Susanna Kearsley: Az emlékek háza

Erről a könyvről egy olyan cikkben olvastam először, amely időutazásos regényekről szólt, és mivel különösen szeretem ezt a témát, azonnal kerestem is a könyvtárban. Ha szeretitek ti is az időutazós történeteket, ajánlom ezt a könyvet, mert szerintem fantáziadús megoldással utaztatja a szerző a könyv főhősét, Julia Beckett-et a múltba és vissza a jelenbe. Úgy gondolom, ez a legnehezebb része egy ilyen könyvnek abból a szempontból, hogy az olvasó is elhiggye és ne érezze erőltetettnek. 

Legelőször a jelen tetszett meg, s annak szereplői lopták magukat a szívembe, akiket akkor ismertem meg, amikor Julia beköltözött egy régi vidéki házba, amely már évtizedek óta hívogatja, és szépen lassan megismerte a falu lakóit.

Per Petterson: Irány Szibéria

Első olvasásom Per Pettersontól, de nagy örömömre már itt várakozik a Lótolvajok című könyve is. Nagyon jó érzés, amikor egy olyan íróra bukkanok, akitől még nem olvastam, sőt, akiről még nem is hallottam, és már az olvasás elején elfog az elégedettség, hogy jaj de jó, hogy rátaláltam.

A történettel Dánia egyik kisvárosába utazhatunk el, ahol megismerjük egy testvérpár és egy család történetét. A főszereplő lány rajongva szereti bátyját Jespert, és tulajdonképpen ez a testvéri szeretet minden gondolatának középpontja és minden tettének mozgatórugója. 

Paul Auster: New York trilógia

Első találkozásom Paul Asterrel a Brooklyni balgaságok könyvével történt. Hamar le is nyűgözött Auster stílusa, mesélőkéje, imádtam, ahogyan az eseményei kanyarogtak, és mégsem az eseményeken volt a fő hangsúly, hanem azon, ahogyan elmesélte és leírta. 

Valami hasonlóan megnyugtatót, sziporkázót és szórakoztatót vártam a New York trilógiától is. Ez a könyv azonban engem teljesen kikészített és nyugtalanná tett. Valahányszor a kezembe vettem, eluralkodott rajtam valamiféle feszültség, és emiatt mindig azt éreztem, hogy  minél gyorsabban kell elolvasnom. 

Sarah Perry: Melmoth

Az írónő előző könyve Az essexi kígyó teljesen elvarázsolt, nagy hatással volt rám, a kedvenc könyveim listájára is felkerült. A Melmoth hangulatában, stílusában nagyon hasonlít az előző könyvre, mégis teljesen más.

A könyv főszereplője Helen, ő és Melmoth köti össze, szövi át a történet sorait, ők ketten az alfája és omegája ennek a sötét, titokzatos, meglehetősen nyomasztó történetnek. Az eseményekben, a könyv lapjain nagy szerepet kap a misztikum, mely Melmoth köré szövődik.

Egy év egy tucat könyv - Alice Munro: Ifjúkori barátnőm

A blog kihívásának köszönhetően olvastam el ezt a könyvet. Igaz rajta volt a várólistámon egy ideje, de beletelhetett volna akár hónapokba vagy évekbe is, amíg sorra kerítem, ugyanis több száz könyv van ezen a listán, és mindig kerülnek hozzájuk újak is, tehát megjósolhatatlan, hogy mikor vettem volna a kezembe a kihívás nélkül.

Viszont annyira belelkesedtem, hogy elolvastam még egy novellagyűjteményt, sőt egy harmadik is itt vár a sorára, bár azt már kihíváson kívül fogom elolvasni. 

Térjünk vissza Alice Munrohoz. Jó pár évvel ezelőtt olvastam már egy novelláskötetét, de akkor semmiféle nyomot nem hagyott bennem. Úgy voltam vele, hogy nem volt rossz, de semmi kiemelkedő, egynek elment. Ha jól emlékszem, a Szeret, nem szeret volt, de teljesen biztos nem vagyok benne.