Társasjátékok: Adj egy pacsit, Boribon! * Abszolút megvadult betűk

Egy társasjáték bármikor jól jöhet, de soha jobbkor, mint amikor a gyerekek napjaik nagy részét otthon töltik, otthon van az óvoda, otthon van az iskola és anya, apa, nagymama és nagypapa az óvónéni, tanítónéni. Szerencsés esetben, mert biztos vannak kacifántos megoldások is, de arra most nem térnék ki. 

Arra viszont igen, hogy egy társasjáték mennyire jó társ lehet ilyenkor. Amikor a gyerekek elfáradtak a tanulásban, vagy egyszerűen csak kikapcsolódásra vágynak, nagyszerű megoldás egy kis játék. Nyilvánvaló, hogy a gyerekek nem csak a játék kedvéért szeretnek társasozni, hanem azért is, mert olyankor a szülők is velük töltik az idejüket, csak rájuk figyelnek és ez a legfontosabb.

Mike Barfield: Bajkeverők kézikönyve

Ehhez a könyvhöz szükséges kellő mennyiségű humorérzék (sok), zsiványság, huncutság, gyerek (aki végrehajtja ezeket a huncutságokat) vagy nosztalgiázó felnőtt, aki szívesen visszarepül gyerekkorába és néhány trükköt szívesen kipróbál a könyvből. 

Csak hogy a legegyszerűbbektől kezdjük, ki ne hajtogatott volna már papírrepülőt, kinek ne zenéltek volna a szülei vagy nagyszülei egy fésű és egy vékony papír segítségével, vagy a kígyózó ujjak trükköt kinek ne mutatták volna a felnőttek gyerekkorában.

Játszik a család: Luxor

Bence

A Luxor egy több szempontból is nagyon érdekes társasjáték. Már az elején fontos leszögezni, hogy ez egy szórakoztató, a vége felé kifejezetten izgalmas, igazi családi játék. A feladatunk, hogy Luxor piramisában egyre beljebb haladva, minél több kincset és ezáltal pontot gyűjtsünk össze. Ez az egyiptomi téma már az elején erős alaphangulatot kölcsönöz a játéknak.

Azt írtam, nagyon érdekes játék, ezt többek között az alapmechanizmusára értettem, mely egy nagyon tipikus, klasszikus társasjáték-mechanizmus, vagyis az, hogy haladj előre a megadott mezőkön és juss el a célig. A Luxor azonban sok mindenben különbözik a klasszikus dobókockás társasoktól.