Emma Donoghue: Hívnak a csillagok

Egy könyv egy járványról. Egy járvány néhány napjáról. De ne higgyétek, hogy csak ennyi. Ez a könyv sokkal több ettől. Az emberi hivatástudat, a kitartás, a bátorság, az önzetlenség könyve, miközben Írországban, Dublinban vagyunk, 1918-ban, ahol a spanyolnátha szedi áldozatait, miután a háború is életeket oltott ki, megtépázta az országot.

A történet főszereplője Julia Power szülész-nővér, aki az amúgy sem rózsás egészségügyben egyik napról a másikra nehéz helyzetbe kerül, magára marad a kórház szülészetén, ahol a vírust elkapott várandós anyákat közös karanténban, azaz egy szobában helyezik el. 

Laurent Allen-Caron: A titokzatos Lagerfeld

Egy alaposan szerkesztett dokumentumregénynek jellemezném ezt a könyvet, amelynek a végén a felhasznált irodalom felsorolása hosszabb, mint a benne lévő fejezetek. Talán ebből is látszik, hogy a szerző, aki újságíró, igyekezett alapos munkát végezni, és minden érdekes és számottevő információt összegyűjteni a divatvilág egyik legendájáról, a titokzatos Karl Lagerfeldről.

A 2019-ben elhunyt divatzseniről nem tudhattunk sokat, de aki látta, nem feledte arisztokratikus külsejét, ikonikus öltözködését, kifinomultságát, a fekete napszemüveggel, a hosszú, ősz, összefogott hajával és a fekete kesztyűivel. Ősz hajának tónusát még pluszban kiemelte hintőporral.

Fekete István: Régi karácsony

Még karácsony előtt olvastam a könyvet, és egyben el is határoztam, hogy Fekete István könyveit is felveszem a várólistámra. Persze a Tüskevárat olvastam régen és a Vukot is, sőt a Lutra gyermekkorom egyik nagy kedvence volt, de bőven van még mit olvasni tőle, pl. a téli, karácsonyi történeteit, nagyon sok írását kiszemeltem még magamnak.

Ez a könyv egy gyönyörűséges ünnepváró és ünnepi könyv. Meg kell állni hozzá, lelassulni, ízlelgetni a szerző szépségesen egybefűzött mondatait, amelyek éppen annyira egyszerűek és szeretnivalóak, mint a benne szereplő emberek. 

Cao Wenxuan: Bronz és Napraforgó

Ismét egy gyöngyszemre bukkantam a könyvtárban, nem is tudom, miért nem hallottam még erről a könyvről. 2020-as megjelenésű, de mielőtt megláttam a könyvtárban, még sehol máshol nem találkoztam vele.

A történet két gyermekről szól, Bronzról és Napraforgóról. Napraforgó édesapjával munkatáborba (káderiskolába) kerül, a szobrászművész, értelmiségi, özvegy édesapát a nagyvárosból telepítik ki a névtelen faluba, más művészekkel, értelmiségiekkel együtt. Az édesapa a bronz napraforgóiról volt híres a városban, de most fizikai munkára, nádvágásra és halastavak létrehozására fogják, miközben éjszaka politikai találkozókon vesz részt.

Nem marad ideje a hétéves Napraforgóra, aki egyedül tölti napjait, a folyóparton üldögélve és vágyódón nézve naphosszat a  másik oldalra, ahol boldogabbnak tűnnek a gyerekek. 

Ecsédi Orsolya: Meleg a helyzet!

Pokkernapló 1.

Figyelem, figyelem! Ha ez a sorozat így folytatódik, akkor egy jó ideig biztosít remek kikapcsolódást, sok mosolyt és nevetést. Ecsédi Orsit ismerve pedig nem is folytatódhatna másként, eddig minden könyve nagyon eredeti, vicces és szórakoztató volt. 

Kiváló érzékkel szól a könyvbéli korosztályhoz, de Gonival konkrétan azok is tudnak azonosulni, akik nem ebbe a korosztályba tartoznak, mondhatnám azt is, hogy nem ebben a világban élnek, mert Goni is messziről érkezett, pontosabban a pokolból, neki is meg kell tanulnia mindent, amit a földi korosztálya tud, hogyan élnek, gondolkodnak, hogyan viselkednek. 

Én úgy imádom Gonit!! De ki is ő és honnan jött? Tényleg a pokolból?

Nicolas Barreau: A szerelem receptjei

Tervezem, de még nem olvastam A nő mosolyát, de mivel ez annak a a könyvnek előzménykötete, úgy gondoltam, akár el is olvashatom ezt először, és majd utána következik A nő mosolya.

Ezért ebből a szempontból tudom csak bemutatni a könyvet, bár nyilvánvalóan utal néhány mondat arra, hogy ez a könyv Aurelie szüleiről szól, az ő történetükről, illetve annak is csak a kezdetéről.

Henri Bredin, a csendes visszahúzódó irodalom szakos diák beleszeret az elérhetetlennek látszó Valerie Castelbe. De ne szaladjunk ennyire előre.

Gyerekeknek

Dániel András: Nincs itt semmi látnivaló

Nagyon különös könyv ez, bár azt hiszem a szerző esetében ez a jelző egyáltalán nem meglepő. Sőt, inkább az lenne a különös, ha nem lenne különös.  A téma viszont nem különös, hanem teljesen hétköznapi. Gyermeki szemszögből követhetjük végig az elalvás folyamatát, egy gyerek félelmeit a sötétségtől és az éjszakától. 

De később azt is láthatjuk, hogy jóval több van ebben a könyvben, mint az elalvástól való félelem. Joan Miró és Andy Warhol éppúgy helyet kap, mint a sötétben libbenő függöny és a vajang árnyjáték, no meg a frankák és krippek. 

76 vegán élettörténet

Mielőtt bemutatnám nektek ezt a könyvet, röviden és dióhéjban elmesélem a 77. és a 78. vegán élettörténetet, ami a férjem és az én történetem. 

Egy vasárnap délután, miután a férjem teleette magát a finom vasárnapi, hagyományos ebéddel, húsleves és rántott hús lehetett, délután nem érezte jól magát, túl soknak érezte a húsmennyiséget, amit megevett. Ezért elhatározta, hogy a következő héten nem eszik húst. Eltelt az egy hét, érezte, hogy jobban és könnyebben érzi magát, ezért még egy hétig így kívánt étkezni, majd ebből a két hétből egy év lett. Vegetáriánus lett, miközben én és a család többi része továbbra is ettünk húst. 

Leiner Laura: Mindig karácsony

Bár nem én voltam a célközönség már akkor sem, de sok évvel ezelőtt elolvastam a Szent Johanna gimiből két vagy három kötetet. Akkoriban még azt is elhatároztam, hogy folytatom a sorozatot, de úgy alakult, hogy azóta nem olvastam a szerzőtől. 

Még karácsony előtt láttam meg a könyvtár ünnepi ajánlatai között ezt a könyvet, és mivel úgy gondoltam, hogy 2020 karácsonya más lesz kicsit, mint a többi, talán jól jöhet egy kis ráhangolódás.

Végül ezt más könyvvel tettem meg, és nem is volt annyi időm, ahány karácsonyi könyvet betáraztam, így Leiner Laura könyvét február elején olvastam el.

Avi Loeb: Földönkívüli

Egy idegen civilizáció első nyomai

Amikor először megláttam ezt a könyvet, azt gondoltam, hogy egy regényről van szó, ezért gyorsan fel is vettem a várólistámra. Csak utána olvastam el a fülszöveget, miszerint a Földönkívülit egy asztrofizikus írta, - aki a Harvard Egyetem Csillagászati Tanszékének az Elnöke, és még számos más fontos pozíciót mondhat a magáénak.  - az 'Oumuamua-ról, arról a valamiről, amit 2017 végén egy hawai obszervatórium kutatói észleltek a naprendszerünkben.

Nem tudom elárul-e valamit rólam az a tény, hogy kamaszkoromban Erich von Däniken és Nemere István könyvei igencsak megmozgatták a fantáziámat és hagytam, hogy a teóriáik elvigyenek magukkal, szívesen gondolkodtam a könyveik után és izgalommal olvasgattam őket.