2021. szeptember 23., csütörtök

Boros Botond: A Markoláb


Elvisz a kóku, jön a pulyaszedő, vagy éppen a zsákos ember - 40-50 éve az én szülőhelyemen ilyenekkel riogatták a gyerekeket Kelet-Magyarországon, a dél-magyarországi gyerekeket pedig a Markolábbal ijesztgették, egy olyan farkasemberrel, aki holdtöltekor holdat eszik, de a gyerekeket is szereti. 

Ebből a néphiedelemből indul ki Boros Botond regénye, ami nekem nagyon kellemes meglepetés volt. Tartottam a Markolábtól, mert nem tudtam, hogy valami horrorlényre számítsak, vagy valami jetiféle borzolja majd a kedélyemet a könyv lapjain, de azt kell mondanom, hogy egy remek könyvet olvastam.

Van itt Markoláb is, történelem is, gyilkosság is, nyomozás is, romló közbiztonság, bécsi udvar, betyárok, kábítószer, magánéleti problémák, múlt és jelen váltakozása, ami helyenként meg is zavart egy kicsit, de mindez olyan olvasmányos stílusban, hogy beszippantott és magával ragadott a történet.

A regényben 1868-ban járunk és Beretvás József kopáncsi csendőrbiztossal, valamint társaival tarthatunk a nyomozásukban, amelyben próbálnak betyárokat megtalálni, gyilkosságokat felderíteni és a Markolábot felkutatni. Mindezt úgy, hogy a nyakukra küldték Bécsből Georg Wimmer inspektort, aki Beretvás csendőrbiztost hivatott megfigyelni. 

A nyomozás közben emberi sorsokat is megismerünk. Beretvás József és felesége házasságának és szerelmének szomorú-szép történetét, Wimmer inspektor érzéseit, gondolatait és tehetségét, a csongrádi lakosok viszonyát a betyársághoz, a csengettyűgombák felbukkanását és jelentőségét a történetben és természetesen a címadó Markoláb sem marad ismeretlen a könyv végére. 

Egy jó kis olvasmányos történelmi-lélektani-thriller a kiegyezés idejéből, amikor a számkivetettség, az ítélkezés, önbíráskodás nagy szerepet játszik az emberek, főleg a nők  életében, egy perifériára szorult nőnek nem sok esélye volt a normális életre abban az időben. És itt már az 1810-es években járunk, amikor a megesett és magára maradt Miléna Kostomaj kénytelen elhagyni a szülői házat, az apját, akivel soha nem ápolt jó viszonyt. 

A történet a világ végén, Kopáncson játszódik, minden sötét, szomorú, hideg, az emberek a Markolábtól, a betyároktól rettegnek, babonásak, kiszolgáltatottak. 

A múlt és a jelen váltakozik a történetben, megismerjük a Markoláb "létrejöttének" előzményeit, életének korai éveit. A kábítószer, a csengettyűgomba felbukkanása a történetben nem kitaláció, hanem valóságalapja van, a szegény, beteg emberek gyakran fordultak hozzá,  kis mennyiségben gyógyító hatással bírt, de nagy mennyiségben a gomba okozta kábulat erős függőséget és hallucinációkat okozott.

Mint láthatjátok, a történet nem egyszerű, széles körű információkat kapunk a megjelenített évekből, a kiegyezés utáni hatalmi helyzetekről, konspirációkról, lejáratásokról, megfigyelésekről. A csongrád megyei betyárok tevékenységéről, üldözésükről, a néphiedelmekről, vándorcigányokról, természetről.

Olyan korba és helyre kerülünk ezzel a könyvvel, amiről nem gyakran olvasunk, illetve én személy szerint még nem olvastam, a misztikum és bűnügyi momentumok jól illeszkedtek a történetbe, a szereplők jellemfejlődései pedig pozitív végkicsengést adtak a regénynek. 

Különleges, egyedi könyv a Markoláb, egy speciális történelemóra, mert a fikció mellett valós tényeket is tartalmaz, egy időutazás, melyben régmúlt idők borzalmai folynak bele és hatnak a mára, fantasztikus szereplők, akiket lehet kedvelni, szánni, utálni, és egy mozgalmas, titokzatos történet, melyet élmény volt olvasni.

Bea

"A falu egyetlen, ismétlődő sóhajtássá vált esténként:
kétszázhatvankét mellkas egyszerre emelkedett és süllyedt,
megszabadulva a nap fáradalmaitól."

*****

"Vannak pillanatok az életben, amik úgy égnek bele az ember emlékezetébe,
hogy gránáttal sem lehet kiűzni a fejből."

*****

"Ahogy a férfit nézte, Vorzsa a dédanyjára gondolt. A göcsörtös kezű Panna _sokatlátó_ volt. Nyálas fonállal gyógyította a parasztok hideglelését, rontást oldott, és házas asszonyokat tanított uruk hazugságainak felismerésére. A hazug ember bal válla fölött fodrosan gőzölög a pára,  emlékezett Panna intéseire és vészjósló tekintetére."

******

"A Rengeteg itt nem tűnt olyan zordnak, mint az erdő magasabb részein. Zöld mohaszőnyeg terített be mindent. Kerek fejű csengettyűgombák serege földi csillagképként terült el a fák körül a láp teljes felszínén. A fatörzsek ezeréves óriásként, kimerülten térdeltek a zavaros medencében, csontos karjaikat maguk mellett lógatták a vízbe."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése