Susanna Kearsley: Az emlékek háza

Erről a könyvről egy olyan cikkben olvastam először, amely időutazásos regényekről szólt, és mivel különösen szeretem ezt a témát, azonnal kerestem is a könyvtárban. Ha szeretitek ti is az időutazós történeteket, ajánlom ezt a könyvet, mert szerintem fantáziadús megoldással utaztatja a szerző a könyv főhősét, Julia Beckett-et a múltba és vissza a jelenbe. Úgy gondolom, ez a legnehezebb része egy ilyen könyvnek abból a szempontból, hogy az olvasó is elhiggye és ne érezze erőltetettnek. 

Legelőször a jelen tetszett meg, s annak szereplői lopták magukat a szívembe, akiket akkor ismertem meg, amikor Julia beköltözött egy régi vidéki házba, amely már évtizedek óta hívogatja, és szépen lassan megismerte a falu lakóit.

Rachel Wells: Alfie új munkát kap

Alfie 2. 

Akkor jöttem rá, hogy ez a kötet egy második rész, amikor már hazahoztam a könyvtárból a könyvet. Belekezdtem, reméltem, hogy lesz annyi utalás az előző részre, hogy érteni fogom. És így is volt, Alfie gyakran visszautalt az előző részre, mindig elmondta, hogy ki - kicsoda, hogy került ő az utcába és miért van bejárása két családhoz is, miért tekinti otthonának mindkét család házát. 

Adott az első részből három család, akiknek az életében Alfie fontos szerepet játszott, őket látjuk ebben a könyvben viszont, szeretném majd elolvasni azt is. Ebben a részben az egyik házaspár szomszédságába egy új család költözik, akik nagyon visszahúzódóan élnek, nem szeretnének a szomszédokkal ismerkedni és barátkozni, behúzott függönyök mögött töltik a napjaikat és a kíváncsi szembeszomszéd házaspár megfigyelése szerint már többször is járt náluk a rendőrség.

Liz Fenton - Lisa Steinke: Ha lett egy másik életed

A könyv születésének érdekessége, hogy a két szerző huszonöt éve legjobb barátnők. Együtt töltötték a gimnáziumi és egyetemi éveiket. Liz két gyermekével és férjével él, Lisa Oprah Winfrey-nél dolgozott producerként, jelenleg férjével és gyerekeivel Chicagóban lakik.

Közösen írt történetük alaphelyzete mutat némi hasonlóságot valós életükhöz, miszerint Casey sikeres televíziós, csak a munkájának él, magánélete meglehetősen szürke, se férj, se gyerek nem várja otthon és egyetlen barátnőjét is meglehetősen elhanyagolja.

Charity Norman: Luke Livingstone titkos élete

Charity Norman neve az előző két könyve után nekem garancia arra, hogy egy jó könyvet fogok olvasni. Egy tartalmas, alaposan körüljárt, minden oldalról láttató témáról, ami hosszasan elgondolkodtat majd engem is, mindamellett, hogy a könyvet sem tudom majd letenni. Ezt teljességgel így is történt Luke Livingstone esetében is. 

Azzal a különbséggel, hogy itt még szokatlanabb, még különlegesebb témához nyúlt az új-zélandi írónő, mint előző regényeiben, amely alaposan körüljárja az elfogadás, a tolerancia témáját. Nem csak úgy általában, hanem egy családon belül bekövetkezett változás, egy nehéz vallomás kapcsán.

Friss és ropogós olvasnivalók őszre

Már régóta szeretnék írni egy őszi megjelenéses bejegyzést, és most már nem is halogatom tovább, egyrészt azért, mert már egy csomó könyv megjelent, amit ide be szerettem volna válogatni, másrészt azért is, mert mindjárt vége az ősznek. :)

Ezeket a szuper könyveket elnézegetve, már hallom is a várólistám keserves sikolyait, meg se merem nézni, mennyi könyv van rajta jelenleg...

Ehhez a jelenséghez mondjuk igazán hozzászokhattam volna, tehát nézzük az idei ősz szuper megjelenéseit:

Rhys Bowen: Holttest a fürdőkádban

A könyv története az 1930-as években indul Londonban, főszereplőnk Lady Victoria Georgiana Charlotte Eugenie királyi leszármazott, ám hiába a hosszú és előkelő neve, s származás, nincs egy árva fityingje sem.

Mindennapjait a családja skóciai kastélyában tölti, bátyja Binky és annak kiállhatatlan felesége, Fig társaságában.

Georgie gyermekkora semmiképpen sem volt boldognak nevezhető, szülei elváltak, a kislányra senki sem figyelt, testvérének felesége pedig nem rejti véka alá, hogy már nem igazán látják szívesen a családi házban, s azt sem, hogy véleménye szerint Georgie-nak az lenne a legjobb, ha minél hamarabb megházasodna.

Cozy krimik - avagy mi kell ahhoz, hogy átvészeljük a hosszú, hideg estéket

Kezdetben semmi bajom nem volt nekem az ősszel, nem zavart, hogy hidegebbre fordult az idő, borongósabbak lettek a nappalok, s a mifelénk állandóan fújó szél még hevesebb lett. Én kis csacsi, a sok "őszi bekuckózós", s a mindent elárasztó sütőtökös képek miatt még vártam is a hűvösebb évszakokat.

De aztán amikor már sötétben kellett felkelnem, s a reggeli buszozásaim során majd hőgutát kaptam a kabátomban (amit a kinti hűvös megkövetelt) a már bekapcsolt fűtéstől, hogy a szeptember elejei éjszakai vastag zokni és vastag pulóver viselést már ne is említsem, na akkor éreztem, hogy nekem már most elegem van az őszből, meg az el nem jött télből is.

Az októbert pedig egy nagy megfázással indítván, meg kellett állapítanom, hogy hiába olyan szép színűek azok a tökök és a falevelek, én egy nyári lány vagyok, aki utál rétegesen öltözködni.

Zsebkendőhalmokkal borítva, és forró körömvirágteát kortyolgatva, már éppen kezdett rajtam eluralkodni valamiféle kilátástalanság, amikor is egy, a könyvtárból nemrég kikölcsönzött Agatha Raisin kötet a kezembe került, amibe sikerült minden gondomat feledve beletemetkeznem, sőt a könyv végére érve határozottan optimistábban néztem az előttem álló hideg hónapok elébe, azzal a felkiáltással, hogy Agatha Raisin történetek olvasásával csak sikerül majd ezt az időszakot is átvészelnem.

Louise Doughty: Dupla spirálban

Mielőtt bármit is elárulnék arról, hogy tetszett nekem ez a könyv, elmondom, hogy véleményem szerint fog kapni hideget és meleget egyaránt. Lesz olyan, aki szerint túl vontatott, túl szenvedős, túl érzelmek nélküli, de lesz olyan is, aki azt mondja, hogy ez aztán érdekes egy könyv volt, végig feszült és izgalmas, egyszerűen imádtam.

Ebbe az utóbbi csoportba tartozom én is. Imádtam ezt a könyvet, annak ellenére, hogy nem szokványos módon indult a történet, nagyon érdekes volt az elbeszélés formája, a női főhős hol a férfi főszereplőnek mesélte el a történetet, hol pedig nekünk, olvasóknak. Nagyon érdekes az egész történet felépítése és szerintem az írónő stílusa is kivételes, megfog és nem enged. 

Belinda Bauer: A 19-es holttest

Mióta befejeztem ezt a könyvet, nem hagy nyugodni. Egészen megmagyarázhatatlan módon hiányzik. Ez több szempontból is nagyon különös. Kezdjük azzal, hogy elhappoltam Zsófi elől, ugyanis, mint tudjátok ő a thriller-rajongó, -imádó, -megszállott nálunk, és ebből eredő természetességgel jogot formált a könyv előszöri olvasására. Ám én végigfutottam a fülszöveget, és azt éreztem, hogy én ezt most azonnal elolvasom, ha kell, megvívok érte Zsófival.

Ritka esetek egyike esett meg velünk, amikor engedett a szülői rábeszélésemnek, miszerint én olyan kevés thrillert olvasok, igazán megengedhetné, hogy elsőként olvassam el, ha ilyen nagy kedvet érzek hozzá. 

Lindsey Kelk: Az olasz kaland

Egy lány 2.

Amint elkezdtem olvasni a könyvet, hamarosan kiderült, hogy ez egy második rész. Sebaj, gondoltam, talán így is megértem. Így is volt, szépen, lassan kibontakozott előttem az első rész fő csapásiránya, nagyjából megtudhattam, hogy mi történt abban a kötetben és hogyan jutott el főhősünk Tess oda, hogy egy héten belül kétszer is a börtönben csücsül.

A könyv csodaszép borítója teljesen tükrözi azt a könnyedséget, vidámságot és bohémságot, amit a történet adott, nem kell komolyan vennünk, de nyugodtan átadhatjuk magunkat a szórakozásnak, a kikapcsolódásnak, mert a hétköznapi életünktől teljesen eltérő történetet olvashatunk.

Jill Mansell: Te és én, mindörökre

Ha lenne olyan listám, amire nyári olvasmányokat ajánlanék, a könnyedségük, a témájuk, a szórakoztatófaktoruk miatt, akkor Jill Mansell könyve előkelő helyet foglalna el ezen  a listán.

Annyira jólesett ez a könyv most nekem, mint hőségben egy hideg, hűsítő limonádé. Engem ritkán fog meg a borító csak úgy önmagában, ennél a könyvnél viszont ez a ritka eset állt fenn. Nagyon bájos, vidám, egyszerű, de mégis nagyszerű borítója van, és elmondhatom, hogy ez a borító teljesen összhangban van a könyv tartalmával.

Fiona Gibson: Anya randizni kezd

Ez a könyv egy magamfajta anyukának most igen jólesett. No nem azért, mintha én is randizni akarnék,  de nagyon bele tudtam magam élni Alice helyzetébe, aki kamasz fiúk anyukája és több éve egyedül neveli őket, mégha az én helyzetem nem is ugyanez.

Alice negyvenedik évében jár, hétköznapi, átlagos munkája van, egy iskolában iskolatitkár, ahol a szülők, diákok és tanárok ügyes-bajos dolgait intézi. Ám emellett van egy kreatívabb munkája is, gyönyörű és finom habcsókokat süt otthonában, amit különböző boltokban vesznek át tőle és árusítják. A habcsók üzlet kezd fellendülni, egyre több megrendelése van, a fiai, akik 13 és 16 évesek, nyaralni készülnek az apjukkal, annak új feleségével és húgukkal, akit mindketten imádnak.