Patrick Modiano: Felejtett álom

A Nászút, a Catherine Certitude című gyerekkönyv, és most már a Felejtett álom elolvasása után, ki merem jelenteni, hogy szeretem Modiano egyszerű és letisztult stílusát.  

Nagyszerű elbeszélő, nem hagy bennünket fellélegezni a történetei alatt, végig az jár a fejünkben, legalábbis nekem végig az járt a fejemben a Felejtett álom olvasásakor, hogy biztos kihagytam valamit, azért nem értem az események és kapcsolatok logikáját, de nem, nem én voltam a hunyó, hanem Modiano.

Mindig arra késztet, hogy időről időre gondoljam végig, hogy akkor most, mi is van. Mi történt eddig, miért alakult úgy a történet, ahogyan és kik ezek az emberek, miért vannak ott, és egyáltalán szeretnék többet tudni róluk.

Susan Barker: Inkarnációk

Ezer éve rólunk álmodom

Nagyon különleges olvasási élményt nyújtott ez a könyv. Teljesen beszippantott magába, pedig volt amikor egyáltalán nem voltak egyértelműek az érzéseim a történettel kapcsolatban. Nem tudtam eldönteni, hogy elborzaszt amit olvasok, vagy lenyűgöz. Aztán megértettem, hogy nem kell eldöntenem. Elborzaszthat és lenyűgözhet egyszerre. 

A történet középpontjában egy Vang nevű, a harmincas éveiben járó taxisofőr áll, aki feleségével és kislányával él, egy teljesen hétköznapi, átlagos, már-már elszürkült kapcsolatban. Egy nap titokzatos levelet kap, amit nem tud mire vélni. Majd kap még egyet és még egyet. 

Magyar Radír 2016

Írások a mai Magyarországról

55 novellát, elbeszélést tartalmazott ez a könyv. Azt hiszem elég pozitív vélemény, ha azt írom, hogy ezeknek az írásoknak szinte mindegyike tetszett. Volt amelyik nagyon-nagyon.  

Érdekes élmény volt olvasni, tudván azt, hogy ezek a novellák egy pályázatra íródtak, olyan pályázatra, amelyben a mai Magyarországról kellett, hogy szóljanak a pályaművek. Ezt azt jelenti, hogy rólunk, mai emberekről, mai társadalmi problémákról, hétköznapi helyzetekről szóltak, hol viccesen, hol szomorúan. 

Winston Groom: El Paso

A nagy sikerű Forrest Gump szerzője ezúttal fordulatos történelmi kalandregénnyel áll elő, a helyszín a századforduló utáni viharos, önállósodó  Mexikó, ahol a határhoz közel eső területeket fillérekért vásárolták fel amerikai vasútmágnások, újságcézárok és mások. 

Itt minden lehetséges, itt mindenki megfordul: gyermekrablók, banditák és javasasszonyok; valamennyiüket próbára teszik a háborús körülmények és a gyönyörű, ámde cseppet sem barátságos természet.

Az olvasó ebből a magával sodró könyvből talán megtudja azt is, hogyan olvad össze izgalmas kalanddá történelmi forrás és fikció. A könyv gazdag, mint egy hatalmas freskó vagy mint maga az élet: érzelmes, gonosz, kegyetlen, tarka és szépséges. Igazi nagyágyú, Winston Groom közel húsz éve várt visszatérése.

Winston Groom nevével akkor találkoztam először, amikor jó pár éve a könyvtárban rátaláltam a Forrest Gump című könyvére, első gondolatom az volt, hogy "jé hát ebből könyv is van?",  aztán természetesen ki is kölcsönöztem a könyvet. Az elolvasása után rájöttem, hogy a könyv történetének a címadó szereplőn kívül semmi köze sincs a híres filmhez. Ez persze nem jelentett rosszat, sőt életem egyik legviccesebb olvasmányaiként tartom számom az író Forrest Gump könyveit (bizony ám, két része van neki). Így tehát nem meglepő, hogy nagyon izgatott lettem, amikor megláttam, hogy hamarosan egy új könyve fog megjelenni nálunk. A könyv borítója már első ránézésre nagyon megtetszett, a fülszöveg alapján pedig egy ígéretes történetnek néztem elébe.

Winson Groom El Paso-ja teljesen más hangvételű könyv volt, mint a Forrest Gump kötetei, ám én nem csalódtam ebben az új, kalandos történetében sem.

Történetünknek több igazán érdekes főszereplője van, az egyik a milliárdos vasútmágnás Shaughnessy ezredes, aki szereti, ha mindig a kedve szerint történnek a dolgok, egy árvaházban felnőtt fiú, Arthur, akinek az élete az előbb említett Shaughnessy ezredesnek hála, egy pillanat alatt megváltozik, és ne meg feledkezzünk meg még egy fontos szereplőről, a rettegett foradalmár Pancho Villáról sem, akinek személyisége a történet legérdekesebb színfoltja volt.

A könyv története egy amolyan igazi régimódi "roadmovie", ami átszeli Mexikó kies és lakatlan tájait, sok izgalomban van részünk, és Winston Groom-nak hála, rengeteg nevetésben is. 

A gondok ott kezdődnek, amikor a milliárdos Shaughnessy família (vagyis jobban mondva már csak volt milliárdos) Mexikóba érkezik a vállalat magánvasútján.

Az ezredes közös családi pihenésnek tervezett vakációja pár pillanat alatt kudarcba fullad, erről pedig nem más tehet, mint a már előbb is említett kegyetlen forradalmár, Villa tábornok, aki arra készül, hogy nemes célja érdekében eltulajdonítja az ezredes marhacsordáját. Aki persze mindezt nem hagyhatja annyiban, de miközben ezt próbálja megakadályozni, addig Pancho Villa szépen elrabolja két unokáját, Tommyt és Katherine-t. A gyermekek apja Arthur, és az ezredes sem hagyhatta ezt annyiban és rögtönzött "hadseregükkel", nagyszabású terveikkel, Villa nyomában erednek.

És itt kezdődnek majd el csak az igazi kalamajkák. Mexikó, főszereplőink és a mi számunkra is rengeteg meglepetést tartogat, találkozhatunk mérges óriásgyíkokkal, titokzatos indián törzsekkel, igazi cowboyokkal és gazfickókkal.

A könyv mellékszereplőiről is muszáj szót ejtenem, mert az ő személyiségük is rendkívül sokat tett hozzá a történethez. A Hollywoodba vágyó amerikai cowboy, Tom Mix, aki most éppen Villa tábornok forradalmában vett részt, a seprűárus, titokzatos jóstehetséggel rendelkező öregasszony, a matador Johhny Ollas, aki szintén Villát üldözte, mert elrabolta a feleségét, ők mind annyira egyedi figurák voltak, hogy csak na. :)

Imádtam ezt a rendkívül színes és kalandos történelmi regényt, Wisnton Groom pedig nagy mesélőtehetséggel rendelkezik, úgyhogy én mindenképpen vevő lennék bármire, amit ír. 

A történet befejezése is igazán szépen kidolgozott, úgy örülnék, ha minden író ilyen szép epilógussal kedveskedne nekünk, olvasóknak.

Az is biztos, hogy mind a szereplők, mind a történet sokáig velem maradnak még.

A könyvet köszönöm a Tarandus Kiadónak!

10/10

Zsófi

A fa alá...#6

Utolsó ajánlónk következik, remélem volt akinek segíthettünk ezekkel a hirtelen született válogatásokkal, ajándékot esetleg olvasnivalót találtatok köztük.

Kamila Shamsie: Istent a kőben

Fűszeres illatok és géppuskatűz. Egy gyönyörű, fügefalevelekkel díszített ékszer rejtélye.  A huszadik század első három évtizede: az első világháború, nőmozgalom a világban és erőszakellenes mozgalmak Indiában.

Ritkán áll módunkban a történelem egy adott szakaszát több, ennyire ellentétes nézőpontból szemügyre venni. Kajjam a brit hadseregben harcol, de sebesülése után az indiai erőszakmentes mozgalom híve lesz. Vivet eleinte csak a régészet és a vonzó Tahszin bej érdekli, de ahogy a történet eseményei sűrűsödnek, egyre komolyabban képviseli azt a nézetet, hogy egymás kultúráját tisztelni és védeni kell, akár saját kultúránk ellenében is. A világ éppen attól lesz élhetőbb hely, ha a különbségek nem ellentét forrásai, hanem egy közös kincsestár felbecsülhetetlen darabjai.

A huszadik század első felében járunk, de visszanyúlunk a perzsa Dareiosz idejébe, mert a régészek egy abból a korból származó fejéket keresnek. Illetve keresnének, ha nem zavarná meg őket a háború. Közben barangolunk Pesavárban, járunk a Mesélők utcáján, hallunk versbe szedett legendát, látjuk a piacot, részesei leszünk családi és utcai jeleneteknek. És annak is, hogyan mészárolják le a brit katonák az erőszakmentes mozgalom híveit, aztán hogyan vonulnak ki az országból.  A bőrünkön érezzük az olajfákkal párbajozó szellőt.

Ez a könyv egy számomra eléggé ismeretlen történelmi időszakba és helyre repített el. Mert nem mondhatom, hogy nagyon ismerném az első világháború idején az Indiában és Pakisztánban történő eseményeket. Még a közelmúlt ott történt eseményei is elég távoliak nekünk, nemhogy egy évszázaddal ezelőttiek. 

Nagyon egzotikus és lenyűgöző történelmi regény volt, aminek köszönhetően nemcsak egy évszázadot, hanem évezredeket utazhattam vissza az időben, nyomon követve Dareiosz egyik kincsét, amit egy Szkülax nevű férfinak ajándékozott szolgálataiért. Ez a kincs egy fügefalevelekkel és fügékkel díszített ezüst fejék volt. 

Ez a fejék fogja össze a történetet, ezután kutatnak hőseink, a fiatal Vivian Rose Spencer, akinek apja - fia nem lévén - mindent megadott a lányának, lehetővé tette, hogy tanulhasson, hogy régészként tapasztalatokat szerezzen a világban. Apja legelőször is Tahszin bejhez küldi el az Oszmán Birodalomba, hogy részt vehessen az ottani ásatásokban. Viv imádja a munkát és éppen kezdett gyengéd érzelmeket táplálni Tahszin bej iránt, amikor közbeszólt a háború, Vivian-nek haza kellett utaznia Angliába. 

Nővérként dolgozott, majd egy Tahszin bejtől kapott levél nyomában egyszercsak Pesavárban találja magát, ami akkoriban brit gyarmat volt. Innentől beszippantotta Vivet is és engem is Pesavar ősi történelme, az itt élő emberek annyira távoliak és érthetetlenek voltak nekem, ennek ellenére lenyűgözve olvastam történetüket.

Beleláthattam Kajjam életébe, akit a brit hadseregben szerzett sérülése után leszereltek. Próbáltam megérteni tetteinek és gondolatainak mozgatórugóját, megérteni az ottani kultúrát, ahol a nő a férfiak szemében csak egy mozgó fehér sátor, ahol a férfiak bűnnek érzik ránézni egy nem családjukbeli nőre, még akkor is, ha egy átláthatatlan fehér lepel borítja őket. 

Nagyon tetszett az öccse, Nadzsíb életszeretete és tudásvágya, szorítottam neki, hogy elérje, amit akar.

Ennek a három embernek az életén, annak is egy epizódján keresztül lehetünk részesei egy nagyon idegen, nagyon ismeretlen ország történelmének. Miközben ők a múltat kutatják, keresik Szkülax, azaz Dareiosz kincsét, a jelen tragédiákon, lázadásokon, értelmetlenségeken át történik, alakítja a jövőt, és mindenki a részese lesz, ha akarja, ha nem.

Függetlenségi törekvések, vallási mozgalmak, női egyenjogúsági kérdések, egyszer csak ott találjuk magunkat mindennek a közepében, és tehetetlenül kapkodjuk a fejünket, élünk át tragédiát, harcokat, mert hiszen mást nem is tehetünk. Mi csak a múlt szemlélői vagyunk ebben a történetben, akárcsak Vivian és Nadzsíb, de ők belekavarodnak az akkori jelen tragikus eseményeibe is. 

A történet nyomasztó, álomszerű, lassan csordogáló. Mégis, valamiért lenyűgözött, elvarázsolt. A Mesélők utcája, A Csízek és a körtefák utcája, A Fogorvosok utcája, Az Ezüst utcája, a távoli hegyek, a lágy szellő, a gyümölcsök, a tüzes színű virágok, az ezeréves történelem, mind-mind valamiféle ezeregyéjszaka világába repített el. 

A könyvet köszönöm a Tarandus Kiadónak!

10/10

Bea