A meghívó és az Orient expressz

Nem kertelek, Lucey Foley könyvének legeslegelőször a borítója fogott meg, Lindsay Jayne Ashford könyvének pedig egyik főszereplője Agatha Christie, úgyhogy azt hiszem nem is kell többet mondanom arról, hogy miért került fel ez a könyv a várólistámra.

Rövidekről röviden

Volt a blog kihívásának januári állomása, amikor is egy novelláskötetet kellett elolvasni, én meg annyira belegabalyodtam a novelláskötetekbe, hogy egy jó párat el is olvastam belőlük, és még van egy pár, ami itt vár a polcon rám.

Tudtam én ezt eddig is, de most újfent megállapítottam, hogy nagyon kedvelem a novellákat.

A novelláknál nincs szükség felesleges oldalakra, s az írónak sokkal kevesebb ideje marad arra, hogy elkápráztasson minket, így tehát akár egy oldal is elég ahhoz, hogy leessen az állunk, papírzsepi után kelljen kapnunk, vagy akár, hogy jól megijedjünk.

A most elolvasott novellásköteteim nagyon sokszínűek és különlegesek voltak, úgyhogy nézzük is őket:

Agatha Christie Mallowan: Így éltünk Mezopotámiában

Most már tényleg, hivatalosan is kijelenthetem, hogy az összes AC regényt elolvastam, az összes krimit, az összes nem krimit, az életrajzi regényét, s a kis karácsonyi könyvecskéjét is.

Agatha Christivel tizenéves koromban ismerkedtem meg, s a barátságunk azóta is kitart. Mindegyik könyvét nagyon élveztem, Dame Agatha Christie tényleg a krimi királynője, ezt vitathatatlan ténynek tartom. :)

Azt mondjuk nem tudom, hogy ez a könyvecske miért csak most került elolvasásra, mert nem most fedeztem fel, régebben is tudtam már róla, de a lényeg, hogy végre elolvastam, és hát, kár volt eddig várni vele.

Agatha Christie a filmvásznon

Kezdjük egy vallomással: imádom az Agatha Christie filmadaptációkat, nem emlékszem már teljesen pontosan rá, de szerintem éppen egy film miatt kaptam rá az írónő könyveire is.

De mely filmekről van is szó pontosan? A BBC-s tv filmekről. A David Suchet féle Poirot sorozatról, és a Julia McKenzie-Geraldine McEwan féle Miss Marple sorozatról.

Ezeknek az összes részét láttam, némelyiket, főleg a Miss Marple sorozatból többször (nagyon sokszor) is. A kedvenc epizódjaimat is ezek közül választanám.

Szóval, ha valaki azt mondaná nekem, hogy tartsunk egész napos AC maratont, egyáltalán nem ellenkeznék, és az első kérdésem az lenne: A gyilkosság a paplakbant, vagy az Öt kismalacot nézzük meg először?

Imádom a sorozat angolságát, a szereplők angolságát, imádom, ahogy David Suchet megformálja Mr. Hercule Poirot-t, és imádom Geraldine McEwan és Julia McKenzie imádnivaló Miss Marple alakítását. És itt vannak még a gyönyörű helyszínek, ahol az epizódok játszódnak, amik egyszerűen mesések, Miss Marple házába például most azonnal beköltöznék. :)

Számomra ezek A tökéletes Agatha Christie adaptációk.

Agatha Chistie négyszer

A kis szürke agysejtek - Poirot bölcsességei

Nagyon szép kivitelezésű idézetes könyvecske, tele Mr. Poirot válogatott bölcsességeivel. Magamnak nem biztos, hogy megvettem volna, de ajándékként elfogadnám,  így a könyvtárból kihozva is kellemes olvasmány volt. Egyébként ezen a "magamnak nem venném meg, de ajándékként elfogadnám" meghatározáson jót mosolyogtunk Anyával, hisz a két dolognak végül ugyanaz  az eredménye, mégpedig, hogy miénk lesz a könyv, de úgy látszik nekünk könyvmolyoknak nem mindegy, hogy milyen úton. :)

A hol mókás, hol komoly idézetek, gondolatok mellett a könyv tartalmaz még két irományt is Poirotról, mégpedig Agatha Christie tollából. Ezek nekem nagyon tetszettek, akár több ilyen is lehetett volna a könyvben.

A tartalomjegyzéket böngészve vettem észre, hogy még Sophie Hannah "remekművéből" a Monogramos gyilkosságokból is volt benne idézet, és ezen egy kicsit fel is háborodtam... :)

Csillag Betlehem felett

Ha rábukkanok Agatha Christienek valami különleges könyvére, azt rögtön el akarom olvasni, de ehhez képest ezt a kis könyvecskét jó sokáig tologattam, nem is tudom miért. Van egyébként egy másik könyv is, az Így éltünk Mezopotámiában, amivel ugyanez a helyzet, na de majd most ezen is változtatok.

A címe miatt úgy gondoltam, hogy ez a könyv erősen karácsonyi témájú, végülis annyira nem volt az, de nagyon különleges könyvecske volt. Versekkel és AC-től szokatlan témájú novellákkal. A novellák közül talán a Előléptetés a mennyben volt a legjobb, de A csintalan csacsi is megmosolyogtatott és az Egy hűvös estén című is nagyon különleges témájú és hangulatú volt.

Listerdale-rejtély

Ez a kis novellás kötet tele volt jobbnál jobb történettel, igaz a Fülemüle-villát már korábban is olvastam, sőt még hallgattam is Für Anikó nagyszerű felolvasásában, de még így sokadjára is tetszett. A többi novella is nagyon jó, furfangos és cseles volt, nem is tudnék csak egyet kiemelni. Imádok novellákat olvasni AC-től, kár, hogy ezzel a kötettel befejezőleg már az összeset elolvastam... :(

A Greenshore-gloriett

Emlékszem, hogy ez a könyv még egy eddig meg nem jelent Agatha Christie könyvként volt reklámozva annak idején, de a fülszöveget elolvasva, majd egy kicsit jobban utánanézve a dolgoknak rájöttem, hogy ez nem teljesen igaz, mert korábban ugyanezt a történetet már olvashattuk a Gyilkosvadászat címen, ez a könyv úgymond egy első változata volt ennek a történetnek, talán még egy kicsit rövidebb is volt, az előbb említett könyvnél. De végül is ez nem volt olyan nagy baj, ugyanis nem mostanában olvastam már a Gyilkosvadászatot, így nem voltam teljesen biztos az események kimenetelében, szóval így másodjára is nagyon élveztem a törénetet, és azt hiszem hogy érik már egy nagy AC újraolvasási maraton.

Amit még érdekességként kiemelnék a könyvvel kapcsolatban az a két különleges előszó volt.

Az egyiket Tom Adams borítófestő művész írta, aki az angol kiadásnak készítette a borítóját, és bizony egy kicsit elemzi is az eredeti borítót, így ezt az előszót akár feleslegesnek is érezhetnénk, de miután megnéztem ezt a borítót, ami gyönyörű volt, egy kicsit mérges is lettem, hogy miért nem azt tartották meg, persze tudom, hogy ez egyáltalán nem olyan jellegű, mint az itthoni sorozat eddigi borítói, de akkor is, na mindegy, memutatom ezt a Tom Adams által készített gyönyörűséget is. :)

A másik előszó Matthew Prichard, Agatha Christie unokájának a tollából származott, és nagyon jó volt az egyik  kedvenc írónőmet, nagymamaként, becenevén Nimaként is megismerni.

Zsófi

Ezeket néztük a héten #8

Mi már belenéztünk: sorozatokról röviden

Partners in crime

Pár hónappal ezelőtt teljesen véletlenül akadtunk rá tesómmal  ennek a sorozatnak az előzetesére, és nagy Agatha Christie rajongókként felkeltette az érdeklődésünket.

Nagyon megörültem annak, hogy a sorozat alapjául a Tommy és Tuppence történetek fognak szolgálni, mert imádtam a könyveket, amelyekben az ő nyomozópárosuké volt a főszerep. A történeteik között vannak "sima" nyomozós és izgalmas kémtörténetek is.

Még csak két részt láttunk a sorozatból, de eddig még pár furcsaságtól eltekintve jónak tűnik. 

Persze a készítők nem állták meg, hogy ne dolgozzák át egy kicsit a történetet, mert már az első részben is több könyv elemeire lehetett ráismerni, és az események idejét is áthelyezték az ötvenes évekbe, és így a nácik helyett az oroszok lettek a Beresford házaspár fő ellenségei. A szereplők nekem egy kicsit furcsák voltak, megszoktam, hogy az AC filmadaptációknál eddig ügyeltek arra a készítők, hogy a szereplők mind külsőben, mind jellemükben hasonlítsanak könyvbeli énjükre. Ezzel szemben itt a David Williams alakította Tommy Beresford egy kicsit teszetoszának tűnik, nem sokban hasonlít a könyvbeli alakjához. De egyébként jót lehet mosolyogni az csetlés-botlásain, és van még sok egyéb vicces megnyilvánulása is.

Én Tuppencet mindig is hosszú hajjal képzeltem el (tudom ez azért nem olyan nagy változtatás, de akkor is...), egy kicsit furcsának tűnt így rövid hajjal, de egyébként imádom a csinos ruháit és a kis cuki kalapjait. Az ő jelleme azért valamivel jobban hasonlít az eredeti karakteréhez.

Ha nem hasonlítgatjuk össze folyamatosan a könyvekkel, akkor végül is egy egész jó kis krimisorozattal van dolgunk, kíváncsian várom a további részeket is.

Hogyan ússzunk meg egy gyilkosságot 2. évad

Az első évad elején még sok dolog volt, ami nem igazán tetszett ebben a sorozatban. A szereplők túl sablonosak voltak, nem volt bennük semmi árnyaltság: volt az okoska, a (okoska) csinibaba, a meleg fiú, a stréber, a szegény fiú. És nagyon sokáig a besorolásukhoz híven is viselkedtek. De aztán az események úgy beindultak és a részek olyan izgalmasak lettek, hogy ezeken felülemelkedve tovább néztem a sorozatot. A főszerepet játszó színésznőt Viola Davist pedig már a Helpben megszerettem, úgyhogy miatta simán megérte nézni a részeket. 

A második évad eddig még hozza az első színvonalát (sőt!), a szereplők sokkal árnyaltabbak lettek, és csak úgy pörögnek az események.

Mindent összevetve, ha nem is egy olyan "hú de komoly" sorozat ez, én azért szeretem nézni.

Az egyedüli dolog ami már az első évadban sem tetszett az a túl sok, és túl elnyújtott ágyjelenetek voltak. Fogalmam sincs miért kellett ezekből ilyen sokat belerakni, főleg úgy, hogy legtöbbször az eseményeket sem vitték egy cseppel sem előrébb....na mindegy.

American Horror Story

Az első évadot néztük csak végig a tesómmal, és hát mit is mondjak furi volt.....nem is tudtam igazán sokszor mire vélni.

Néha ijesztő, néha rejtélyes, néha pedig már kész kínszenvedés volt, és legjobban egy horrorfilm paródiához tudtam volna hasonlítani. Jessica Lange nagyon elbűvölő volt, ha másért nem, miatta megérte végignézni az évadot. Pár rész után rájöttünk, hogy az egyik főszereplő Taissa Farmiga (és az egyik részben egy Kinks-es póló volt rajta :) !) a Bates Moteles Vera Farmigának a kishúga, és azután azzal szórakoztattuk magunkat, hogy folyton azt néztük, hogy melyik szögből hasonlít rá a legjobban. Mi Evan Peterst a Rejtélyek városa sorozatban láttuk legelőször, aztán a legújabb X-Menben, és hát meg kell mondani meglehetősen kikupálódott azóta.

A második évadot már nem néztük végig, túl furcsa volt már nekünk, de ettől eltekintve a cirkuszos negyedik évadba még szeretnék belekukkantani.

Zsófi