Egy régi világ emlékei, avagy boldog szülinapot Anyukám!

Úgy volt, hogy a mai napon összegyűlik a család és megünnepeljük anyukám kerek szülinapját. Itthon sütünk, főzünk, mert étterembe nem tudunk menni, majd az ünnepi ebéd után elmegyünk egy jó kis hegyi túrára, sétálgatunk Sopronban, este pedig házi koncertet adnak a fiúk az ünnepeltnek és a többi jelenlévőnek. Nem valami hatalmas bulira kell gondolni, kilencen lettünk volna, a kutyákkal együtt tizennégyen. 

Vártuk, tervezgettük, de néhány hete úgy döntöttünk, hogy elhalasztjuk  és ezt a tavaszi szülinapot, valamint az összes többi családi tavaszi szüli- és névnapot ebben az évben nyáron ünnepeljük meg. A biztonság kedvéért. 

Igaz történetek: Kenyérsütés, aratás

Karácsonykor olvashattátok nagybátyám történetét a régi karácsonyokról. Ezúttal kenyérsütésről és aratásról lesz szó, ami azért is érdekes, mert a kenyérsütésről két szemszögből is olvashatunk. Anyukám és a testvére, a nagybátyám is elmesélte saját emlékeit, nagyon érdekes volt olvasni, miként maradt meg bennük ugyanaz az esemény.

Fogadjátok szeretettel ezt a bejegyzést, aki korban közelebb áll hozzá, az nosztalgiázzon, aki pedig nagyon fiatal, az megtudhatja belőle, hogy milyen volt régen, 50-60 évvel ezelőtt az aratás és a kenyérsütés egy nyírségi faluban, Nyírgyulajban. Ott éltek a nagyszüleim, ott nőtt fel édesanyám és az öccse, akiknek tollából olvashatjuk most ez a hangulatos múltidézést.

Köszönöm nagybátyámnak, Szabó Sándornak és anyukámnak Szabó Erzsébetnek, hogy elkezdték lejegyezni a múltbeli történeteiket, emlékeiket. Biztassátok ti is erre nagyszüleiteket, szüleiteket, mert nagyon jó élmény lesz olvasni. Mit nem adnék érte, ha nagymamámtól is olvashatnék ilyen történeteket! Van, ami már visszahozhatatlan, ezért éljétek meg a jelent és tegyetek meg mindent, hogy megőrizhessétek emlékeitekben. Irány a múlt!

Ezúttal is köszönöm Bencének  az illusztrációkat. 

Régi karácsonyok - igaz történet

Először is kívánok nektek, békés, egészséges karácsonyt, azt hiszem az egészséges ebben az évben nagyon helyén van. Akik nem töltik a szeretteikkel, szüleikkel az ünnepeket, akár a vírus, akár más miatt, azoknak kitartást kívánok és reméljük, hogy ez a következő évben már nem így lesz. Olvassátok szeretettel ezt a bejegyzést, aki korban közelebb áll hozzá, az nosztalgiázzon, aki pedig nagyon fiatal, az megtudhatja belőle, hogy milyen volt régen, 50-60 évvel ezelőtt a karácsonyra való készülődés egy nyírségi faluban, Nyírgyulajban. Ott éltek a nagyszüleim, ott nőtt fel édesanyám és az öccse, akinek tollából olvashatjuk most ez a hangulatos múltidézést.

Köszönöm nagybátyámnak, Szabó Sándornak és anyukámnak, hogy elkezdték lejegyezni a múltbeli történeteiket, emlékeiket, ha nem bánjátok, lesznek még jövő évben is. Biztassátok ti is erre nagyszüleiteket, szüleiteket, mert nagyon jó lesz olvasni. Mit nem adnék érte, ha nagymamámtól is olvashatnék ilyen történeteket! Van, ami már visszahozhatatlan, ezért éljétek meg a jelent és tegyetek meg mindent, hogy megőrizhessétek emlékeitekben.

Az illusztrációkat Bence készítette, ami pluszban még azért is különleges, mert a családi képen a szereplők az igaziakról készültek, nagymamám, nagyapám, édesanyám és nagybátyám látható a képen, igaz nagybátyám sajnos csak hátulról, mert nem találtunk róla kicsi kori képet, de szerencsére van még történet, amelyikben pótolhatjuk ezt a hiányosságot. (Bocs, Feri. És hogy miért Feri, amikor Szabó Sándor? Hát ez is egy családi történet, talán egyszer majd ezt is leírja nekem. :D)

Boldog karácsonyt! Irány a múlt!