorki lapnál dolgozik, az ujján egy hatalmas rubintgyűrű csillog, éppen most készül férjhez menni. 

Nekem már az első oldalak után kiderült, hogy Anivel nincs egészen minden rendben. Csak üres kirakatéletet él, és azt teszi, amit az ilyen korú nőktől elvárnak, sikeres a munkájában, egy gazdag családból származó jónevű vőlegénye van, és miután majd összeházasodnak, Ani otthagyja  a munkáját, gyerekeik lesznek és vidékre költöznek.

Ani úgy viselkedett és élte az életét, ahogy a vőlegénye, a  munkatársai és az emberek elvárták tőle, de nekem nagyon úgy tűnt, hogy ebben semmi élvezetét nem leli, ez csupán valami pótcselekvés nála, ami segít neki felejteni és megfelelni.

Aztán a történetben visszalépünk az időben, Ani, vagyis ekkor még TifAni tinédzser korába, amint éppen egy új iskolát kezd el, és próbál beilleszkedni az ottani közösségbe. A lány múltja és jelene nagyon sok hasonlóságot mutat,  TifAni ugyanazt teszi felnőttként, mint amit már tiniként is tett, próbál megfelelni az embereknek. Az új iskolájában éppen a népszerű diákok közé próbál beilleszkedni, elkezd úgy öltözködni, beszélni, mint ők. 

Be kell valljam, engem nagyon taszított TifAni viselkedése, én sosem változtattam volna magamon semmit csak azért, hogy mások elfogadjanak, akkor már inkább leszek magamban, de azért ezzel együtt sajnáltam is a lányt.

TifAni egyszer csak a nagy megfelelni  vágyásában átlépett egy határt, amit nem szabadott volna megtennie, innentől kezdve pedig teljesen kicsúsztak a dolgok az irányítása alól.

A történet nagyon is aktuális kérdésekkel foglalkozott, és nagyon is mai határokat feszegetett, a mai bulizó fiatalok világának sötét zugaival kapcsolatban. 

A könyv engem is nagyon nehéz kérdések elé állított, de szerintem az írónőnek éppen ez is volt a célja.

A fiatal TifAnival történtek és az iskola kegyetlen és népszerű diákjainak viselkedése tragikus történésekhez vezetett az iskola történetére nézve, TifAninak szörnyű dolgokat kellett átélnie, utána pedig egy nagyon aljas meghurcoltatásnak lett az áldozata.

Így tehát a lány szörnyű múltját és titkait megismerve már nem is csodálkoztam rajta, hogy a kis TifAni miért vált azzá a céltudatos felnőtt nővé, Anivá, aki minden erejével azon volt, hogy maga után hagyja a múltja fájdalmait. Hogy sikerült-e neki, az a történet végén kiderül, kérdések még mindig maradnak bennünk, de ezt szerintem Jessica Knoll így is szerette volna.

8/10

A könyvet köszönöm a Libri Kiadónak!

Zsófi

Julia Rochester: Ház a világ peremén

John Venton részegen lezuhan egy devoni szikláról. Ikergyermekei, Morwenna és Corwin két külön irányba menekülnek, hogy megkezdjék felnőtt életüket. Édesanyjuk, akit a boldogtalan házasság évei csak felbőszítettek, kapva kap a vígözvegységen. Csupán a nagyapjuk talált megnyugvást a düledező családi házban, miközben egy hatalmas vászontérképre vég nélkül festi a történetüket. Élénk színekkel megfestett térképe a hajóroncsok, elfeledett házak, szentek és ördögök miniatűr képeivel a képzelet szüleménye, helyi mítoszok és történetek gyűjteménye. De egy titkot is őriz. Amikor az ikrek vonakodva visszatérnek a házba, rájönnek, hogy apjuk hiánya is része a térkép rejtélyes vonzerejének. 

A ház a világ peremén magával ragadó mese arról, hogy a család és az otthon miként lehet egyszerre a vigasz forrása és mindent elpusztító erő. Ízekre szedve a nevetséges féligazságokat, amilyeneket minden családban rejtegetnek, felteszi azokat a kérdéseket, amelyekkel valamennyiünknek szembesülnünk kell: kik azok, akikért felelősek vagunk, és végső soron kikhez tartozunk?

Először is azt jegyezném meg, hogy csodás egy helyen játszódott ez a könyv, mind a Venton ház, és mind a környéke gyönyörű volt, szívesen élnék én is arrafelé.

A történetünk nagyon tragikusan indul, a Venton család feje, John a kocsmából hazafelé tartva lezuhan egy szikláról.

A családot hirtelen érte ez a veszteség, és teljesen le vannak döbbenve, nem is igazán tudják, mit kellenne most tenniük.

De aztán elég hamar sikerül talpra állniuk, és tovább folytatni az életüket, bár az igaz, hogy ezt úgy teszik, hogy közben a család felbomlik, és ki-ki külön folytatja az életét.

Az első fejezetekben képet kaphatunk a boldogtalan Venton család mindennapjairól, a szülők napjainak jelentős részét teszik ki a veszekedéseik, s a házasságuk semmiképpen sem nevezhető boldognak.

Morwenna és Corwin, a két ikertestvér pedig jól elvan a  saját, a külvilágot teljesen kizáró kis világukban. Bevallom őszintén a kettejük kapcsolata nagyon sok fejtörést okozott nekem már a történet legelejétől kezdve, nem igazán tudtam hová tenni azt, hogy tizenévesen egy ágyban alszanak, sem azt, ahogy Morwenna  ráakaszkodott Corwinra, nekem a kapcsolatuk teljesen másnak tűnt, mint testvériesnek. De aztán egyre előrébb haladva a történettel rájöttem, hogy az írónőnek pontosan ez volt a célja kettejükkel, sőt igazából a környezetükből mindenki hozzám hasonlóan furcsán tekintett rájuk. A lényeg, hogy tetszett, ahogy az írónő végig hagyott engem és a könyv összes többi szereplőjét Morwenna és Corwin kapcsolatán gondolkodni, és felállítani a saját elméletemet.

Morwenna pedig nagyon furcsa egy nőszemély volt amiatt, ahogyan bálványozta Corwint, és emiatt a saját életével nem is nagyon foglalkozott. Persze nekem nincs ikertestvérem, így a közöttük lévő szoros kapcsolatokat sem érthettem meg, de Morwenna határozottan nem lett a kedvenc szereplőm.

Matthew, az ikrek nagyapja, viszont annál érdekesebb egy figura a volt, a különleges térképével együtt, s ő volt az egyetlen, aki az ikrek kapcsolatát is teljesen elfogadta. 

S tulajdonképpen ő hozta vissza Morwennát és Corwint a családi házba is, s a két testvér pedig végre fel merte tenni azokat a kérdéseket, amiket már rég fel kellett volna tenniük. Végre szembenéztek azokkal a dolgokkal, amikkel már rég szembe kellett volna nézniük. A múltból pedig előtűnt egy nyom, amin elindulva teljesen váratlan dolgokra bukkantak.

Egy nem mindennapi történet volt ez, nem mindennapi szereplőkkel és érzésekkel, és tele nagyon elgondolkodtató kérdésekkel.

A könyvet köszönöm a Gabo Kiadónak!

7/10

Zsófi

Nagy Anikó Johanna: Egy szót se szólj

A tizenöt éves Hanga életét apja halála óta a depresszió uralja. Minta semmi sem akarna összejönni: képtelen a tanulásra koncentrálni, rengeteget hízott, ráadásul három lány az osztályából folyamatosan szekálja. Minden napja ugyanolyan egyhangúan telik, míg be nem költözik a szomszédba egy házaspár. A férfi, Balázs szinte apjaként gondoskodik róla: segít neki a tanulásban, jókat beszélgetnek és ajándékokkal lepi meg a lányt. Hanga egyre vidámabb és magabiztosabb lesz, úgy tűnik, végre minden jóra fordul. 

Ám egy idő után kiderül, hogy Balázs nem az, akinek mutatja magát, a lány élete pedig rémálommá változik...

A könyv nagyon fontos témát jelenít meg Hanga, a 15 éves lány szemén keresztül. Iskolai zaklatás, az elhagyatottság érzése, a feldolgozatlan trauma, amit édesapja halála miatt érez, mindebben része van a lánynak. Édesanyja szintén nehezen tudja feldolgozni rákban meghalt férje elvesztését, ezért mindketten csak élik egy napot a másik után, az édesanya nem veszi észre a lánya problémáit, iskolai nehézségeit,  a lány az egyetlen tevékenységbe menekül, amiben sikerei vannak, a rajzolásba. Az evést is valamiféle vigaszként használja, ezért sokat hízott, osztálytársnői pedig ezért is zaklatják. 

Senki nem veszi észre, hogy valami nincs rendben vele, csak a szomszédba költöző házaspár férfi tagja, Balázs. Ő viszont kitüntetett figyelemben részesíti, meghallgatja, dicséri a lány eszét, tehetségét és külsejét, sokat beszélgetnek, majd elvállalja, hogy segít neki tanulni, korrepetálja. Édesanyja beleegyezésével a lány átjár a házaspárhoz a szomszédba, közösen tanulnak, ám egyre több az olyan alkalom, amikor Balázs felesége nincs otthon. A tanulást kiterjesztik közös parkbeli sétákra, sőt Balázs az iskolába is elé megy.  

Egyszer pedig bekövetkezik az, amikor Balázs túllép a kedves, szomszéd szerepén, felszínre kerül addig elfojtott - tulajdonképpen - perverziója és Hangának egy életre szóló, elfelejthetetlen szörnyűségben lesz része.

Innentől összecsapnak feje felett a hullámok, és egyre kevesebb az esélye arra, hogy felnőtt segítsége nélkül meg tudja oldani a helyzetét, az életét.

Szerintem a könyv egy nagyon fontos figyelemfelhívó, segítő könyv, szülőknek és hasonló helyzetbe került kamaszoknak.  Egy ilyen rossz élmény egy egész életre rányomja a bélyegét, ami túlér a kamaszkoron, és egy felnőtt életére is kiszámíthatatlan hatással lehet, az emlék ott lapul mindig mélyen, és a körülmények hatására bármikor lesből támadhat. 

Felhívhatja a kamaszok figyelmét a jelekre, arra, hogy ne legyenek naivak, ha azt érzik, hogy a közvetlen környezetükben veszély fenyegeti őket, kérjenek segítséget. Ne engedjétek fiatal fiúk és lányok, hogy ilyen élményetek legyen, az első gyanús jelre forduljatok ahhoz, akiben megbíztok.

A könyv végén telefonszámok és honlapok találhatók, ahová segítségért lehet fordulni. 

Szülőknek is ajánlom ezt a könyvet, mert akiknek nem volt kamaszgyereke, annak majd lesz, és bizony meglehetősen nehéz kor is lehet, ha nem találjuk meg a gyerekhez való utat, nem találjuk egymással a hangot, nagyon fontos, hogy a gyermekünk bármikor merjen hozzánk fordulni és bízzon bennünk.

A könyvet köszönöm a Tilos az Á Könyvek Kiadónak!

8/10

Bea

Kate Morton: Titkok őrzője

1941: Elsötétítés. Harsognak a szirénák, Londonra bombák hullanak, ám Dorothy csak azzal törődik, hogy megteremtse saját, önálló életét. Ő más. Nem olyan, mint a szülei, ő sikeres, gyönyörű, és boldog akar lenni Jimmyvel. Mindenáron.

1961: Egy forró nyári napon, míg családja a suffolki tanyaháznál, a patak partján piknikezik, a tizenhat esztendős Laurel gyermekkori lombkunyhójában bújik meg, és arról álmodozik, hogy Londonba szökik, ahol fényes jövő vár rá. De még mielőtt véget érne az idilli délután, Laurel szemtanúja lesz egy döbbenetes bűnténynek, ami a világon mindent megváltoztat.

2011: Laurelt, aki immár körülrajongott színésznő, egyre inkább elborítják a múlt árnyai. Emlékek kísértik: édesanyja halálos ágya mellett testvéreivel felidézi azt a hajdani nyári napot. A rejtély vonzerejének engedve visszatér egykori otthonába, hogy megpróbálja összerakosgatni a titokzatos történet darabkáit. Három idegen - Dorothy, Vivien és Jimmy - története ez, akik három nagyon különböző világból származtak, három idegené, akiket valamikor régen a háborús Londonban hozott össze a véletlen, és akiknek az élete sorszerűen egybefonódott.

Kate Morton legutóbbi sikerregényének szálai az 1930-as, az 1960-as évek és a jelen között szövődnek. Egy bűntett, a szerelem és a kiszámíthatatlan véletlen szolgáltatja a történet bonyodalmait, és az olvasó alig várja, hogy feltáruljanak a szereplők titkai, s megtudja, vajon a végén minden a helyére kerül-e.

Szeretem Kate Mortont, minden magyarul megjelent könyvét elolvastam. Most azonban, miközben ezt a könyvet olvastam, nagyon haragudtam rá. Ugyanakkor el kell ismernem a zsenialitását is. Nem tudom, van-e eddigi olvasmányaim között olyan könyv, amit felváltva untam és imádtam olvasni. Néha legszívesebben abbahagytam volna, de ugyanakkor hajtott a kíváncsiság és a történet tovább. Szóval Kate Morton zsenialitása ebben (is) rejlik, hogy olyan könyvet írt, ami egyszerre unalmas és mégis fogva tart. Múlt és jelen váltakozik, a jelen szál most meglehetősen eseménytelen és elnyújtott volt, nem is értem miért kellett Laurel nyomozását ilyen bő lére engedni, voltak benne annyira felesleges dolgok. Vagy ha nem is voltak feleslegesek, mert végül is minden összefügg egymással, akkor nagyon részletesek és unalmasak voltak. A jelen érzelmei nem hatottak meg, a szereplők nem kerültek közel hozzám. A múltban történtek sokkal érdekesebbek voltak, együtt tudtam érezni a szereplőkkel, és sokkal eseménydúsabb is volt a történet. 

Ami viszont megmentette ezt a könyvet a tervezett 6 ponttól, az a történet vége. Annyira zseniális csavar volt benne, hogy leesett az állam!! Olvasás közben én is variáltam, gyártottam magamnak váratlan fordulatokat és hatalmas meglepetéseket, és fel is ütötte bennem fejét a meggyőződés, hogy engem már nem tud Kate meglepni, minden lehetséges csavar-variációt kitaláltam, de nem!!!! Megemelem a kalapom az írónő előtt, és a vége szempontjából ez volt a könyvei közül a legjobb! Csak kicsit rövidebbre, velősebbre  és érdekesebbre fogta volna!!! :)

8/10

Bea