Minden kémia ** Szerelmi varázslás kezdőknek ** A szél most a legigazabb

 

Bonnie Garmus: Minden kémia

Már írtam az évben  két könyvről, hogy ott van a Top 3-ban, na akkor ez a harmadik könyv, amiről ezt kell írnom. Az egyik a Másodvirágzás volt, a másik A boldogságnak nyolc karja van. Amikor a Minden kémiát elkezdtem olvasni, akkor azt gondoltam néhány oldal után, hogy ez az év legjobb könyve, vagy legalábbis osztozik eme másik kettővel a címen. A lényeg, hogy egy fantasztikusan jó könyv, mely az 1960-as évekbe repít bennünket, ahol megismerjük Elizabeth Zott-ot, aki egy különc kutatónő, és megismerkedésünkkor a Finom falatok hatkor nevű tévéműsort vezeti nap mint nap, hatalmas sikereket elérve és tabukat döntögetve. 

Szomorú, hogy még a 60-as években is azt gondolták, hogy a nőknek otthon a helye, a konyhában és a gyerekneveléssel kell foglalatoskodnia. Elizabeth azonban nem különösebben foglalkozik ezzel. A könyv egy szerelem története is, mert előző munkahelyén a Hastings kutatóintézetben Elizabeth megismerkedett Calvin Evans-szal a Nobel-díjra jelölt, ugyancsak különc kutatóval és csodálatos kapcsolat és szerelem alakult ki kettőjük között. 

Csodálatos történetvezetés, lenyűgöző karakterek, inspiráló és megható pillanatok, csak sok-sok jót tudok írni erről a könyvről, imádtam minden betűjét. Ha még nem olvastátok, mindenképpen tegyétek a várólistátokra. 

Shelby Van Pelt: A boldogságnak nyolc karja van

Még csak március közepe van, de abban biztos vagyok, hogy nálam ez a könyv már ott van a top 3-ban ebben az évben. 

A polip  fejezetével kezdődött a történet, amelynek címe:  A fogságom 1299. napja, és ebben szépen bemutatkozott a Sowell Bay-i akvárium egyik látványossága, Marcellus, az óriáspolip.

Elmondta, hogy egy óriáspolip életének hossza négy év, azaz ezernégyszázhatvan nap. Ami azt jelenti, hogy már nincs túl sok hátra az életéből. Egészen fiatalon került az akvárium tartályába, élete nagy részét ott élte le és ott is fog meghalni. 

Először olyan meseszerűnek tűnt az egész, és nem is voltam benne biztos, hogy most tényleg egy polip történetéről szeretnék olvasni egy egész könyvön keresztül?

Emma Robinson: A férjem lánya

Ismét egy szívszorító regényre bukkantam, mely az anyaságról szól, illetve arról, hogy milyen egy olyan nő élete, aki nyíltan vállalja, hogy nem szeretne gyereket, mert soha nem érezte magát anyatípusnak és nem is érzi magában az olthatatlan vágyódást a gyermek után. 

Igen ám, de mi történik ezzel a nővel, Rebeccával, ha egy este becsenget a férje volt barátnője és azt állítja a kezét fogó négyéves gyerekről, hogy a férje kislánya. 

Rebecca és Jack öt éve házasok, elégedettek az életükkel, a munkájában és magánéletében is tökéletességre törekvő, mindent alaposan megtervező Rebecca sikeres, boldog életet tudhat magáénak és az a tény is megnyugtatja, hogy Jack sem szeretne gyereket.  

Christy Lefteri: Az aleppói méhész

Ha mindent magunk mögött kell hagyni, egyedül a szeretet tarthat életben

Ez a könyv egy fantasztikus érzelmi és földrajzi utazás. Szívszorító, fájdalmas és reményteljes. A bevándorlás sajnos nagyon aktuális lett az utóbbi években, bennünket is, országunkat is érinti, mindenkinek megvan erről a szomorú jelenségről és arról, ahogyan az ország vezetése kezeli a helyzetet a véleménye. Ez könyv megmutatja azt a részt, amit mi nem látunk. 

Megmutatja azokat a borzalmas eseményeket, amiért az emberek kénytelenek elhagyni szeretett hazájukat, szeretett otthonukat és akár családtagjaikat is hátrahagyva elindulnak egy jobb élet, de leginkább az élet reményében az ismeretlenbe és csak bizakodni tudnak sorsuk jobbra fordulásában.

Ashley Audrian: A szív sötétje

Ezt a könyvet Zsófi lányom ajánlására kölcsönöztem ki a könyvtárból. Akkor egy éppen 7 hetes kisbaba anyukája  volt,  és aki már olvasta a regényt, tudja, miért van ennek nagy jelentősége. Amikor én is olvasni kezdtem, meg is jegyeztem magamnak, hogy te jó ég, nem éppen a legjobb időszakban olvassuk ezt a könyvet, mert talán még közelebbről érint, még jobban át tudjuk érezni a könyvben szereplő anya érzéseit, így, hogy kisbaba van a családunkban. 

Bár ez enélkül is ment volna, de talán így még jobban jöttek a libabőrök olvasás közben, még jobban sokkolt az egész.  Erősen ható, megrázó történet, úgy gondolom, hogy nálam biztosan az év könyve lesz pszichológiai thriller kategóriában.

Freya Sampson: Az utolsó könyvtár

"Sokat elárul az emberről, hogy milyen könyveket vesz ki a könyvtárból."

Így kezdődik ez a könyv, és ez minden  valószínűséggel igaz. Néha én is kíváncsian nézem a kölcsönzőpultnál sorban állva, hogy miket kölcsönöznek ki mások és néha érnek meglepetések. Ha viszont magamból indulok ki, akkor ez a mondat nem mindig állja meg a helyét, mert legutóbb például a fiamnak, Bencének is kölcsönöztem. Így került hozzám a Nagy etimológiai kéziszótár és mindenféle bélyeggyűjtéssel kapcsolatos könyvek. 

De éppen ez a csodálatos a könyvtárban, hogy szinte bármit megtalálhatunk. Olyan könyveket is, amiket már régóta nem kapni a boltokban és ha lehet is, nem tudunk mindent könyvet megvásárolni, sem pedig tárolni. Imádok a könyvtárban böngészni, levenni egy könyvet, elolvasni a fülszöveget, és eldönteni, hogy érdekel-e vagy sem.

Irvin D. Yalom - Marilyn Yalom: Halálról és életről

Régóta terveztem már Irvin D. Yalomtól olvasni, a Szemben a nappal már két éve a polcomon várja, hogy legyen erőm és bátorságom a témához. Úgy alakult, hogy ezt a könyvet olvasom el először a szerzőtől, melyet Marilynnel, feleségével közösen írt. A címéből és a témájából tudtam, hogy nem lesz könnyű olvasmány.

Amikor Marilynről kiderült, hogy gyógyíthatatlan betegségben szenved, felvetette férjének, hogy vezessenek közösen naplót. Egy fejezetet ő, egyet Irv írjon, így dokumentálják haldoklását. 

Ezt a könyvet nehéz olvasni. Nem az írás stílusa miatt, az éppenhogy olvastatja magát és teljesen hétköznapi, érthető nyelven van írva, hanem az érzelmek, a téma miatt.

Csíkos - pöttyös olvasások

Dénes Zsófia: Zrínyi Ilona

Ezt a könyvet a csíkos-pöttyös könyveim közül választottam ki,  Akli Miklós után Zrínyi Ilonával is megismerkedtem közelebbről. Őszintén bevallom, hogy Zrínyi Ilonáról nem voltak naprakészek az információim, így, mielőtt hozzáláttam az olvasáshoz, Wikipédián felfrissítettem a tudnivalókat. 

Zrínyi Ilona II. Rákóczi Ferenc édesanyja volt, Ilonát az esküvője napján ismerjük meg, amikor...

Cecilie Enger Anyám ajándékai, Lélegezz

Cecilie Enger: Anyám ajándékai

Ez az otthonos, hangulatos borító egy nagyon súlyos tartalmat takar. Egy anya és lánya kapcsolata, az anya életének végéhez közeledve, betegen és Alzheimer-kórral élve. Az édesanya idősotthonba költözik, gyermekei kiürítik a lakását. 

Életünk során rengeteg dolgot felhalmozunk, vannak amelyekhez erős érzelmek fűznek bennünket és úgy érezzük, hogy sosem tudnánk megválni tőle. Mintha ezekkel a tárgyakkal megőriznénk valamit abból az emlékből, amikor szereztük, abból az emberből, akitől kaptuk. 

Angela Murinai: Mikor feltámad a szél

Nagyon nehéz ez után a könyv után megszólalni. Torokszorító, fájdalmas és megindító olvasmány volt, amely nagyon mélyre hatolt bennem.  Nehéz lélegzetvételekkel haladtam oldalról oldalra, mert tudtam, mi vár a könyvben, tudtam, miről fogok olvasni. 

Egy szülőnek nincs fájdalmasabb dolog az életében, mint elveszíteni a gyermekét. Belegondolok mindhárom gyermekem születése utáni napokba, hetekbe, amikor az éjszaka közepén sokszor odaálltam az ágyuk mellé és figyeltem, hogy lélegeznek-e. Ha nem kaptam meggyőző visszaigazolást, akkor megbökdöstem őket. Amikor megmozdultak, akkor némileg nyugodtabban vissza tudtam feküdni az ágyba, hogy egy kis idő elteltével újra megismételjem. 

Mészöly Ágnes: Fekete nyár

Mészöly Ágnes nem fél a nehéz témáktól. Az első könyvben, amit olvastam tőle, a kerekesszékes Danit ismerhetjük meg (KATT IDE), ebben a könyvében pedig Pamuk Fannit, a sértődött és mindenkitől elhatárolódó tinédzsert, akit szülei egyházi iskolába kényszerítettek, nem mehetett az általa választott nyelvtagozatos iskolába, ahová a barátai. 

Ezért már lassan két éve mindenkit távol tart magától, nem barátkozik senkivel a gimiben, mert úgy gondolja, hogy ebben az iskolában nincsenek jófejek. Szüleivel sem ideális éppen ezért a kapcsolata, meg azért sem, mert minden valószínűség szerint, édesanyja még nem birkózott meg Fanni nagymamájának a halálával és ami szintén nagy baj, nem is beszélnek róla. A nagymama a halálával együtt, mintha eltűnt volna. 

Légrádi Gergely: Nélkülem - Nélküled

Légrádi Gergely Nélkülem című könyve egy betegség és egy emberi élet hanyatlásának dokumentációja volt, 2018-ban jelent meg. 

Ez a kötet tartalmazza azt a regényt is, és tulajdonképpen a történet folytatását is. Az első kötetet a férfi szemével látjuk, a Nélküled pedig az egyedül maradt feleség gyászát mutatja meg. Mivel azt a regényt már olvastam, a könyv első feléről most nem írok új véleményt, most is úgy gondolom, ahogy IDE KATTINTVA elolvashatjátok. 

Olvastam még...

Két olyan könyvet mutatok ebben a bejegyzésben, ami teljesen másról szól, mégis nagyon sok hasonlóságot, párhuzamot lehet vonni köztük. Mindkettőben nagyon fontos szerepe van a családnak, annak, hogy mennyire ismerjük a saját gyerekeinket, mennyire boldogak a gyerekeink, ismerjük-e az összes titkukat, kell-e ismernünk a titkaikat és tehetünk-e többet annál, mint amit teszünk. 

Mindkét könyv nagyon kemény történet, fontos mondanivalókat hordoz és felhívja a figyelmet arra, hogy mindig lehet jobban figyelnünk egymásra és bár vannak helyzetek, amikor tehetetlennek érezzük magunkat, de fontos, hogy mindig ott legyünk a gyerekeink számára. És még fontosabb, hogy jól legyünk ott. 

James Gould-Bourn: Szívedbe cammogva

Régen láttam ennyire cuki könyvcímet, hozzá pedig a szuper borító, no meg a sokat ígérő fülszöveg. Ki ne akarná elolvasni ezt a könyvet? Természetesen én igen, és nagy várakozással néztem a történet elébe.

A könyv egy apa és fiú története, akik mindketten elvesztették a számukra legfontosabb személyt, a fiú az édesanyját, a férfi a feleségét és most próbálják egymáshoz megtalálni az utat. Illetve nem annyira próbálták, de az élet úgy hozta, hogy mutatott nekik egy utat, amelyen mégis közeledhetnek egymáshoz.

Julie Buxbaum: Remény és más csattanók

Julie Buxbaumtól ez a harmadik olvasásom, már első könyve után felvettem a kedvenceim közé, és nem csalódtam a következő két könyvében sem. 

Először a Hogy folytassam című könyvét olvastam, ami teljesen magával ragadott, a címre kattintva el is olvashatjátok az arról írt bejegyzésemet. Utána a Három dolgot mondj könyvét már tudatosan kerestem a könyvtárban és azt is nagyon szerettem. 

Egy rejtély, hogy miért nem írtam róla értékelést, mert amúgy meg voltam győződve róla, hogy írtam, de nem találom a blogon, így mégis lehet, hogy írtam, csak elkeveredett a gépemen. Előfordult már, hogy egy év múlva került elő egy megírt értékelés, és én szentül meg voltam győződve, hogy már fent van a blogon. Na mindegy, ez nem tartozik a témához, mindenesetre az egyik értékelést elolvashatjátok.

Maja Lunde: Hónővér

Karácsonyi történet

Ez a legkarácsonyibb történet, amit az utóbbi években olvastam. De még azt is megkockáztatom, hogy amit valaha olvastam. Gyönyörűszép, szomorú, tele van szeretettel, reménységgel, csodával és emlékezéssel. 

Tulajdonképpen egy adventi naptárat kapunk ebben a könyvben, minden napra egy újabb fejezettel, mellyel napról napra közelebb jutunk karácsonyhoz, mint ahogyan a könyv főhőse, a 10 éves Noel is, akiről a történetek szólnak. 

Simone de Beauvoir: Szelíd halál

Egy anya halála. Drámai könyv, meglehetősen kemény stílusban. Simone elfogadja a halált, jobbnak tartja, mint a szenvedést és a betegséget. Elsőre szinte érzelmek nélkülinek éreztem a könyvet, tulajdonképpen egy anya-lánya kapcsolat feldolgozása, elemzése és lezárása . Egy ugyancsak gyenge lábakon álló kapcsolaté, amelyet egy rákos megbetegedés árnyékában ismerhetünk meg.  

Amikor édesanyja egy combnyaktöréssel kórházba kerül, kiderül, hogy egy rákos daganat növekszik a testében. Édesanyja ezt nem tudja, és ezért azt sem, hogy számára már elkerülhetetlen a halál, hamarosan véget ér az élete. Ennek ellenére minden bizonnyal megérez az elmúlásból valamit, mert igyekszik, erős lenni és jó betegként viselkedni. 

Julie Buxbaum: Hogy folytassam?

A szerző előző könyvéről a Három dolgot mondj!-ról ódákat olvastam a molyon, hamarosan azt is el fogom feltétlenül olvasni. Erről a könyvről pedig legszívesebben én zengenék ódákat. Annyira beszippantott és magával ragadott a történet, hogy fel is kerül a kedvenc könyvek listámra.

Egy aspergeres fiú, a népszerűtlen és mindig magányos David, és a középiskola egyik népszerű leányzója Kit Lowell közelebbi kapcsolatba kerül, amikor egy iskolai ebéd alkalmával Kit az egyedül ülő David asztalához ül le, hanyagolva két legjobb barátnője társaságát.

Holly Goldberg Sloan: 7esével

Ez a történet egy igazi meglepetés volt, teljesen véletlen módon kölcsönöztem ki a könyvtárból. Nem szerepelt a listámon, amivel mindig fel vagyok fegyverkezve, ha könyvtárba indulok. Csak úgy megláttam a polcon, és mivel a fülszöveg meggyőzött, jött is velem haza.

Amikor pedig bejelöltem a molyon, mint aktuális olvasmányomat, kiderült, hogy már rajta van a várólistámon. Így utólag már felmerül bennem, hogy-hogy nem hallottam én többet eddig erről a könyvről??!! 

Rosemarie Eichinger: Nálatok esznek-e a halottak epertortát?

Már a címe megéri a maximális pontot ennek a könyvnek, de nekem a történet is nagyon tetszett. És ez itt a címén kívül a másik furcsaság, ugyanis ez a könyv halottakról szól. Illetve halottakról és élőkről, akiket a halottak hátrahagytak.

Fantasztikus, ahogyan a szerző megtalálta az egyensúlyt a szomorú és komoly téma, a gyász és a gyászfeldolgozás, valamint az olvasói célcsoport, azaz a kiskamaszok között. Mert a könyv éppen annyira szomorú, amennyit a 12 év körüliek el tudnak viselni, viszont éppen annyira vidám és humoros, amit egy gyászfeldolgozással is foglalkozó könyv még elbír.