Ja, még azt is hozzátenném, hogy vicces és mozgalmas. De szerencsére nem kell egy mondatban, így elmondhatom bővebben is a véleményemet.
A 18 fejezetből álló mese Teki, a kék páncélú teknős és barátja, kefefarkú Borzi nagy kalandját meséli el nekünk. Erdőliverzum szépséges zöldjében kezdődik Teki, a kis teknős hatalmas hőstette, aki mindennél jobban szeretett volna hős lenni, már kicsi teknős korában is ez volt a vágya, kalandokra és izgalmakra vágyott.
Bauer Barbarától ez a második olvasásom. Az aranyműves fia volt az első, és már arról a könyvről írt bejegyzésemben is megállapítottam, hogy mennyire finom, lírai stílusban meséli el az eseményeket a szerző. Ez nem változott, illetve annyiban mégis, hogy ez a könyv még jobban megérintett, még jobban szívbe markoló volt.
Az etyeki emberek emlékeit sikerült annyira személyessé, annyira közelivé tennie, hogy bármelyikünk emlékei lehetnének, bárki nagyszüleiről, elődeiről szólhatna ez a csodaszép, szeretettel teli, megindító történet.
Fogadjátok szeretettel ezt a bejegyzést, aki korban közelebb áll hozzá, az nosztalgiázzon, aki pedig nagyon fiatal, az megtudhatja belőle, hogy milyen volt régen, 50-60 évvel ezelőtt az aratás és a kenyérsütés egy nyírségi faluban, Nyírgyulajban. Ott éltek a nagyszüleim, ott nőtt fel édesanyám és az öccse, akiknek tollából olvashatjuk most ez a hangulatos múltidézést.
Köszönöm nagybátyámnak, Szabó Sándornak és anyukámnak Szabó Erzsébetnek, hogy elkezdték lejegyezni a múltbeli történeteiket, emlékeiket. Biztassátok ti is erre nagyszüleiteket, szüleiteket, mert nagyon jó élmény lesz olvasni. Mit nem adnék érte, ha nagymamámtól is olvashatnék ilyen történeteket! Van, ami már visszahozhatatlan, ezért éljétek meg a jelent és tegyetek meg mindent, hogy megőrizhessétek emlékeitekben. Irány a múlt!
Ezúttal is köszönöm Bencének az illusztrációkat.
"A szenvedés elkerülhetetlen és univerzális.
A különbség abban áll,
ahogyan a szenvedésre reagálunk."
(Edith Eva Eger: A döntés)
Ezzel az idézettel indul Benkovics Péter könyve. Kezdjük azzal, hogy ki is Benkovics Péter. Péter "életmód-tanácsadó, gazdasági szakember és teológus. Kétgyermekes családapa, számos sport szerelmese. De mindenek előtt kereső ember, aki ugyanúgy célt, értéket és békességet keres ebben az életben, mint bárki más."
Péter 2019-ben részt vett a Spartan Agoge eseményen Görögországban. Nem meglepő, ha nem tudjátok mi ez, én sem tudtam.
Az addig nem túl ambiciózus és nem túl jó tanuló Scottban a könyv elolvasása után kristályosodott ki, hogy ő asztronauta szeretne lenni, és ekkor belehúzott a dolgokba, megpróbálva a lehetetlent, behozva számos év lemaradását, kemény, kitartó munkával, szívóssággal és akarattal utolérte ikertestvérét és egy szép napon magára ölthette az űrbéli ruhát és elindulhatott abba az ismeretlen, titokzatos világba.
Eva Gouel hátrahagyva egyszerű szüleit Párizsba költözik, hogy szerencsét próbáljon és megvalósítsa álmait. Sikerül a Molin Rouge-ban elhelyezkednie varrónőként, ahol hamarosan kitűnik a tehetségével és találékonyságával.
Itt találkozik Picassóval is, aki akkor már ismert festő Párizsban és szerelemre lobban Eva iránt. Ekkor már létezik egy Madame Picasso, aki évek óta együtt él a festővel, de romantikusnak indult kapcsolatuk mára egy se veled-se nélküled kapcsolattá változott. Picasso szívét rabul ejtette Eva, a minden mesterkéltségtől mentes fiatal lány, aki hamarosan viszonozza is a nagy művész szerelmét.
Remélem nektek is hiányzott már a Hajnal tanya és csodálatos lakói. Az előző részben kicsit közelebbről megismerhettük Bingó mestert, Cucut és Pirit, Sanyit és Ricsit. Ebben a részben tovább folytatjuk az ismerkedést és még több cukisághoz kerülhetünk egy kicsit közelebb. Megismerhetitek Brúnót, Fügét, Gézát, Mártont és Rozit. Mindegyik csudapofa, imádni való kis egyéniség.
Ha nem olvastátok az előző részeket, akkor a bejegyzés végén az összes korábbi írás linkjét megtaláljátok.
És ebben az egészben az a jó, hogy még ezzel a résszel sem érünk a szépséges és aranyos tanyalakók végére, vannak bizony, akik még mindig kimaradtak és türelmesen várják, hogy ők is bemutatkozhassanak.
Amíg meg nem tapasztalunk szeretni egy állatot, lelkünk egy része mélyen alszik.
/Anatole France/
Ezért már lassan két éve mindenkit távol tart magától, nem barátkozik senkivel a gimiben, mert úgy gondolja, hogy ebben az iskolában nincsenek jófejek. Szüleivel sem ideális éppen ezért a kapcsolata, meg azért sem, mert minden valószínűség szerint, édesanyja még nem birkózott meg Fanni nagymamájának a halálával és ami szintén nagy baj, nem is beszélnek róla. A nagymama a halálával együtt, mintha eltűnt volna.
Valószínűleg mindenki szereti feszegetni a teljesítőképessége határait, kíváncsi arra, hogy mire képes, meg tud-e tenni bizonyos dolgokat, képes-e végigvinni elhatározásait és eljutni kitűzött céljaihoz. És bár a cél is nagyon fontos, de legalább annyira fontos az elindulás, az, hogy merjünk megpróbálni valamit, mert ha meg sem próbáljuk, sosem tudjuk meg, hogy sikerülhet-e, hogy képesek vagyunk-e rá. Miközben lehet, hogy sokkal többre is képesek lennénk.
Colin O' Bradyról nem mondható el, hogy sosem feszegette teljesítőképessége határait. Sőt! Egész életében csak azt csinálta. Amikor az egyetem elvégzése után elindult világot látni a nyaranta kemény munkával megkeresett pénzéből, az volt az első élete sok-sok kihívása közül.
Milly Johnsonról írtam már többször is, hogy nagyon szeretem a stílusát, a könnyedséget, a vidámságot, a humort, amit belesző a romantikus regényeibe, már-már ebben a műfajban az egyik kedvenc szerzőmnek is mondanám, de olvastam már tőle gyengébb és jobb könyveket is.
A Madarak és méhek a jobbak közé tartozik, teljesen kikapcsolt, nagyon jól szórakoztam. Stevie Honeywellt néhány héttel az esküvője előtt ismerhetjük meg, amikor a vőlegénye éppen a bombázó kolléganőjével és egyben új szerelmével tölti az időt, üzletí út címén egy nyaralóhelyen. Ha ez még nem volna elég tragédia, Stevienek mindezt a kolléganő lovagjától, a rettenthetetlen skóttól, Adam MacLeantól kell megtudnia.