Nehéz ez után a könyv után bármit is mondani. Köszönöm Szentesi Évának, hogy megírta a történetét. Annak ellenére, hogy sokszor megkapta, hogy mindig csak a rákbetegségéről ír, és hogy már ez unalmas, miért kell erről ennyit írnia és beszélnie. Annak ellenére, hogy könyvének megírásához újra fel kellett idéznie azokat az emlékeket és érzéseket, amiket betegsége idején átélt és senkinek nem kíván. Annak ellenére, hogy édesanyja is beteg lett, és meglehetősen keményen próbára tette ez a betegség Szentesi Évát.
Szóval minden bántás és támadás ellenére megírta ezt a könyvet, mert segíteni szeretne. Állítása szerint, ha már egy nő is elmegy a könyvei és története hatására nőgyógyászati szűrésre, ha már egy nőnek segített ezzel a betegsége korai felismerésében, akkor megérte.


