Ki ez a vagány csaj, aki lazán bemutat a halálnak, kétszer is megnyeri ellene a csatát, és aztán arra teszi föl az életét, hogy felhívja a figyelmet a rákszűrés fontosságára?
„Te vagy a felelős a saját testedért!” - mondja. Már eddig is nagyon sok nő életét mentette meg azzal, hogy kiállt a nyilvánosság elé a saját történetével. Bármelyikünkkel megeshet, amit átélt. Akik elolvassák ezt a megrendítően őszinte könyvet, és tesznek is önmagukért valamit, nagyon sok fájdalomtól megkímélhetik magukat, ha komolyan veszik az üzenetét. Ebben a könyvben végigkövethetjük Szentesi éva gyógyulásának útját. Karcos, önironikus, őszinte írás. Megfog... és nem ereszt. Igazi. Élő. Példa.
„Sokkal többet kaptam a ráktól, mint amennyit elvett tőlem.”
Köszönöm Szentesi Évának ezt a könyvet, bár nem tudom azt mondani, hogy jól szórakoztam. Néhol azért mosolyogtam. Mert igaza van, a humorra mindig szükség van, akkor is, ha éppen haldoklik az ember. Mert az élet ilyen vicces, de leginkább kíméletlen. Engedi, hogy ez a gonosz, fekete, rosszindulatú dolog, ez a hárombetűs szörnyeteg, a RÁK, ott ólálkodjon mindenki körül, kisgyerekek közé bújik, onnan választ magának harcostársat, fiatal nőket és férfiakat környékez meg, riogatja őket, olykor magával is visz közülük..., édesanyákat, édesapákat ragad el, hogy küzdjenek meg vele, sokszor ő az erősebb, és a nagymamákat, nagypapákat sem hagyja békén, pedig ők már amúgy is annyi bajjal küszködnek, de ez a szörnyeteg nem kímél senkit, felüti a fejét, rossz dolgokat növeszt, fájdalmat okoz, kínoz, és küzdésre késztet.
Az ember él nyugodtan, boldogan és akkor egyszer csak ott van, befészkelte magát, sokszor már nem is csak egy helyre, hanem terjeszkedik, át akarja venni az uralmat az egész test felett. Ha nem elég erős a lélek, ha legyengült a test, akkor sajnos... győzhet.
Ne hagyjuk ezt, hallgassunk Szentesi Évára, már holnap kérjünk időpontot a régóta halogatott nőgyógyászati, mammográfiás, vagy bármilyen más szűrővizsgálatra. Sajnos sokszor panasz nélkül is szembetalálkozhatunk ezzel a döggel, próbáljunk meg egészségesen élni és figyeljünk testünk jelzéseire. Ne hanyagoljuk el szervezetünk jelzéseit, inkább menjünk orvoshoz.
Megrázó volt Éva írása, pedig azt gondolom, hogy sokkal többet szenvedett, mint amennyibe beavatott minket, lelke legmélyebb bugyraiba nem engedett be bennünket, mert egy erős nő, aki becsapta a halált, közel engedte magához, majd elhitette vele, hogy ő győzött, aztán életre kelt, mint egy gyönyörű főnix. Na jó, nem volt egyből gyönyörű és erős, küzdenie kellett és szenvednie, kibírhatatlan fájdalmakkal küzdött, de erős élni akarása, a szerencse és az orvosok segítettek küzdelmében, a családtagjai végig mellette álltak, kapcsolatai magasabb szintre emelkedtek, megismerte az igazi szeretet erejét.
Megmutatta, hogy látjátok, így kell ezt csinálni, nem összeroskadni, engedni, hogy szeressenek, hogy segítsenek rajtunk. Bebizonyította, hogy a lehetetlen, reménytelen helyzetből is ki lehet jönni. Ha a szerencse is az ember mellett van, időben rátalálnak a benne bujdosó betegségre, akkor kevesebb fájdalommal jár. Az ijedtséget, a kétségbeesést senki nem ússza meg. Ha az ember találkozik vele, akár csak egy rövid időre is, számot vet életével, gondolkodik, hogy miért... Nem tudom, hogy megtalálja e mindenki a választ....
Nem tudom, hogy mindenki kap-e valamit a ráktól, valami többletet, valami új irányt, új gondolkodást, megjavult kapcsolatokat, de azt hiszem, hogy aki legyőzi, abban megváltozik belül valami, egész mélyen utazik magában, erősebb lesz és nem fél már semmitől. Legalábbis nem annyira.... Még jobban értékeli az életet és talán belekezd olyan dolgokba, amiről addig csak álmodozott. Hasznossá akarja tenni magát, mert úgy gondolja, hogy valami dolga van, valamit tehet embertársai érdekében is.
Szentesi Éva a rák elleni propagandát tűzte ki céljául, a rákszűrés fontosságát hangsúlyozza, és őszintén bevallom, hogy én is a halogatók csapatába tartozom. Azaz tartoztam eddig.
Bea
