John "Lofty" Wiseman: SAS Túlélési kézikönyv

Talán furcsának tűnhet, hogy nő létemre  egy ilyen könyv elolvasására vállalkoztam. Amikor azonban legelőször belelapoztam, rabul ejtett az a rengeteg információ és illusztráció, amivel szembetaláltam magam. Már akkor kiszúrtam magamnak az Élelem fejezetben a színes illusztrációkkal tarkított ehető növények felsorolását, benne gyógynövényekkel, mindenféle mezei növényzettel, gyümölcsökkel, a mérgező növények ismertetésével, valamint az ehető és a mérgező gombák ismertetésével. 

Az ehető sivatagi növények, kaktuszok és egyéb más virágok fák ismertetése olyan érdekes volt, mintha egy természetkönyvet olvastam volna. Azt gondolom, hogy erre az ismeretre nem valószínű, hogy valaha az életben maradáshoz szükségem lesz, de mindenképpen tanultam általa.

Kate Morton: A tóparti ház

Hűűű, micsoda könyv volt ez!! Teljesen lenyűgözött!! Kate Morton is ott van már jó ideje a kedvenceim sorában, sőt, közös kedvenceink sorában, mert Zsófi is nagyon szereti a könyveit, így talán nem is meglepetés, hogy ezúttal is sikerült elkápráztatnia.

Talán Kate könyveinek  össze is lehetne szedni a hozzávalóit:

Végy egy régvolt családot, legyenek kedvesek, aranyosak, édes gyerekekkel, legyen benne szerelem, mindent elsöprő, sok mindent kibíró, legyen egy gonosz szereplő, legyen egy félreismert, és a legfőbb alkotórész semmiképpen se hiányozzon belőle, az pedig egy olyan titok, ami uralja az egész könyvet, amin nem csak mi olvasók törjük a fejünket, hanem a könyvben felbukkanó új szereplők.

Libba Bray: Álmok mélyén (Diviners 2.)

A Diviners sorozat első része (a bejegyzésért katt IDE), még magam is meglepődtem, de nagyon tetszett. A húszas évek iránti hatalmas méretű rajongásom volt, ami összehozott ezzel a sorozattal.

Az írónő stílusa meglehetősen tetszik, ahogyan a jól megformált karakterei s a köztük lévő pörgős, csipkelődős, odamondogatós párbeszédei is.

A dübörgő húszas évek pedig nem csupán, mint egy háttér van megjelenítve a regényeiben, hanem, mint egy aprólékosan kidolgozott gyönyörű részlet. Látszik, hogy Libba Bray alapos kutatómunkát végzett a témában, imádtam a korszakhoz kapcsolódó lábjegyzeteket, a korabeli New York nyüzsgő utcáit. a harsinyakötőkbe csúsztatott lapos üvegeket, s a szesztilalom árnyékában zajló alkoholgőzös partikat.

Majoros Nóra: Bolygóvadászok

Mi kell ahhoz, hogy útra keljünk egy galaxisban? 

Egy különc milliárdos (igazából csilliárdos), aki fejébe veszi, hogy a pénz helyett a jövőben égitesteket gyűjt. Valamint egy különleges űrhajó, melynek hajtóművét sokáig senki sem képes működésre bírni.

Miló az iskolai focicsapat kapitánya és öccse, Alex egy csupa szív kislánnyal, Palkával és a technikai zseni, földönkívüli-gyanús Delfinnel indul bolygóvadász körútra, mely egy csapásra a túlélésért folytatott küzdelemmé válik, amikor egy féregjáraton keresztül ismeretlen galaxisba csöppennek.

Ha felnőttként olvasod ezt a könyvet, vagy olvasod fel a gyerekeidnek, akkor felejtsd el, hogy felnőtt vagy. Légy a szereplőkkel és a saját gyerekeiddel együtt gyerek és élvezd a nem mindennapi kalandokat. Én most előolvastam Titusznak, mert ő nem szereti az ufós történeteket, meg kellett győzödnöm arról, hogy nincsenek benne Ufók. :D

Soltész Béla: Hátizsákkal Brazíliában

Bepakoltam a hátizsákomba, és útnak indultam, hogy felfedezzem magamnak Brazíliát, a 2016-os olimpia országát. Bejártam az ország leghíresebb helyeit, de olyan világvégi falvakba is elkeveredtem, amelyek talán még a térképen sincsenek rajta. 

Ámuldoztam Brazíliaváros és Sao Paulo modernségén, és gyönyörködtem Minas Gerais barokk aranyvárosainak szépségében. Híres brazilok nyomába eredtem - mint Pelé, Ayrton Senna vagy épp Paulo Coelho -, és híres brazíliai magyarok nyomára is bukkantam, mint például Molnár Gábor vagy Lénárd Sándor.

És persze megismerkedtem egy csomó hétköznapi, nagyszerű brazil emberrel, akiktől nagyon sokat tudtam meg arról, hogy milyen az igazi Brazília. Erről szól ez a könyv.

Ismét utaztam. Ezúttal Soltész Béla jóvoltából Brazíliába látogattam el és voltam az író láthatatlan útitársa. Brazíliáról nem sok mindent tudtam eddig. Tudtam azt, hogy Dél-Amerikában van, a Riói karnevál, szamba, Amazonas, az amerikai Szabadság-szoborra hajazó Krisztus-szobor, foci és esőerdők jutottak eszembe, de ezeken a nagy általánosságokon kívül nem sok mindent.

Mészöly Ágnes: Ez egy ilyen nap

Reggel felkelnek, iskolába mennek, délután hazamennek, játszanak a gépen, este lefekszenek. Azt gondolnánk, minden tízéves gyerekkel pontosan ugyanazok a dolgok történnek minden nap. 

Csakhogy ebben a könyvben tizenkét olyan gyerek meséli el egy napját, akik különben sosem találkoznának. 

Van, aki egy tanyán, lovak között él, és van, aki egy város lakótelepén. Van, aki saját medencében úszkál, van, akinél nincs villany. 

Mészöly Ágnes értő, cseppet sem kioktató, érzékenyítő gyerekkönyve valós szereplőkkel tíz éven felülieknek, Paulovkin Boglárka vagány illusztrációival.

Hasonló érzés volt ez a könyv, mint amikor egy esti séta alkalmával bekukkantunk egy-egy ablakon, meglátunk néhány rövid pillanatot egy család mindennapi életéből, egy szobabelsőt, egy vidám konyhát,  amelyek tanúskodhatnak bensőségességről, jókedvről, vagy éppen magányosságról.

A könyvbeli történetek különböző életekbe engedtek nekünk bepillantást, a gyerekek szemszögéből olvashattuk ezeket. Igaz, csak egy-egy napot, ami akár rövidnek is tűnhetett volna, de az érzés, miszerint szívesebben olvastuk volna tovább csak azt jelezheti, hogy jók voltak ezek a történetek, ezek a bepillantások, hiszen érdekelne bennünket akár tovább is.

Kathryn Taylor: A döntés

Daringham Hall 2.

Az első részben  megismert szereplőket láthatjuk viszont ebben a második kötetben, Kate-et az állatorvosnőt, Ben Sterlinget, aki már rég visszanyerte az előző részben elvesztett emlékezetét, és találkozhatunk ismét Daringham Hall lakóival, az idős Lady Elizával, Ralp Camdennel, Ben apjával és a többiekkel.

Meglepett a folytatás! Azt gondoltam, hogy majd most is olyan nyugodtan és előkelően folynak az események, mint az első részben, kiderül ez-az, Daringham Hall lakói teázgatnak, beszélgetnek, borászkodnak, Ben pedig ennek fényében eldönti, hogy marad-e, vagy mégis visszamegy New Yorkba, el tudja, el akarja-e képzelni ezt az életet magának, viszonozza-e Kate szerelmét, elfogadja-e a családot, amit hirtelen kapott, vagy a régi életét éli inkább tovább.

Kevin Wilson: Életképtelenek

Biztos veletek is előfordult már olyan, hogy szerettetek volna valami meglepő dolgot csinálni, mondani, csak azért, hogy láthassátok, hogyan reagálnának rá a körülöttetek lévő emberek. Látni az arcukon a megdöbbenést, a meglepetést, a zavartságot, amit az okozott, hogy csináltál valami olyat, ami eltér a hétköznapitól, a megszokottól, miközben te egy jót nevetnél magadban. Nekem már sokszor megfordult ilyen ötlet a fejemben, persze csak elméleti szinten, mert a kivitelezéséhez túl nyuszi lennék. :)

Könyvünk főszereplőinek szülei,  Caleb és Camille Fang meglehetősen eredeti figurák, és magát a művészetet is egy teljesen új nézőpont szerint közelítik meg, hisz az alaposan megtervezett, aztán gondosan kivitelezett káoszteremtés az ő művészetük.

A gyerekeik, Anne és Buster bevonásával a legkülönfélébb és legőrültebb performansz előadásokat hajtják végre, az emberek nagy megdöbbenésére.

Kezdetben nagyon érdekesnek találtam e két zakkant figurát, csodáltam őket az elkötelezettségükért és a bátorságukért, amit a Művészet érdekében hajtottak végre, a furcsa, de meglehetősen sajátos performanszaik pedig teljesen lenyűgöztek.

Heti ez + az

Gyerekeknek

Vajda Éva: Anup és a csodálatos tűzhely

Kedves, szomorkás mese Anupról, az indiai halász fiáról, aki  gyerek létére elhatározza, hogy vesz a nagymamájának egy tűzhelyet, hogy könnyítsen az életén. 

Ezért el is követ mindent, különböző munkákat talál ki, amivel pénzt kereshetne, közben persze iskolába is jár. 

Szép történet egy másik, nehéz sorsú földrész  és az ott élő gyerekek életéről, azzal a tanulsággal, hogy ha szorgalmasan dolgozol, megvalósíthatod álmaidat, elérheted vágyaidat, segíthetsz a nagymamádnak. A szomorú az egészben, hogy tulajdonképpen ez nem is mese, hanem  valóság. Szívfacsaró és megható volt.

9/10

Gál Éva - Kavádi Róbert - Szentesi Csaba - Varró Dániel: Verses - képes gyerekjóga

Szégyen, nem szégyen, ezt a könyvet én magamnak kölcsönöztem ki. Mégpedig azért, mert úgy gondoltam, hogy a jógával való ismerkedéshez egy gyerekeknek szóló, alapgyakorlatokat tartalmazó könyv nekem is tökéletesen megfelelhet, nincs benne semmi bonyolult, és bíztam benne, hogy egyszerű és érthető lesz. 

Így is volt és hamar kedvencünkké vált ez a könyvecske. Amikor Titusznak megemlítettem, hogy hoztam a könyvtárból egy ilyen könyvet és majd jógázhatunk együtt, ki  is nevetett. Na ő aztán biztos nem jógázik, hová gondolok én. 

Így hát magamban kezdtem el végrehajtani a különböző pózokat, ászanákat, egészen addig, amíg egy egyszerűnek tűnő feladatot nem tudtam végrehajtani. Megkértem Tituszt, hogy csak addig jönne-e, míg megpróbálja, hogy tényleg ilyen nehéz vagy én vagyok ennyire beragadva a mozdulatlanságba. Eleinte neki sem sikerült, de lépésről lépésre felolvastam neki a gyakorlat leírását és ennek alapján második próbálkozásra meg is tudta csinálni.

Ekkor ez annyira megtetszett neki, hogy további gyakorlatokat kért, amit én felolvastam, ő pedig lassan mindet végigcsinálta. Miközben kitartotta az ászanákat, felolvastam a versikéket, amelyeket a gyakorlatokhoz írtak és meglehetősen aranyosak.

Másnap azt vettem észre, hogy Titusz elvitte a tornamatracomat és a szobájában jógázik. Majd másnap ismét. Most már önállóan is meg tudja csinálni a gyakorlatokat és nagyon élvezi. Nekem kezdetnek nagyon jó lesz, majd ha ebben már minden megy tökéletesen, áttérek egy felnőtteknek való gyakorlatsorra. 

10/10

Kis Ottó: Léghajó a Bodza utcában

Két jóbarát, Dodi és Szálka kalandjait ismerhetjük meg ebből a kis kötetből. Egyszerű kis történetek, két gyerek mindennapjai, egy talált ásóval, egy gödörrel, üres papírdobozokkal, lufikkal, postás bácsival. Olvashatunk a boltosról, Tavai Áronról, de mindenekfelett a szépséges Fáber Liliről, akiért a fiúk epekedtek. A történet legérdekesebb figurája Livióla néni volt, Dodi nagymamája, akinek minden komfortos volt, ezért ő is nagyon komfortosan érezte magát. 

A fiúk kapcsolata is nagyon érdekes volt, mintha Dodi egy kicsit magának való lett volna és nem akarta, hogy néha Szálka is érvényesüljön. Az illusztrációk érdekesek voltak, nem tudtam eldönteni, hogy Dodinak és a többieknek miért volt olyan az orra, mintha oda lett volna gumizva az arcukra, ezen azóta is gondolkodom, és azon is, hogy Szálkának miért volt másféle az orra. :D A történet amúgy aranyos, megtestesíti a gyerekek egyik legnagyobb álmát, miszerint lufikkal és dobozokkal simán útra lehet kelni a levegőben. Erről az jutott eszembe, amikor gyerekként a nagymamám két tollseprűjével ugráltam le a padlásra vezető létráról, mert úgy gondoltam, hogy azokkal repülni egyszerű. :D:D Legalább annyira, mint a lufikkal és dobozokkal. :D

8/10

Jeli Viktória: Dönci és a varázstakaró

Dönciék nemrég új lakásba költöztek, még minden dobozokban áll, kivéve Dönci varázstakaróját, ami alá csak be kell bújni és segítségül kell hívni, ha egyedül érzi magát és úgy érzi, hogy nem tudja megoldani a problémáját.

Aranyos történet volt, szinte minden gyerek magára ismerhet benne, hiszen mindenkinek van egy hasonló varázstakarója, hozzá esetleg még egy varázsplüssállatkája is, akihez bármikor lehet fordulni, bármilyen bajban lehet rá számítani, el lehet mesélni a rossz dolgokat, amelyek egy kisgyereket érhetnek, pláne egy olyan kisgyereket, aki elköltözött a régi lakóhelyéről, minden és mindenki ismeretlen és nincsenek barátai. Jó dolog volt ez a varázstakaró, még nekünk felnőtteknek is jó lenne egy ilyen. Csak alábújnánk, elképzelnénk a megoldást, és már oldódnának is a gondok. :)

Döncinek is sokat segített a takaró, barátokat is talált a játszótéren, mert érezte a takaró által adott erőt és bátorságot, a varázslatot.  Olvasni tanulgató gyerekeknek is remek kis könyv ez, az illusztrációk aranyosak.

9/10