Hétvári Andrea: Pettyes katicám

 

Gyermekversek minden évszakra

Hétvári Andreával már találkozhattatok itt a blogon, egy Kápráztatóban mutattam meg bájos gyerekverseit. Andi rendszeresen kap a szülőktől rövid videókat, melyekben a gyerekeik szavalják a verseit, ezt ő is megosztja a facebook oldalán. Nem tudom, hogy ezért-e vagy a játékossága, ritmusossága miatt a versei mindig gyerekhangon szólalnak meg a fülemben. 

Aki követi őt facebookon, azt mindennap felvidítja kedves, édes, hangulatos verseivel, és óvónénik köszönik a verseit, mert minden alkalomra lehet csemegézni belőlük, és a gyerekek könnyen és örömmel tanulják meg őket. 

Maja Lunde: Kékség

Maja Lunde környezetvédelemről, illetve éppen a nem megfelelő környezetvédelem következményeiről szóló sorozatának második kötete  a Kékség, mely legalább annyira megdöbbentő és ijesztő, mint A méhek története volt. Sajnos nagyon időszerű és egyáltalán nem elképzelhetetlen Maja Lunde disztopikus története, melyben a Föld vízkészlete kifogyni látszik, az emberek kincsként tekintenek az ivóvízre, és szó szerint a túlélést jelenti számukra, ha időben vízhez jutnak.

A történet két szálon fut, az egyik tulajdonképpeni jelenünkben, 2017-ben, amelyben a 70. évéhez közeledő,  környezetvédelmi aktivistát, Signét ismerhetjük meg, a másik pedig a nem túl távoli jövőben 2041-ben, amikor a fiatal David és kislánya, Lou történetéről olvashatunk. 

Tasnádi Gergely: Bátor és Gideon

Egy barátság kezdete

Kevés olyan gyerek van, aki ne szeretne valamilyen saját háziállatot, kiskutyát, kiscicát, hörcsögöt, netán tengerimalacot. És kevés olyan gyerek van, aki meg is kapja, akinek a szülei bevállalják, hogy gyermekük gondoskodhasson egy állatról.  

A könyv főhőse Bátor, aki a nevével ellentétben cseppet sem érzi magát bátornak, és meg is kérdezte már az apukáját, hogy miért lett Bátor a neve, ha ő igazából gyáva. Gyávának nevezik a focitársai, mert kapusként nem a labda útjába vetődik, hanem elugrik előle. Bátor maga is érzi, hogy fél a labdától, de sajnos nem csak attól, hanem Cudartól, a szomszéd néni fekete macskájától is. 

Völgyhétvégék I. felvonás

 

2020. szeptember 03-06.

Az igazi, nyári Művészetek Völgyét nem helyettesítik a Völgyhétvégék. A főutcán ráérősen hömpölygő emberfolyamot, a miattuk lassan araszoló autókat, a járdaszigeten üldögélő fiatalokat, a Malom-szigeti kézműveseket, az utcazenészeket, a finom enni- és innivalót áruló standokat, a patak partján lazuló emberek látványát, az egybeolvadó nyüzsgő beszédmorajlást, csigabuszokat nem kaptuk meg az I. Völgyhétvégétől. 

Kaptunk viszont valami teljesen mást. 

Ana Johns: Nő fehér kimonóban

A könyv a szerző első regénye, ami fantasztikusan jó első könyv. Ana Johns Detroitban született, szlovák bevándorló ősöktől, közel 20 évig kreatív igazgatóként és cégtulajdonosként tevékenykedett, majd megírta ezt a megtörtént eseményeken alapuló lenyűgöző történetet.

A történet a jelenben és a múltban játszódik, de a cselekmény és a könyv gerincét a múlt adja, a jelenben történő események csak kiegészítik és lezárják a múltban történeteket. Tori Kovac éppen elveszíti édesapját, aki halála előtt egy Japánból érkezett levelet ad át neki, amelyben olyan informácókat talál, melyek nem hagyják nyugodni, és édesapja valamikori régi, általa ismeretlen életére utalnak. 

Torit újságíróként és magánemberként sem hagyja nyugodni a dolog, úgy érzi Japánba kell utaznia, kideríteni elhunyt édesapja titkát.

Kocsis Noémi: Bakancslista Magyarország

777 lenyűgöző hazai kaland és úti cél

Az ősz közeledtével szembejöttek velem instagramon, youtube videókon az őszi bakancslisták és elgondolkodtam azon, hogy én vajon miért nem írtam sosem bakancslistát. Pedig elég nagy listagyártó vagyok, legalábbis a teendőimről szeretek listát írni, mert úgy nem csúsznak szét annyira a kezemből az elvégzendő feladatok.

Bakancslistát talán azért nem írtam még soha, mert túl sok minden kerülne rá, nem tudnék szelektálni és nem tudom, hogyan élném meg, ha sokáig nem sikerülne valami. És ahogyan magamat ismerem, mindig újabb és újabb dolog kerülne a listára és sosem lenne vége. 

Amikor pedig a kezembe kerül egy ilyen nagyszerű könyv, mint a Bakancslista Magyarország, akkor mégis elfog a vágy, hogy teleragasztgassam jelölő címkékkel, hogy hová szeretnék  a felsorolt úticélok közül eljutni, mi az, amit nagyon szívesen meglátogatnék.

Ludmilla és kitalálós versek

 Kiss Judit Ágnes: Ki brummog a barlangban?

Kitalálós versek

Egy nagyon ötletes formai megvalósítással készült ez a kitalálós lapozó, ugyanis a belső oldalak vízszintesen ketté vannak osztva, felül a kitalálós versikék, alul pedig az illusztrációk, amelyek harmonikus színeikkel és cseppet sem megszokott formáikkal dolgoztatják meg a kicsiket mindenféle fronton, azaz mind vizuálisan, mind verbálisan megmozgatják a gyerekkobakokat.

Kiss Judit Ágnes minden egyes versében egy találós kérdést rejtett el, és hogy a szülők is találjanak maguknak szórakozni valót, a versek különböző stílusokban, versformákban íródtak. 

Olvastam még...

 

Emilijan Sztanev: Kormoska

A könyvtár leselejtezett könyvei között találtam ezt a vékonyka könyvecskét, és gyerekkönyvnek, de legalábbis ifjúságinak néz ki, viszont ez az a könyv, amit kár volna így behatárolni. 

A Kincskereső kisködmön és Fekete István könyvei jutottak róla eszembe, mert annyira realisztikus, hogy egy gyereket helyenként igencsak elszomorítana és magyarázatra szorulna a finom kis gyereklélek, hogy miért van a kisróka hónapokig láncra kötve és miért zavarja el magától az anyukája. 

Szóval nem tudom, mennyi idős gyereknek adnám a kezébe, de nekem tetszett. Természetesen Vuk is eszembe jutott közben. 

A csodÁLLATos tanya és egyéb kalandok

 

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhétországon is túl, de a Tápión innen, ahol a kurta farkú malac túr, és ahol nyuszik ásnak gödröket, ahol Rozi, a csodálatos kecske lakik, meg ahol fantasztikus kutyusok és még sok más állat él nagy békességben, szóval pontosan ott, volt egyszer egy tanya. 

A tanya úrnője Hajnal Vivi, akiről már olvashattatok sok helyen, sőt egyszer Rozival és Bingó mesterrel a tévébe is beballagott és volt egy fantasztikus facebook oldala is, ahol napról napra sok hírt és érdekes, vicces történeteket olvashattunk erről a csodás kis tanyáról. A neve az volt: A Hajnal tanya lakói. 

Elif Shafak: 10 perc 38 másodperc

Elif Shafak egy másik könyvét kerestem a könyvtárban, de helyette ezt találtam. Egy percig nem bántam meg, annyira zseniális és annyira eredeti. Eredetisége a felépítésében és a témájában egyaránt megmutatkozik, mert nem túl gyakran kezdődik az éppen meghalt főhős halálon túli utolsó gondolataival egy történet.

10 perc 38 másodperc az az idő, amíg Leila elméje végképp kiürül, teste után az agya is felmondja a szolgálatot, de ez az idő még arra elég, hogy leperegjen előtte az élete, újra átélje fontos pillanatait, a születését, a gyerekkorát, a felnőtt életét, hogy a története végére érve, mi olvasók is megtudjuk, hogyan került abba a kukába, ahol bár halott, de az agya még aktív. 10 perc 38 másodpercig.