Hiro Arikawa: Az utazó macska krónikája

Ez egy csodálatos könyv, nagyon szép történet. Miközben egy idő után már végig sejtettem, mi várja Szatorut és Nanát az út végén, mégis nagyon jó érzéseket keltett bennem a könyv, olyan volt, mint egy szép ajándék, nap mint nap.

Mert megajándékozott azokkal az érzésekkel, amelyeket Nana és Szatoru átéltek egymás társaságában, mindazzal a szeretettel, amit egymástól kaptak és egymásnak adtak, és mindazokkal az élményekkel és szépséges visszaemlékezésekkel, amelyeket Szatoru a meglátogatott barátaival felidézett.

Nana egy talált macska, kóbor macskaként élte a napjait, amikor elütötte egy autó és tulajdonképpen Szatorutól kért segítséget, akivel már a baleset előtt is ismerősök voltak valamelyest.

Adam Silvera: Mindketten meghalnak a végén

Halál-Hírek 1.

Élj úgy, mintha minden nap az utolsó lenne!

Vajon sok olyan ember van, aki szeretné tudni a halála napját? Meggyőződésem, hogy nem csak idősebb korban szoronghatunk és félhetünk a haláltól. Mindenkinek van, lehet olyan időszaka, amikor elveszítve egy családtagját, sokkal többet gondol a halálra, szerettei halálára és a sajátjára is.

Nem kell ehhez felnőttnek, sem idősnek lenni, gyerekkorban is gyakran megesik, de beszélni senki nem tud róla könnyen, ezért nem is derül ki tulajdonképpen, hogy ki mennyit és milyen komolyan foglalkozik a halállal. 

Shelby Van Pelt: A boldogságnak nyolc karja van

Még csak március közepe van, de abban biztos vagyok, hogy nálam ez a könyv már ott van a top 3-ban ebben az évben. 

A polip  fejezetével kezdődött a történet, amelynek címe:  A fogságom 1299. napja, és ebben szépen bemutatkozott a Sowell Bay-i akvárium egyik látványossága, Marcellus, az óriáspolip.

Elmondta, hogy egy óriáspolip életének hossza négy év, azaz ezernégyszázhatvan nap. Ami azt jelenti, hogy már nincs túl sok hátra az életéből. Egészen fiatalon került az akvárium tartályába, élete nagy részét ott élte le és ott is fog meghalni. 

Először olyan meseszerűnek tűnt az egész, és nem is voltam benne biztos, hogy most tényleg egy polip történetéről szeretnék olvasni egy egész könyvön keresztül?

Andy Weir: A Hail Mary-küldetés

 

Mindenkitől bocsánatot kell kérnem, de elsősorban a családomtól, mert azokban a napokban, amikor ezt a könyvet olvastam, elhanyagoltam őket. Ugyanis űrutazáson vettem részt, megmentettem a Földet és az Eridet. Na jó, nem én mentettem meg, de annyira beleképzeltem magam a történetbe, hogy alig tudtam kiszakítani magam néhány órácskára a valóságba.

Már A marsi-t is imádtam, de azt hiszem, a Hail Mary -t még jobban. Annak ellenére, hogy az én korlátozott agyi tudásom nem képes sok mindent felfogni azokból a bonyolult és részletes tudományos tényekből, amit Andy Weir a nyakunkba öntött ezen a fantasztikus űrutazáson, de amit nem értettem, azt a fantáziámmal igyekeztem megteremteni.

Judith Allert - Anne-Kathrin Behl: Kaland a tavaszi réten

Remek időzítéssel érkezett ez a könyv, ugyanis már éppen itt a tavasz, és miután átböngésztük gyerekeinkkel ezt a könyvet, a természetben, az udvaron, a kertben és a réten is megtehetjük ugyanezt. Vagy éppen fordítva, egy jóleső játszóterezés, kirándulás után elővehetjük és újra megbeszélhetjük az aznapi kalandokat. 

A könyv nagyon színes, vidám és kalandos, mert nem tényszerűen mutat be néhányat a rét lakói közül, hanem egy vicces kis történet köré szőve ismerjük meg ezeket az állatokat.

Sheila Norton: Állatdokik Hope Greenben

Az Oliver után kerestem meg ezt a könyvet a könyvtárban, mert az annyira aranyos volt, hogy kíváncsi voltam a szerző többi könyvére is. Nem csalódtam, ez is egy nagyon édes, kedves, bájos történet volt. Ebben a könyvben inkább az emberek voltak a főszereplők, de természetesen nagyon sok állatkával is lehet találkozni a lapokon. 

Samnek nem úgy alakul az élete Londonban, ahogy tervezte, elege van a városból, barátjával sem mennek úgy a dolgok, ahogy azt elképzeli, ezért úgy dönt, hogy vidéki nagymamájához utazik Hope Greenbe, hogy kitalálja, hogyan tovább, milyen irányt vegyen az élete, mit kezdjen magával. 

Valentin napi könyves vakrandi

A soproni Széchenyi István Városi Könyvtár ebben az évben is megrendezte a címben említett eseményt, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy a könyveket becsomagolják, és ráírnak néhány jellemző dolgot, ami alapján kiválaszthatjuk és kikölcsönözhetjük a könyveket, azaz magunkkal vihetjük egy randira.❤️

Valentin nap keddre esett, a könyvtár viszont jelenleg csak pénteken és szombaton van nyitva, de ez nem volt akadály a kedves és kreatív könyvtárosok számára, hogy meglepjék az olvasókat ezzel a kis játékkal.

Ákody Zsuzsa: A Völgyben

Ákody Zsuzsa legújabb regénye egy finom szépségű, érzelmekkel teli történet, mely komoly témák közé vezet bennünket. A halál lehetőségén, valódiságán keresztül az életet mutatja meg. Az élet szépségét, nehézségét, bonyolultságát, a szeretet és a szerelem erejét, a döntések hatásait, a mindennapok küzdelmeit. 

Miközben bátran mer beszélni a halálról. A halál még napjainkban is tabutéma a hétköznapokban, sem szeretteink, sem saját halálunkról nem szívesen beszélünk, pedig ez az az élethelyzet, ami mindannyiunk életében bekövetkezik egyszer, és senki sem tudja, mi jön utána. 

Sárándi Nagy Péter: 8000 Mérföldre Otthonról

Az amerikai álom, egy kommunizmusban felnőtt, álmodozó kisgyerek szemével

"Hány embert ismersz, aki azt fontolgatja, hogy egyszer majd ír egy könyvet? Én is közéjük tartoztam. Mostanáig. Azt javaslom, hogy ha bármikor az életedben ezt fontolgattad, akkor kezdd el MOST." - hangzik a könyv szerzőjének tanácsa a könyv bevezetőjében. 

Sárándi Nagy Péter könyve olyan, mint egy hosszú, baráti levél. Levél egy olyan baráttól, akivel rég nem találkoztunk és beszámol élete elmúlt évtizedeiről, beleszőve gyermekkorát, kamaszéveit, azokat az eseményeket, amelyek elvezettek odáig, hogy elhagyja az országot. Közvetlen, szívből jövő és legfőképpen inspiráló. 

Jojo Moyes: Párizs szólóban

Már csak amikor elkezdtem olvasni a könyvet,  akkor vettem észre, hogy ez egy novelláskötet. Mivel a szerzőtől nem olvastam még hasonlót, ugyanakkor a kedvenc íróim közé sorolom, nagyon kíváncsi lettem, hogy mennyire tudja átadni azokat a tőle megszokott érzelmeket, érzéseket, amiket a regényeiben szeretek, amiért alap, hogy minden magyarul megjelent könyvét elolvastam.

El is árulom itt az elején, hogy fantasztikus élmény volt ez a könyv, és - bár a Jojo Moyesról azt is el tudom képzelni, hogy remek regényt írt volna mindegyik novellából, - maximálisan sikerült az érzelmek hullámvasútjára felültetnie, hol jólesően simogatott, hol úgy fájt, mint a szereplőknek, hol pedig a boldogság öntött el.