Jojo Moyes: Áradó fény

"Ezen a könyvön jobban szerettem dolgozni, mint az összes többin, amit valaha is írtam. Beleszerettem a helybe, az ott élőkbe, aztán magába  a történetbe, amit nagy öröm volt megírni."

Most még nagyon a könyv hatása alatt vagyok, de ebben a pillanatban ki tudnám jelenteni, hogy én pedig megtaláltam a kedvenc könyvemet Jojo Moyes könyvei közül. Ez a könyvekről, könyvtáros nőkről szóló történet teljesen levett a lábamról, fantasztikusan élveztem, nagyon szerettem és sajnálom, hogy vége van. 

Alice Wright hirtelen felindulásból, vagy fellángolásból férjhez megy a jóképű amerikai fiatalemberhez, aki édesapjával tett üzleti körutat Angliában. A két férfi már Alice társaságában tér haza a Kentucky állambeli Baileyville-be, ahol semmi nem olyan, mint amire Alice számított.

Therese Anne Fowler: Rendes környék

Egy rendes környéken rendes emberek élnek, rendes élet és rendes dolgok jellemzők rájuk. A rendes környék minitársadalmának megbecsült tagjai a rendes emberek, tisztelik, kedvelik őket, adnak a véleményükre.

Ilyen rendes ember a korán   megözvegyült Valerie Alston-Holt és 18 éves fia, a jól tanuló, zenében nagyon tehetséges Xavier. 

És látszólag ilyen rendes ember a családjával szomszédba költöző Brad Whitman, a jól menő, légkondicionálásban utazó vállalkozó.  Bár az új házának felépítése következtében az összes fát kivágták a telekről, ami Valerie kertjére csodálatos árnyékot adott, de talán nem lett volna semmi baj, ha nem sérül meg a Valerie udvarán álló öreg tölgyfának a gyökérzete is, és Valerie-t ez több okból is nem érintette volna érzékenyen. 

Elif Shafak: Becsület

Elif Shafak csak a közelmúltban került a figyelmembe, a 10 perc 38 másodperc című könyvét olvastam először, nagyon tetszett, IDE KATTINTVA elolvashatjátok a blogbejegyzést.

Úgy érzem a második elolvasott könyve után, hogy az összes magyarul megjelent művét szeretném olvasni, annyira jó stílusban megírt, magával ragadó volt ez a kötete is. 

A történet egy isten háta mögötti kurd faluban kezdődik, ahol élt két ikerlány. Pembe és Jamila. Talán már születésük pillanatában eldőlt, hogy milyen sors vár rájuk, mert nemhogy nem fiúnak születtek, de egyből kettő is lett belőlük. Két lány. A már meglévő másik hat lány mellé. Nem örült nekik az anyjuk, olyannyira, hogy egy időre meg is némult. 

Olvastam még...

Két olyan könyvet mutatok ebben a bejegyzésben, ami teljesen másról szól, mégis nagyon sok hasonlóságot, párhuzamot lehet vonni köztük. Mindkettőben nagyon fontos szerepe van a családnak, annak, hogy mennyire ismerjük a saját gyerekeinket, mennyire boldogak a gyerekeink, ismerjük-e az összes titkukat, kell-e ismernünk a titkaikat és tehetünk-e többet annál, mint amit teszünk. 

Mindkét könyv nagyon kemény történet, fontos mondanivalókat hordoz és felhívja a figyelmet arra, hogy mindig lehet jobban figyelnünk egymásra és bár vannak helyzetek, amikor tehetetlennek érezzük magunkat, de fontos, hogy mindig ott legyünk a gyerekeink számára. És még fontosabb, hogy jól legyünk ott. 

David Yoon: Frank Li és a szerelem

Rögtön itt az elején el is árulom, hogy ez a könyv kedvenc kategóriába került nálam. Annyira magával ragadó a stílusa, a mondanivalója, a karakterei, a története, hogy csak azt tudom mondani, zseniális! És ezzel mindent elmondtam. 

Hála és köszönet - mint már sok esetben - a molynak, mert ott figyeltem fel rá, és tettem a könyvtárból kikölcsönzendők listájára. Amikor a férjem kérdezte, hogy mit olvasson, ezt a könyvet nyomtam a kezébe úgy, hogy én még nem olvastam. Ritkán teszek ilyet, értem ez alatt azt, hogy olyan könyvet ajánlok neki, amit én még nem olvastam, de igazság szerint nem volt kedvem éppen akkor keresgélni, ez meg ott volt a könyvtári könyvek tetején.

Verseim és Nagyonkék

Toni Morrison: Nagyonkék

Véletlenül került ez a két könyv egy bejegyzésbe, de annyi közös vonás mégis van bennük, hogy mindkettő nagyon nyomasztó. A Nagyonkék is abba a kategóriába tartozik, amit a cselekménye és a története miatt nem volt annyira jó olvasni, de az író stílusa annyira egyszerű, olvasmányos és hatásos, hogy nem tudod abbahagyni a könyvet, még akkor sem, ha szíved szerint ezt tennéd.

A Nagyonkék a csúnya és szerencsétlen Pecola története, és az ugyancsak szerencsétlen sorban élő amerikai színesbőrűeké, akik a nyomorukból, szegénységükből nem tudnak kitörni. A könyv legfőképpen a gyerekek és a nők szemszögéből mutatja be ezt a világot, amely kegyetlen és borzalmas, megrendítő életeket, sorsokat, hétköznapokat látunk.

Jesmyn Ward: Hallgasd a holtak énekét!

Jártatok már úgy, hogy végig rosszul éreztétek magatokat egy könyv olvasása közben? Mert annyira nehéz volt elviselni a történet eseményeit, átélni egy szereplő fájdalmát és végig azt érezni, hogy meg akarod menteni, ki akarod hozni a könyvből, mert nem történhet meg vele az, ami éppen történik, és nem szolgált rá erre a sorsra?

Így éreztem a történet gyermek főszereplőivel kapcsolatban, a 13 éves Jojo és húga Kayla nagyon nehéz lapokat kapott az élettől. Fekete anya és fehér apa gyerekei, de csak az idős anyai nagyszülőktől kapnak törődést és szeretet. Apai nagyszüleik hallani sem akarnak a létezésükről, semmilyen kapcsolatban nem állnak az unokáikkal.

Hillary Jordan: Mudbound

Sárfészek

Örülök, hogy már év elején találkozhatunk ilyen remekművekkel, mint a Sárfészek. Egy nagyon hatásos, magával ragadó történet az 1940-es évekből. 

Sok témát érint a könyv, úgy mint a háborúból hazatért, lelkileg sérült férfiak kísérletét arra, hogy visszataláljanak a háború előtti normális életükbe, a faji szegregáció létét és tragikus eseményeit, a Mississippi deltavidékén élő gazdálkodó emberek nehéz, keserves munkáját a megélhetésért és a boldogulásért.

Jodi Picoult: Apró csodák

Nem meglepő Jodi Picult témaválasztása,  hiszen kicsit mindig méhkasba nyúl könyveinek témáival. Az azokban boncolgatott problémákra nem lehet azt mondani, hogy egyszerűek, és bár valószínűleg állást tudunk foglalni egyik vagy másik szereplő oldalán, de a későbbiekben elbizonytalanodhatunk, mert Jodi több oldalról világítja meg a helyzetet.

Ebben a könyvében a rasszizmust  választotta központi témájának, amiről már 20 éve készült könyvet írni. Kérdezhetnénk, hogy ő, aki saját bevallása szerint kivételezett fehérként nőtt fel, hogyan tud hitelesen írni erről a súlyos témáról.