2015. október 2., péntek

Belinda Alexandra: Flamenco Párizsban

„A flamenco nem tánc, hanem vallási rítus.”

Paloma  édesanyja valaha a párizsi opera balett-táncosa volt, ám ő hiába szenteli életét a táncnak, nem veszik fel a balettkarba. Egy napon azonban titokzatos spanyol kísértet látogatja meg, hogy átadjon neki egy pár arany fülbevalót. A lány fejében egymást kergetik a kérdések: Mit akar tőle a szellem? A nagymamája miért gyűlöli annyira a flamencót? És miért utasították el a jelentkézését a tánckarba? A flamencónak köszönhetően rátalál a szerelem, nagyanyja meséiből pedig megismeri a gyökereit és a családja múltjában rejtőző sötét titkokat.
Azt vettem észre, hogy Belinda Alexandra szereti történelmi eseményekbe ágyazni regényei történetét, mint ahogyan tette ezt a Toszkán rózsában is. Ott Olaszország helyzetével és küzdelmével ismerkedhettünk meg a II. világháborúban. Ezúttal a jelenben Franciaországban vagyunk, a másik, múltbéli szál pedig Spanyolországba kalauzol el bennünket. Az 1910-es évekbe a munkásmozgalmi megmozdulásokba és a későbbi spanyol polgárháborúba láthatunk bele kicsit jobban az írónő és szereplői segítségével.  
A történetet misztikussá teszi egy múltbéli szellem megjelenése.  A táncon keresztül nagyon erős érzelmeket közvetít. A balett és a flamenco is megjelenik a könyvben, de a flamenco kap nagyobb, erőteljesebb, érzelemdúsabb szerepet. Szenvedélyes tánc, amivel egy egész életet el lehet mesélni, a táncos a lelkét mutatja meg a közönségnek.  Ilyen volt ebben a regényben la Rusa, a híres flamenco táncosnő, aki táncával extázisba kergette az embereket. Vicces momentum a múltbéli cigány törzs felbukkanása és jelenléte is.
Jól váltogatja az idősíkokat, amikor a történetben felbukkan egy rejtély, akkor rögtön átvált egy másik nézőpontba, másik időbe, ahol megkapjuk a magyarázatot, de csak azért, hogy aztán egy újabb felbukkant titok megfejtésén gondolkodhassunk.  Barcelona gazdag elitje és a munkásosztály szegénységben élő szereplői váltakoznak a régmúlt történetében, főként két lány és családjaik sorsa van a középpontban, a szegény Celestináé és a gazdag Eveliné. Életük egy ponton összetalálkozik, és megtudhatjuk mit hoz ez mindkettejük jövőjében. Tele van a történet szeretettel, szerelemmel, bánattal, titkokkal és a végén minden a helyére kerül, Paloma is választ kap a kérdéseire.


Belinda Alexandra ezúttal sem okozott meglepetést, hozta a megszokott formáját, és ennek én örülök is.

10/10

Bea

4 megjegyzés:

  1. Örülök, hogy tetszett a könyv, nekem is tervben van az írónő valamelyik regénye :) Nagyon jóknak tűnnek, és már alig várom, hogy valamelyikbe legyen időm belekezdeni :)

    VálaszTörlés
  2. Eddig minden könyve tetszett, csak ajánlani tudom. :)

    VálaszTörlés
  3. Nekem annyiban volt csalódás, hogy a főszereplő partnere igencsak műcigányra sikeredett. Hiányzik belőle - nem a hangosság - az autentico, az íz. Jobban nem tudom megfogalmazni.

    VálaszTörlés
  4. A jelenbéli szereplő partnerére gondolsz? Abban igazad lehet, mintha tényleg nem lett volna benne elég szenvedély..

    VálaszTörlés