Ken Liu: Az istenekkel nem lehet végezni

Sokan nem rajonganak a novellákért, pedig megvannak a maga előnyei és szépségei, én kifejezetten szeretem őket. Sokféle témában olvastam már novellagyűjteményt, most egy igazi csemege került a kezeim közé. 

Bár novellák, azonban kevés kivételtől eltekintve ezek az írások bizonyos módon összefüggésben vannak egymással, a címadó írás például három részből áll és nagyon elgondolkodtató. 

18 novellát olvashatunk a könyvben és közben hatalmas utazásokat teszünk meg. Járunk az ősi Kínában, a múltban, a jövőben, a jelenben, más dimenziókban, és a virtuális világban.

A csodÁLLATos tanya és egyéb kalandok

Ha figyelmesen követitek a Hajnal tanyáról szóló írásaimat, akkor talán tudjátok, hogy kiket nem mutattam még be a tanya lakói közül. Ebben a bejegyzésben ismét öt csodás tanyalakót ismerhettek meg egy kicsit közelebbről.

Kezdjük három gyönyörűséggel, akikről azt tartják, hogy a látszattal ellentétben értik, amit az emberek mondanak nekik, csak nem érdekli őket. Igen, igen, jól gondoljátok, Vivi cicáiról lesz szó. Persze azért ezt a mondatot nem szó szerint kell érteni, mert inkább alapvetően arról van szó, hogy a macskák nem feltétlenül tesznek meg dolgokat utasításra, hanem többnyire a maguk feje után mennek, öntörvényűek, de a maguk módján kimutatják a ragaszkodásukat, törődnek a gazdájukkal, csak éppen ezt másképp teszik, mint például a kutyák. 

Társasjátékok: Adj egy pacsit, Boribon! * Abszolút megvadult betűk

Egy társasjáték bármikor jól jöhet, de soha jobbkor, mint amikor a gyerekek napjaik nagy részét otthon töltik, otthon van az óvoda, otthon van az iskola és anya, apa, nagymama és nagypapa az óvónéni, tanítónéni. Szerencsés esetben, mert biztos vannak kacifántos megoldások is, de arra most nem térnék ki. 

Arra viszont igen, hogy egy társasjáték mennyire jó társ lehet ilyenkor. Amikor a gyerekek elfáradtak a tanulásban, vagy egyszerűen csak kikapcsolódásra vágynak, nagyszerű megoldás egy kis játék. Nyilvánvaló, hogy a gyerekek nem csak a játék kedvéért szeretnek társasozni, hanem azért is, mert olyankor a szülők is velük töltik az idejüket, csak rájuk figyelnek és ez a legfontosabb.

Beatrix Potter összes meséje: Nyúl Péter és barátai

Imádom Beatrix Potter rajzait, gyönyörűségesek. Amikor megláttam, hogy egy könyvben jelenik meg az összes meséje, úgy éreztem, hogy de jó lenne a polcomon tudni. Igazából az illusztrációkért vagyok odáig, amiket ebben a könyvben jól megcsodálhattam. 

A molyon megkérdezte tőlem valaki, hogy a súlyát nézve mennyire nehéz a könyv, és azt kell mondjam, hogy nagyon nehéz. Fekve nem lehet olvasni az biztos, de kézben tartva sem volt túl könnyű. Szerintem simán megvan egy kiló (de lehet, hogy keveset mondok), tehát ha a kényelmi szempontokat néznénk, akkor nem javasolnám megvenni.

Emma Donoghue: Hívnak a csillagok

Egy könyv egy járványról. Egy járvány néhány napjáról. De ne higgyétek, hogy csak ennyi. Ez a könyv sokkal több ettől. Az emberi hivatástudat, a kitartás, a bátorság, az önzetlenség könyve, miközben Írországban, Dublinban vagyunk, 1918-ban, ahol a spanyolnátha szedi áldozatait, miután a háború is életeket oltott ki, megtépázta az országot.

A történet főszereplője Julia Power szülész-nővér, aki az amúgy sem rózsás egészségügyben egyik napról a másikra nehéz helyzetbe kerül, magára marad a kórház szülészetén, ahol a vírust elkapott várandós anyákat közös karanténban, azaz egy szobában helyezik el. 

Laurent Allen-Caron: A titokzatos Lagerfeld

Egy alaposan szerkesztett dokumentumregénynek jellemezném ezt a könyvet, amelynek a végén a felhasznált irodalom felsorolása hosszabb, mint a benne lévő fejezetek. Talán ebből is látszik, hogy a szerző, aki újságíró, igyekezett alapos munkát végezni, és minden érdekes és számottevő információt összegyűjteni a divatvilág egyik legendájáról, a titokzatos Karl Lagerfeldről.

A 2019-ben elhunyt divatzseniről nem tudhattunk sokat, de aki látta, nem feledte arisztokratikus külsejét, ikonikus öltözködését, kifinomultságát, a fekete napszemüveggel, a hosszú, ősz, összefogott hajával és a fekete kesztyűivel. Ősz hajának tónusát még pluszban kiemelte hintőporral.

Fekete István: Régi karácsony

Még karácsony előtt olvastam a könyvet, és egyben el is határoztam, hogy Fekete István könyveit is felveszem a várólistámra. Persze a Tüskevárat olvastam régen és a Vukot is, sőt a Lutra gyermekkorom egyik nagy kedvence volt, de bőven van még mit olvasni tőle, pl. a téli, karácsonyi történeteit, nagyon sok írását kiszemeltem még magamnak.

Ez a könyv egy gyönyörűséges ünnepváró és ünnepi könyv. Meg kell állni hozzá, lelassulni, ízlelgetni a szerző szépségesen egybefűzött mondatait, amelyek éppen annyira egyszerűek és szeretnivalóak, mint a benne szereplő emberek. 

Cao Wenxuan: Bronz és Napraforgó

Ismét egy gyöngyszemre bukkantam a könyvtárban, nem is tudom, miért nem hallottam még erről a könyvről. 2020-as megjelenésű, de mielőtt megláttam a könyvtárban, még sehol máshol nem találkoztam vele.

A történet két gyermekről szól, Bronzról és Napraforgóról. Napraforgó édesapjával munkatáborba (káderiskolába) kerül, a szobrászművész, értelmiségi, özvegy édesapát a nagyvárosból telepítik ki a névtelen faluba, más művészekkel, értelmiségiekkel együtt. Az édesapa a bronz napraforgóiról volt híres a városban, de most fizikai munkára, nádvágásra és halastavak létrehozására fogják, miközben éjszaka politikai találkozókon vesz részt.

Nem marad ideje a hétéves Napraforgóra, aki egyedül tölti napjait, a folyóparton üldögélve és vágyódón nézve naphosszat a  másik oldalra, ahol boldogabbnak tűnnek a gyerekek. 

Ecsédi Orsolya: Meleg a helyzet!

Pokkernapló 1.

Figyelem, figyelem! Ha ez a sorozat így folytatódik, akkor egy jó ideig biztosít remek kikapcsolódást, sok mosolyt és nevetést. Ecsédi Orsit ismerve pedig nem is folytatódhatna másként, eddig minden könyve nagyon eredeti, vicces és szórakoztató volt. 

Kiváló érzékkel szól a könyvbéli korosztályhoz, de Gonival konkrétan azok is tudnak azonosulni, akik nem ebbe a korosztályba tartoznak, mondhatnám azt is, hogy nem ebben a világban élnek, mert Goni is messziről érkezett, pontosabban a pokolból, neki is meg kell tanulnia mindent, amit a földi korosztálya tud, hogyan élnek, gondolkodnak, hogyan viselkednek. 

Én úgy imádom Gonit!! De ki is ő és honnan jött? Tényleg a pokolból?

Nicolas Barreau: A szerelem receptjei

Tervezem, de még nem olvastam A nő mosolyát, de mivel ez annak a a könyvnek előzménykötete, úgy gondoltam, akár el is olvashatom ezt először, és majd utána következik A nő mosolya.

Ezért ebből a szempontból tudom csak bemutatni a könyvet, bár nyilvánvalóan utal néhány mondat arra, hogy ez a könyv Aurelie szüleiről szól, az ő történetükről, illetve annak is csak a kezdetéről.

Henri Bredin, a csendes visszahúzódó irodalom szakos diák beleszeret az elérhetetlennek látszó Valerie Castelbe. De ne szaladjunk ennyire előre.