Azzal kell kezdjem, hogy vége van. Talán, amennyiben visszaáll minden a régi kerékvágásba, akkor soha többet nem lesz ilyen ebben a formában. Viszont jó volt részese lenni. Várni a hétvégéket, kocsiba pattanni, elindulni, megérkezni, szállást elfoglalni, jegyet beváltani, első kávét meginni, első lángost megenni, programokat megnézni. Ez így zajlott minden Völgyhétvégén.
Most is. Utoljára. Mert bármennyire is megszerettük a Völgyhétvégéket, azért reméljük, hogy jövőre minden a helyére zökken és több ember élvezheti a remek programokat, még több embert ragadhat magával a völgy szinte megfejthetetlen hangulata. A megfejthetetlen jelzőt azért kapta tőlem, mert imádjuk az igazi Völgyet is, és imádtuk ezt is. A koronavírus alakította Völgyhétvégéket. Talán ilyen lehetett a kezdetekkor, és azért is maradhatott meg évtizedekig, mert már akkor elkezdett hatni a varázsa és egyre több ember került a hatása alá. Örülünk, hogy azok között lehettünk, akik a Völgyhétvégék részeseivé váltak.
