Kristina Ohlsson: Az Ezüstfiú

Aladdin szülei vendéglősként keresik kenyerüket egy svéd kisvárosban. A tél beálltával arra lesznek figyelmesek, hogy valaki dézsmálja a húsgombóckészletüket. Aladdin egy fiúra gyanakszik, aki a fagyos idő ellenére rövidnadrágban ólálkodik a víztorony körül, amelyben az étterem működik. Többször is megpróbálja megközelíteni, de a másik mindig úgy eltűnik, hogy még a nyomát sem látni a frissen esett hóban. A török kisfiú és két barátnője, Billie és Simona jól tudják, hogy kísértetek nincsenek, de azért ez több, mint különös! És itt van ez a legenda is a száz évvel ezelőtt élt Ezüstfiúról... A három barát elhatározza, hogy végére járnak ennek az ügynek, még ha egész éjszaka virrasztaniuk is kell miatta...

Nekem ez második rész ugyanúgy tetszett, mint az első. Bár az igaz, hogy Az Üveggyerekekhez képest ez sokkal kevésbé volt "ijesztős". Ezt már simán odaadnám Titi kezébe is (szerintem ez a rész egyébként önállóan, az előzmények ismerete nélkül is élvezhető lenne) a múltkor röviden vázoltam neki, az első rész eseményeit, és kísértetes részeit, és láttam rajta, hogy nem nagyon jött meg a kedve hozzá, na majd egy kicsit később hátha lesz még kedve elolvasni, és akkor majd leteszteljük a célkorosztályon is. 

Ebben a részben Aladdinnak jutott a főszerep, de persze azért Billie és Simona is végig kivették a részüket a kalandokból és a nyomozásból. Már magamban ki is következtettem, hogy ha az első részben Billié volt a főszerep, a másodikban pedig Aladdiné, akkor a harmadik részben biztos Simonáé lesz. Mondjuk igazából azt sem tudom, hogy lesz-e harmadik rész. (De remélem!). :)

Tetszett, ahogy az írónő a bevándorlást, egy ilyen komoly és felnőtt témát beleszőtte a történetébe, így a gyerekek akik olvassák szintén egy kortársuk szemén keresztül kaphatnak rálátást ezekre a dolgokra. 

A nagy hármas most is teljes erőbedobással dolgozott a rejtély felderítésén, ha kellett hátsó ablakokon kukucskáltak be, vagy egész éjjel fennmaradtak, sőt a felnőtteket sem restek felelősségre vonni. A kemény munkájuk nem is maradt eredménytelen, mert mind az eltűnő húsgombócok, mind az Ezüstfiú rejtélye megoldódott. Vagy várjunk csak az utóbbi lehet, hogy mégsem? ;)

„Vannak dolgok, amik nehezek, és vannak dolgok, amik egyszerűek.

De lehetetlen - nem, szinte semmi sem lehetetlen.”

9/10

Zsófi

Kristina Ohlsson: Az üveggyerekek

A tizenkét éves Billie és anyukája egy kisvárosba költöznek, egy roskatag, ám a felnőttek szerint bájos házba. A kislány azonban már az első perctől kezdve gyanakodva méregeti új otthonát. Sok itt a furcsaság. Például az előző lakók olyan sietve távoztak, hogy még a gyerekek könyveit és rajzait sem vitték magukkal. Vagy ott vannak azok a furcsa üvegfigurák, amik rejtélyes módon vándorolnak a szobában. Máskor meg egy apró tenyérnyom tűnik fel egy poros asztallapon. Az ehhez hasonlsó különös esetek egyre szaporodnak, ezért Billie, valamint barátai, Simona és Aladdin arra a következtetésre jutnak, hogy a házat kísértetek lakják. Na de az ő korukban már senki nem hisz a kísértetekben! Kell lennie valami ésszerű magyarázatnak! A három gyerek nyomozni kezd, hogy kiderítse: milyen titok lappang a különös események mögött.

Nyikorgó parketta, himbálózó lámpa, rejtélyes eredetű üzenetek, egy régi ház és három elszánt jó barát, akik a nyomába erednek ezeknek a rejtélyeknek. Nekem tetszett ez a gyerekeknek íródott nyomozós kísértethistória, egy nap alatt el is olvastam a könyvet, mert a kis oldalak és a nagybetűk miatt gyorsan lehetett vele haladni. A cselekmény titkai is magukkal ragadtak. Billie-ékkel együtt nem mertem megnézni, hogy ki kopogtat az ablakon, és szerintem én egy ilyen éjszakai ablakkocogtatás után a paplan alól sem mertem volna kikukucskálni, így igazán bátornak tartottam őt és Simonát. Aladdin meg egy nagyon bájos fiúszereplő volt, már ha egy fiúszereplőt lehet bájosnak nevezni.

Tetszett az írónő stílusa, a környék, ahol a történet játszódott, a régi faház, a tengerpart közelsége és a szereplőket is nagyon megkedveltem. Billie, Simona és Aladdin pedig nagyon jó nyomozó-hármast alkottak. Így természetesen el fogom olvasni a sorozat második részét is.

Ajánlom a könyvet azoknak, akik "gyors" kikapcsolódásként egy igényes gyerekkönyvet olvasnának, és bátrabb gyerekeknek is, mert én bizony egy kicsit megborzongtam a kísértetes részeknél, és a mi tízévesünket ismerve, ha elolvasta volna a könyvet, annak bizony az esti ide-oda kikísérgetés újbóli igénylése lett volna az eredménye.

9/10

Zsófi