Stacey Halls: Familiárisok

A pendle-dombi boszorkányok

Azzal kezdem, amivel  csak nagyon-nagyon ritkán. Mégpedig, hogy mennyire szép már ez a könyv! Gyönyörű a külső borítója és a könyvet kinyitva a belső borító is csodálatos, rókás-növényes, mindkettő a gyengém, úgyhogy ennek a könyvnek a kinézete teljesen lenyűgözött.

Mivel azonban egy könyvnek mégiscsak a tartalma, a mondanivalója a lényeg, arról elmondhatom, hogy egy nagyon hatásos, ígéretes kezdés, ugyanis ez egy sorozat első része, amelyben két erős nőt ismerhetünk meg.

Bár igazából csak az egyikőjüket igazán, Fleetwood Shuttlewort-ot, a 17 éves feleséget, aki ilyen fiatalon már a negyedik terhességét éli meg, az előző három nem végződött jól, Fleetwood nem tudta megajándékozni eddig gyermekkel a férjét. 

Varga Szilárd: Lele és Lilla kalandjai a bűzös mocsárban

A könyv sejtelmes, titokzatos borítója és a beszélő cím, egy hasonlóan sejtelmes, varázslatos mesét rejt magában. Nagyon hamar elragadott ez a történet magával, olyan témával foglalkozik, ami nem gyakori egy könyv esetében, mesekönyv pedig még ritkábban foglalkozik ezzel a témával. 

A Lele és Lilla kalandjai a bűzös mocsárban a magyar mágia világába, a tündérek, manók, boszorkányok és sellők országába repít el bennünket, ezáltal megalkotva egy izgalmas, fantasy történetet, amit minden tündérrajongó gyerek és felnőtt figyelmébe ajánlok.

Jodi Picoult: Ítélet

Egyik nap említettem a férjemnek ezt a könyvet, és ajánlottam, hogy olvassa el ő is. Kíváncsi vagyok, hogy egy férfira milyen hatást tesz, milyen érzelmeket vált ki belőle.

Azt is mondtam neki, hogy csodálom Jodi Picoult-t, Cecelia Ahern-t és Fredrik Backmant, amiért egymás után ilyen fantasztikus könyveket tudnak írni, és nem csak a téma az, ami miatt csodálni kell őket, hanem a stílus, ahogyan írnak.

Azért említettem éppen őket, mert Cecelia Ahern Lantmadarát most olvasom, Backman új könyve pedig a következő olvasmányom lesz, de a férjem, aki éppen most olvassa, ódákat zeng róla. 

Én is elolvastam: Alice Hoffman: Átkozott boszorkák

Ez remélhetőleg egy új rovat címe is lesz: Én is elolvastam. 

Ugyanis nagyon sok könyvvel úgy vagyunk, hogy egyikünk elolvassa, közben végig beszélget róla a másikkal, sőt értékelést is ír, amit ugye szintén elolvas a másikunk, és akkor már úgy érezzük szinte, hogy mi is olvastuk a könyvet, ezért elkerül egy, majd valamikor mindenképpen el szeretném olvasni kupacba. Ilyen mindkettőnknek van, ezért most kitaláltuk ezt a rovatot, remélem működni fog és Zsófi is betartja a megállapodásunkat. :)

Délutáni matiné Titusszal