John Irving: Garp szerint a világ

John Irvinggel való első találkozásom az az Árvák hercege című könyv elolvasásakor történt. Már akkor megállapítottam, hogy Mr. Irving jól csinálja ám a dolgát. Az Árvák hercegének története egy nagyon fontos témát dolgoz fel, emellett pedig egy fantasztikus történet, fantasztikus szereplőkkel.

A második könyvem a szerzőtől a Fohász Owen Meanyért volt, ami nem lett olyan nagy szerelem, mint az Árvák hercege, de azért bántam volna, ha kimarad az életemből.

A Garp szerint a világot már nagyon régóta terveztem elolvasni, és hát annyit mondhatok, hogy fogalmam sincs miért halogattam eddig. :)

John Irving stílusa és a megállíthatatlan mesélő tehetsége ismét elvarázsolt.

Sarah Pinborough: Ne higgy a szemének!

Erre a könyvre nagyon sok jelzőt rá tudok aggatni, a fantasztikustól egészen az idegőrlőig. Fantasztikus, mert amint elkezdtem olvasni, nem tudtam letenni, rabul ejtett a cselekmény, a stílus, pedig nem történt benne semmi különös. És ugyanezért volt idegőrlő is. Kész voltam attól, hogy egyik pillanatban azt hiszem tudom, miről szól a könyv, közben végig éreztem, hogy valami nagyon nem stimmel, valami, amire én nem is gondolok.

Néha közel jártam hozzá, felmerült a gondolat, hogy azon az úton haladjak tovább, és talán mindent megtudok,  de Sarah Pinborough remekül eltérített a következő oldalon egy újabb információmorzsával, egy újabb útra vezetett, amin ismét elgondolkodhattam.

Délutáni matiné Titusszal

Titusz is kedvet kapott az íráshoz, ezért időnként külön is ír ezentúl értékeléseket. Első alkalommal Mészöly Ágnes Ez egy ilyen nap könyvéről írtunk külön-külön értékelést (IDE KATTINTVA elolvashatjátok),  majd Holden Rose Hófehér kelepce című remek detektívtörténetéről (IDE KATTINTVA elolvashatjátok). Ezután is lesz ilyen valószínűleg, amikor közösen olvasunk, de vannak olyan könyvek, amelyeket csak ő olvas el, és amikor kedve van, ír is majd róluk.

Az írásait változtatás nélkül teszem közzé, helyesírási hibákat nem kell javítanom, egyedül az elütéseket javítom ki, és néha teszek még egy-két vesszőt, de amúgy teljes egészében eredetiben meghagyom Titusz fogalmazásában. Reméljük, szeretni fogjátok.

Aki nem ismerné: Titusz 11 éves, 5. osztályba jár, imád legózni, van ilyen témájú instagram oldala, amit IDE KATTINTVA megnézhettek, nagyon szeret olvasni és a nagy tesóival - Zsófival és Bencével - tölteni az időt. Utál ruhát próbálni és nem szereti a pókokat. Kedvenc étele ... na, az sok van..., de például a rakott krumpli, a spagetti, a kolbászos krumplileves, az ikeás mandulatorta. Ja, és hatalmas Star Wars fan. :D (Bea) Akkor lássuk a mai két könyvet:

Molnár T. Eszter: Most már igazán

Egy majdnem normális család 2.

Örömmel láttam viszont Bakos Virágot és családját és kukkantottam be ismét az életükbe.  Történetünk elején éppen véget ér a nyári szünet és pár nap múlva kezdődik az iskola. Virág és Vera szobája változatlan, ott lakik még Lajos, aki néha kicsit büdös, de erről teljességgel Virág tehet. No meg arról is, hogy a szobájuk padlója tele van ruhákkal, bugyikkal és melltartókkal. 

Néha erőt vesz magán és szétválogatja, mosógépbe vagy szekrénybe teszi, mielőtt még Helga néniből előtör a hárpia. Bár nem nagyon kell neki előtörni, mindig talál valami morognivalót.

Sütés-főzés

Ebben a bejegyzésben két szakácskönyvről írok, és bár nem vagyok egy nagy főzőfenomén, de egy-egy ételt elkészítettem belőlük.

Fűszeres Eszter: Leves minden napra

Először végiglapozva a gyönyörű fotók ragadták meg a figyelmemet. Csodálatos tányérokon, tálakban, remek színösszeállításokkal és tökéletesen beállított kompozíciókkal. Természetesen minden étel nagyon gusztusosnak tűnik és igazán megjön az ember kedve egy kis főzőcskézéshez. 

A receptek első olvasásra nem tűntek egyszerűnek. Aztán rájöttem, hogy inkább az alapanyagok beszerzése riasztott el engem, ami lehet, hogy csak nekem jelent gondot, mert Sopronban a bevásárlóláncok és a multik üzleteiben nagyon Fortunától függenék a hozzávalók beszerzésében. Tehát nem az van, hogy kiválasztok egy receptet, elindulok, beszerzem a hozzávalókat, és másnap már főzhetem is. 

William R. Forstchen: Egy évvel később

Már az első rész elolvasása után is láttam, hogy most egy olyan világvégés (legalábbis Amerika vége) sorozattal van végre dolgom, amiben nincsenek se életükért, se szerelmükért harcoló, majd egy kegyetlen szerelmi háromszögben szenvedő tinik.

Nem, itt csak egy klasszikus, régimódi világvégében van részünk, pontosabban egy EMP támadással, ami egész Amerika elektromos berendezéseit megbénította.

Ez első hallásra nem is tűnt számomra olyan vészesnek, de aztán rájöttem, hogy igenis vészes, nagyon vészes és nagyon durva, hisz mindent árammal működtetünk, de tényleg MINDENT, szóval egy ilyen támadás pont elég ahhoz, hogy sok száz évvel későbbre dobjon vissza időben.

Emma Dodson és Sarah Horne: Az igazán undi testkönyv

VIGYÁZAT! NE OLVASD EVÉS KÖZBEN! SEM A KÖNYVET, SEM AZ ÉRTÉKELÉST!

Ezt a könyvet Könyvparfé blogján láttam meg először, kíváncsi is voltam a bejegyzése végére, ahol mindig készít valami finomságot az olvasott könyvhöz kapcsolódóan. 

Míg a bejegyzés végére értem, a szemem előtt barna kókuszgolyó-csíkok, sárga limonádék és zöld gyümölcskocsonyák vonultak el. 

De ezek egyikét sem találtam, hanem egy nagyon élethű, ehető sebtapaszt, ami még jobban is tetszett, mint az általam elképzelt undiságok. IDE KATTINTVA megnézhetitek.

Magyar Radír 2016

Írások a mai Magyarországról

55 novellát, elbeszélést tartalmazott ez a könyv. Azt hiszem elég pozitív vélemény, ha azt írom, hogy ezeknek az írásoknak szinte mindegyike tetszett. Volt amelyik nagyon-nagyon.  

Érdekes élmény volt olvasni, tudván azt, hogy ezek a novellák egy pályázatra íródtak, olyan pályázatra, amelyben a mai Magyarországról kellett, hogy szóljanak a pályaművek. Ezt azt jelenti, hogy rólunk, mai emberekről, mai társadalmi problémákról, hétköznapi helyzetekről szóltak, hol viccesen, hol szomorúan. 

Heti ez + az

Emily Brightwell: Mrs. Jeffries és a halott orvos

Angol? Krimi? Nagyon brit? Na, akkor ide vele nekem!

Nagyon aranyos és izgalmas kis történet volt ez, de hát már a címből és a borítóból is csak jóra lehetett számítani.

Az ilyen laza tempójú angolos, modoros (a modoros szót itt most egyértelműen pozitív jelzőként használom), nyomozgatós krimikben én először is a szereplőket szeretem a legjobban, aztán jön a könyv helyszíne iránti rajongásom, legyen az vidéki kastély, poros londoni külváros, vagy éppen szívélyes városi rezidencia, és bizony ám, csak itt a sor végén kullog a nyomozás, maga a bűntény s annak megoldása.