2023. április 5., szerda

Marie Aubert: Ha történne valami

novellák


Nem tudom, találkoztam-e már olyan novelláskötettel, amelyben annyira erős minden történet, hogy nem tudnék legjobbat, de legjobbakat sem választani. Mindegyiktől elállt a szavam, annyira hatásosak voltak és szinte bárkivel megtörténhetnek.  

Ha történne valami... Remek cím, amivel szintén el lehet játszadozni. Ha történne valami, akkor bizonyos dolgok másként alakulnának, mint egyébként alakulnak. De hiszen mindig történik valami, nem tudhatjuk, hogy mikor alakult másképp egy bizonyos élethelyzet, mikor történt valami, ami más irányba mozdította el a dolgot. 

Marie Aubert minden novellájában történik valami, amitől a novellák annyira eredetiek, fájóak, meghatóak, szívhez szólóak és érzelmekben gazdagok. Egyszerűek, rövidek, lényegre törőek, ezért 1-2 óra alatt elolvasható a könyv, de érdemes elhúzni néhány napra, mert jó az, ha tovább tart ez a különleges élmény, amit a novellák keltenek bennünk. 

A történetek nagyon maiak, aktuálisak, nem egy közösségi médiavilág, nem a kikozmetikázott valóságot látjuk, nem azt, hogy mindenkinek milyen jó és szép élete van, hanem éppen az emberi esendőséget, azt ami a kirakat mögött van, ami bent mélyen az emberi lélekben hajtja a tetteket és gondolatatokat. 

Tulajdonképpen kudarcok és rosszul sikerült életek sorozata, de mindegyikben ott van a változás lehetősége, hogy lehetne máshogy, kellene máshogy. Félresikerült életek, elcsúszott házasságok, elromlott kapcsolatok, ösztönös, néha átgondolatlan cselekedetek, éppen úgy, mint a való életben. Ezért tudjuk nagyon magunkénak érezni, ugyanakkor sokszor nagyon kellemetlennek is a novellák eseményeit. Mintha arra várnának a szereplők, hogy történjen valami, amitől az életük elindul egy másik irányba, ami talán jobb lesz, és ők is tudnak jobbak, mások lenni.

De ezt, mi olvasók nem feltétlenül tudjuk meg, a képzeletünkre van bízva, hogyan folytatódnak a történetek, lehet ott és úgy vége, ahogyan a szerző befejezte, de lehet úgy is vége, ahogyan mi elképzeljük. 

Szívszorító, megrázó, felkavaró, brutális és valóságos. Furcsa és mégis tökéletes. Nehéz témák, árulás, válás, gyermekbántalmazás, magány, jövőtől való félelem, de néha mintha megcsillanna valami, amiből erőt lehet meríteni. Rámutat arra, hogy bárki és mindenki hibázik, mindenki követ el megbánni való dolgokat. Fájó és visszafordíthatatlan tetteket. Ezzel kell együtt élnünk. Minden történetet tudtam volna még tovább olvasni, 

Amikor először olvasok egy szerzőtől valami fantasztikusan jót, akkor megfogadom, hogy mindent elolvasok tőle. Így vagyok én most Marie Auberttel. Már elő is jegyeztem a könyvtárban A felnőtt embereket.


- Mégis mit vársz tőlem? - szólal meg végül Martin. - Mondjam azt, hogy minden nagyszerű?
- Például - feleli Johanne, és megpróbál nevetni, de csak egy sípoló hang jön ki a száján.
/Ha történne valami/

*****

"Teljes erőből futok az emelkedőn felfelé is, végül begörcsöl a lábam, és muszáj megállnom, hogy kettégörnyedve levegőért kapkodjak, de jólesik. Nem vagyok az a fajta lány, aki csak ül otthon, és várakozik, én inkább kimegyek futni. Mathias megvárhatja a lépcsőn, amíg hazaérek. A hatodik kilométernél megállok, előveszem a mobilomat a műanyag tokból, nem, nem hívott, én pedig nem bírtam ki, hogy ne nézzem meg."
/Nagyon klassz lány/

*****

- Ha anyu rákérdez, azt mondhatod, hogy az arcodba csapódott az ugrókötél - mondom.
Érzem a szavaim rossz ízét a számban, mégis kimondom őket.
/Bocsánat, bocsánat, bocsánat/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése