Első találkozásom Paul Asterrel a Brooklyni balgaságok könyvével történt. Hamar le is nyűgözött Auster stílusa, mesélőkéje, imádtam, ahogyan az eseményei kanyarogtak, és mégsem az eseményeken volt a fő hangsúly, hanem azon, ahogyan elmesélte és leírta.
Valami hasonlóan megnyugtatót, sziporkázót és szórakoztatót vártam a New York trilógiától is. Ez a könyv azonban engem teljesen kikészített és nyugtalanná tett. Valahányszor a kezembe vettem, eluralkodott rajtam valamiféle feszültség, és emiatt mindig azt éreztem, hogy minél gyorsabban kell elolvasnom.

