2021. március 15., hétfő

Ken Liu: Az istenekkel nem lehet végezni


Sokan nem rajonganak a novellákért, pedig megvannak a maga előnyei és szépségei, én kifejezetten szeretem őket. Sokféle témában olvastam már novellagyűjteményt, most egy igazi csemege került a kezeim közé. 

Bár novellák, azonban kevés kivételtől eltekintve ezek az írások bizonyos módon összefüggésben vannak egymással, a címadó írás például három részből áll és nagyon elgondolkodtató. 

18 novellát olvashatunk a könyvben és közben hatalmas utazásokat teszünk meg. Járunk az ősi Kínában, a múltban, a jövőben, a jelenben, más dimenziókban, és a virtuális világban.


Olyan írásokat  olvashatunk, melyeknek egy része tudományos-fantasztikus, másik része pedig a virtuális világban játszódik, a mesterséges intelligencia, a globális felmelegedés, az emberi lét definiálásának témáját érinti. 

Fantasztikus írások, melyek egyszerre hihetetlenek és mégis elképzelhetőek. Ken Liu szabadjára engedte a fantáziáját és messzire repít bennünket. 

Olvashatunk olyan történetet, melyben a múlt egyik tárgya ível át évezredeket, hogy megmutassa a múlt egy  darabját egy idegen civilizációnak, vagy olvashatunk egy második világháborús történetet egy Japánba küldött, japán felmenőkkel rendelkező amerikai nőről, amely a tudományos-fantasztikus kategóriába sorolható, némi ezotériával fűszerezve. 

Elgondolkodtató történeteket olvashatunk arról, mi történne, ha egy idegen civilizáció uralma alatt élnénk, mi lenne, ha a tudatunk örökké élhetne, a testünktől viszont búcsút kell vennünk, mit nevezhetünk egyáltalán életnek és van-e választásunk. 

Először azt gondoltam, hogy minden történetről írok kicsit röviden, mert nem könnyű bemutatni egy könyvet, amelyben ennyire másféle novellák vannak, még akkor sem, ha vannak több részesek és összefüggőek is. 

Ám mégsem szeretném egyenként bemutatni ezeket az írásokat, mert akkor már többet árulnék el, mint kellene, csak annyit mondok, hogy Ken Liu nekem tudott újat mutatni. Jó, mondhatnám azt is, hogy nekem nem nehéz, mert nem vagyok egy nagy sci-fi olvasó, de mégis úgy érzem, hogy nem csak, hogy újat mutatott, egyszerűen lenyűgözött és elkápráztatott. Végig valami borzongató, hidegrázós érzés volt rajtam, ahányszor csak kézbe vettem a könyvet, annyira különleges és meglehetősen nyomasztó történetek voltak. 

Évmilliókat, dimenziókat, világokat járunk be a novellákkal, de volt néhány olyan is, amely már nagyon-nagyon közel áll a mai világunkhoz, valóságunkhoz, az internet, a közösségi média hatalma, az uralkodása az életünk felett. Volt egy-két fantasy írás is, ami nagyon ötletes és egyedi, akár egy egész regényt el tudnék belőle képzelni.

Nem könnyű olvasmány és nem is lehet egy nap alatt végigszaladni rajta. Nem azért, mert nem volna jó a stílusa, hanem azért, mert elég befogadni ezt a rengeteg témafelvetést, amit Ken Liu elénk tesz, kezdve az ember és mesterséges intelligencia térhódításával, a virtuális valósággal, a lakhatatlan tájakkal, a családi kapcsolatokkal, a digitális emberekkel, a tudatként született gyerekekkel, az idő múlásával és manipulálásával, idegenekkel és éghajlatváltozással és befejezve az emberi tényezőkkel, a kapcsolatokkal, az érzelmekkel.

Történetein keresztül Ken Liu megmutatja az általa elképzelt jövők lehetőségeit, a digitális technológia szerepét az életünkben és a világ megmentésében, az univerzum felfedezésében rejlő lehetőségeket. Reményt ad és elborzaszt, szórakoztat és gondolkodtat.

Különleges élmény volt ez a könyv, ezek után felveszem a várólistámra a szerző A papírsereglet és más történetek című könyvét is. 

"Egy jó történet nem működhet jogi okirat módjára, amelynek célja, hogy meggyőzze és az észszerűtlenség szakadéka  fölött függő keskeny pallón vezesse az olvasót. Sokkal inkább olyannak kell lennie, mint egy üres háznak, egy nyitott kertnek, egy elhagyatott fövenynek. Az olvasó beleköltözik súlyos poggyászával és régóta dédelgetett javaival, a kétkedés magvaival és az értelem metsző pengéivel, az emberi természet térképével és többkosárnyi tápláló hittel. Ezután belakja a történetet, felfedezi minden zegét-zugát, a saját ízlése szerint rendezi a bútorokat, a falakat belső világának vázlataival borítja, s ezáltal a történet az otthonává válik."

*****

"... néha akkor is harcolnunk kell, ha biztos a kudarc. Nem önmagunkért."

*****

"Nem az számít, hogy mennyi időnk van, hanem hogy mit kezdünk vele."

*****
- Zavaros időket élünk – felelte a Mester. – Az e világi nagyurak becsvágyók.
Amit csak lehet, elvesznek az emberektől, akiknek a védelmére felesküdtek.
Pásztorokból farkasok lettek, és kizsigerelik a nyájat.
Addig emelik az adókat, amíg a palotájuk összes fala ezüsttől és aranytól nem csillog.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése