Számomra az egyik legnehezebb dolog egy blogbejegyzés írásakor, a kezdő mondat. Könnyűnek látszik és legtöbbször az olvasók át is siklanak gyorsan rajta, mert már olvassák is a következő mondatokat, fel sem merül bennük, hogy mennyit gondolkozhatott ezen az első mondaton az írója.
Nem mindig van ez így, előfordul, hogy már a könyv olvasása közben beugrik egy jó mondat, ami szerencsés esetben az értékelés írásáig meg is marad a fejemben, és akkor nem nehéz a kezdet.
Nem mindig van ez így, előfordul, hogy már a könyv olvasása közben beugrik egy jó mondat, ami szerencsés esetben az értékelés írásáig meg is marad a fejemben, és akkor nem nehéz a kezdet.
Ennél a könyvnél viszont nem jutott közben eszembe egy első mondat, és még most is keresem a szavakat, hogy is kezdhetném el bemutatni ezt a könyvet, ami hol megrázó és tragikus, hol szomorú, de mindenképpen nagyon olvasmányos és letehetetlen.