Ritkán olvasok újra könyvet, mert mindig annyi az újdonság, hogy úgy érzem, nem fér bele az időmbe egy újraolvasás. Pedig, hogy milyen téves gondolat is ez a részemről, most bizonyítást nyert ezzel a könyvvel. Évekkel ezelőtt olvastam már, szerintem az első megjelenés utáni hónapokban.
Néha elgondolkodom azon, hogy mások mennyire emlékeznek sok évvel ezelőtt olvasott könyvekre. Én a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságból annyira emlékeztem, hogy nagyon szerettem, egy levelezésen alapuló könyv, hogy szó van benne könyvekről és vidéki emberekről, akik hol viccesek, hol pedig tele vannak érzelemmel és érzékenységgel. Még egy malac is derengett a történetből. Bevallom, az már nem, hogy a krumplihéjpite milyen eseményekben szerepelt, de erre is választ kaptam és így utólag azt kell mondjam, hogy teljesen nyilvánvaló volt.