Belinda Alexandra: Flamenco Párizsban

„A flamenco nem tánc, hanem vallási rítus.”

Paloma  édesanyja valaha a párizsi opera balett-táncosa volt, ám ő hiába szenteli életét a táncnak, nem veszik fel a balettkarba. Egy napon azonban titokzatos spanyol kísértet látogatja meg, hogy átadjon neki egy pár arany fülbevalót. A lány fejében egymást kergetik a kérdések: Mit akar tőle a szellem? A nagymamája miért gyűlöli annyira a flamencót? És miért utasították el a jelentkézését a tánckarba? A flamencónak köszönhetően rátalál a szerelem, nagyanyja meséiből pedig megismeri a gyökereit és a családja múltjában rejtőző sötét titkokat.

Azt vettem észre, hogy Belinda Alexandra szereti történelmi eseményekbe ágyazni regényei történetét, mint ahogyan tette ezt a Toszkán rózsában is. Ott Olaszország helyzetével és küzdelmével ismerkedhettünk meg a II. világháborúban. Ezúttal a jelenben Franciaországban vagyunk, a másik, múltbéli szál pedig Spanyolországba kalauzol el bennünket. Az 1910-es évekbe a munkásmozgalmi megmozdulásokba és a későbbi spanyol polgárháborúba láthatunk bele kicsit jobban az írónő és szereplői segítségével.  

A történetet misztikussá teszi egy múltbéli szellem megjelenése.  A táncon keresztül nagyon erős érzelmeket közvetít. A balett és a flamenco is megjelenik a könyvben, de a flamenco kap nagyobb, erőteljesebb, érzelemdúsabb szerepet. Szenvedélyes tánc, amivel egy egész életet el lehet mesélni, a táncos a lelkét mutatja meg a közönségnek.  Ilyen volt ebben a regényben la Rusa, a híres flamenco táncosnő, aki táncával extázisba kergette az embereket. Vicces momentum a múltbéli cigány törzs felbukkanása és jelenléte is.

Jól váltogatja az idősíkokat, amikor a történetben felbukkan egy rejtély, akkor rögtön átvált egy másik nézőpontba, másik időbe, ahol megkapjuk a magyarázatot, de csak azért, hogy aztán egy újabb felbukkant titok megfejtésén gondolkodhassunk.  Barcelona gazdag elitje és a munkásosztály szegénységben élő szereplői váltakoznak a régmúlt történetében, főként két lány és családjaik sorsa van a középpontban, a szegény Celestináé és a gazdag Eveliné. Életük egy ponton összetalálkozik, és megtudhatjuk mit hoz ez mindkettejük jövőjében. Tele van a történet szeretettel, szerelemmel, bánattal, titkokkal és a végén minden a helyére kerül, Paloma is választ kap a kérdéseire.

Belinda Alexandra ezúttal sem okozott meglepetést, hozta a megszokott formáját, és ennek én örülök is.

10/10

Bea

Jennifer Chiaverini: A kémnő

Egy polgárháború, ami egy nemzetet szakít ketté, és egy nő, aki az életét és a jó hírnevét is kockára teszi egy nemes, a hazája sorsát alakító cél érdekében.

A virginiai Richmondban, a rabszolgatartó Dél fővárosában élő Elizabeth van Lew és családja, más mint a legtöbb helybéli. Meggyőződésük ugyanis, hogy minden ember egyenlőnek teremtetett, és mélyen ellenzik a rabszolgaságot. Amikor szülőállamuk, Virginia 1861-ben az elszakadás, egyben a rabszolgaság intézményének megtartása mellett dönt, és kitör a polgárháború, Elizabeth nem várt lépésre szánja el magát: a maga eszközeivel az Unió ügyének megsegítését és a Konföderáció mihamarabbi bukását igyekszik segíteni.

De mit tehet egy törékeny nő az ádáz, véres harcok közepette? Elizabeth úgy dönt, női mivoltát, eszét és befolyását felhasználva megpróbál az ellenség soraiba férkőzni. Attól sem riad vissza, hogy kémkedéssel felbecsülhetetlen értékű információt szerezzen az Uniónak - ha kell, egyenesen a Kondföderáció elnöke, Jefferson Davis irodájából...

Nagy kedvencem az Elfújta a szél, csakúgy, mint A kémnő is az amerikai polgárháború idején játszódik. 

A kémnő sokat segített nekem abban, hogy még jobban belelássak a kor eseményeibe, nagyon sok történelmi adatot tudhattam meg belőle.

Elizabeth szemén keresztül egy teljesen új nézőpontból láthattam a polgárháborút.

Olyan könyvet nem nagyon olvastam még, ami az északiak szemszögéből mutatta be ezt az időszakot, de Elizabeth elbeszélésében egy még "extrémebb" oldalról ismerhettem meg az eseményeket, ő ugyanis egy igazi Déli születésű úrihölgy volt, ám ezzel szemben igazi unionista eszméket vallott.

Eleinte még egy kicsit furcsának találtam Lizzie buzgóságát az  északiak ügyének segítésében, a bebörtönzött ellenséges katonák ellátásában, de aztán egyre jobban becsülni kezdtem Elizabethet a tetteiért, az emberségéért és bátorságáért. Egy nagyon erős és elszánt nő volt, aki egész életében kitartott amellett, amiben hitt, és mindent elkövetett azért, hogy eszméi beteljesülését segítse, még ha ez sokszor emberfeletti erőt és ügyességet igényelt. A félelem és megalkuvás szót hírből sem ismerte, nagyon csodáltam és becsültem ezért.

Bár a könyvnek csak egy mellékszereplője volt, azért megemlítenék egy másik szereplőt is, akit szintén nagyon megkedveltem és csodáltam tetteiért, mégpedig Mary Jane Boswert, a van Lew család színesbőrű szolgálólányát, aki szintén nagyon fontos szerepet vállalt az északiak győzelmében, Jefferson Davis elnök szolgálójaként beépülve fontos adatokat szivárogtatott ki az unionistáknak.

A történelmi regények kedvelőinek szívből ajánlom ezt az igaz történeten alapuló, a kort hűen ábrázoló könyvet.

A kollázson szereplő képeken látható: a könyv főszereplője Elizabeth van Lew (jobb oldalt), a van Lew rezidencia (lent bal oldalt), a van Lew ház rejtekszobája, egy kép a van Lew családról (bal oldalt középen), Mary Boswer (lent jobb oldalt), a Libby börtön, és a korabeli elnökök is a feleségeikkel. 

A könyvet köszönöm a General Press Kiadónak!

8/10

Zsófi