A könyv címe nem egy átlagos cím, a borítója pedig finom, légies, titokzatos. Ezeket a jellemzőket a történetre is el lehet mondani, aki olvasta Sofia Lundberg előző könyvét, tudja miről beszélek, és emlékszik arra finom, szelíd stílusra, amely átlengi a szerző Az elveszett nevek füzete könyvét.
Sofia Lundberg ismét felültet bennünket az érzelmek hullámvasútjára, amelyben ugyanaz a szelíd finomság, visszafogottság sejlik fel, mint előző könyvében. A téma most sem vidám, életek, titkok, félreértések és sok-sok érzelem jellemzi a történetet.