Minden kémia ** Szerelmi varázslás kezdőknek ** A szél most a legigazabb

 

Bonnie Garmus: Minden kémia

Már írtam az évben  két könyvről, hogy ott van a Top 3-ban, na akkor ez a harmadik könyv, amiről ezt kell írnom. Az egyik a Másodvirágzás volt, a másik A boldogságnak nyolc karja van. Amikor a Minden kémiát elkezdtem olvasni, akkor azt gondoltam néhány oldal után, hogy ez az év legjobb könyve, vagy legalábbis osztozik eme másik kettővel a címen. A lényeg, hogy egy fantasztikusan jó könyv, mely az 1960-as évekbe repít bennünket, ahol megismerjük Elizabeth Zott-ot, aki egy különc kutatónő, és megismerkedésünkkor a Finom falatok hatkor nevű tévéműsort vezeti nap mint nap, hatalmas sikereket elérve és tabukat döntögetve. 

Szomorú, hogy még a 60-as években is azt gondolták, hogy a nőknek otthon a helye, a konyhában és a gyerekneveléssel kell foglalatoskodnia. Elizabeth azonban nem különösebben foglalkozik ezzel. A könyv egy szerelem története is, mert előző munkahelyén a Hastings kutatóintézetben Elizabeth megismerkedett Calvin Evans-szal a Nobel-díjra jelölt, ugyancsak különc kutatóval és csodálatos kapcsolat és szerelem alakult ki kettőjük között. 

Csodálatos történetvezetés, lenyűgöző karakterek, inspiráló és megható pillanatok, csak sok-sok jót tudok írni erről a könyvről, imádtam minden betűjét. Ha még nem olvastátok, mindenképpen tegyétek a várólistátokra. 

Jennifer Probst: Egy nyár Itáliában

Nagyon sokat vártam erre a könyvre a könyvtárban, talán 7. voltam az előjegyzési listán, de azt mondom, nagyon megérte a várakozást. Bár amikor hazahoztam és megnéztem a borítóját, akkor elfogott némi bizonytalanság, hogy nem-e valami könnyű nyári limonádé. Amivel amúgy nincsen semmi baj, de nem mindig van hozzá kedvem, és mostanában sajnos több könyvet is abbahagytam, mert egyszercsak jött egy mondat, vagy egy cselekmény, ami kiverte nálam a biztosítékot, vagy egyszerűen csak azt éreztem, hogy unom, nem köt le. 

Régen nem tudtam könyvet abbahagyni, de ma már simán megteszem. Pláne úgy, hogy tudom, mennyi könyv van még a várólistámon, amit el szeretnék olvasni. De ennél a könyvnél szó sem volt ilyesmiről.

Sheila Norton: Állatdokik Hope Greenben

Az Oliver után kerestem meg ezt a könyvet a könyvtárban, mert az annyira aranyos volt, hogy kíváncsi voltam a szerző többi könyvére is. Nem csalódtam, ez is egy nagyon édes, kedves, bájos történet volt. Ebben a könyvben inkább az emberek voltak a főszereplők, de természetesen nagyon sok állatkával is lehet találkozni a lapokon. 

Samnek nem úgy alakul az élete Londonban, ahogy tervezte, elege van a városból, barátjával sem mennek úgy a dolgok, ahogy azt elképzeli, ezért úgy dönt, hogy vidéki nagymamájához utazik Hope Greenbe, hogy kitalálja, hogyan tovább, milyen irányt vegyen az élete, mit kezdjen magával. 

Jojo Moyes: Párizs szólóban

Már csak amikor elkezdtem olvasni a könyvet,  akkor vettem észre, hogy ez egy novelláskötet. Mivel a szerzőtől nem olvastam még hasonlót, ugyanakkor a kedvenc íróim közé sorolom, nagyon kíváncsi lettem, hogy mennyire tudja átadni azokat a tőle megszokott érzelmeket, érzéseket, amiket a regényeiben szeretek, amiért alap, hogy minden magyarul megjelent könyvét elolvastam.

El is árulom itt az elején, hogy fantasztikus élmény volt ez a könyv, és - bár a Jojo Moyesról azt is el tudom képzelni, hogy remek regényt írt volna mindegyik novellából, - maximálisan sikerült az érzelmek hullámvasútjára felültetnie, hol jólesően simogatott, hol úgy fájt, mint a szereplőknek, hol pedig a boldogság öntött el. 

Sarah Morgan: Csoda az 5. sugárúton

A karácsonyi olvasmányok listámról választottam ezt a könyvet és nagyon jó döntés volt. Több ünnepi témájú könyvet is beszereztem a könyvtárból, az egyiket 50 oldal után előző nap hagytam abba, és egy Debbie Macomber könyvet kezdtem el olvasni utána, de még nem győzött meg az sem teljesen, pedig szeretem Debbie könyveit, általában kellemes, romantikus, jó hangulatú történetek, de ebben az esetben még vannak kétségeim. 

Mindenesetre az 5. sugárúton jól éreztem magam, egy vicces, romantikus történetbe csöppentem, ami csak látszólag volt könnyed,  komoly témákkal is találkoztunk, mellyel szereplőinknek fontos feladatuk van.

Freya Sampson: Az utolsó könyvtár

"Sokat elárul az emberről, hogy milyen könyveket vesz ki a könyvtárból."

Így kezdődik ez a könyv, és ez minden  valószínűséggel igaz. Néha én is kíváncsian nézem a kölcsönzőpultnál sorban állva, hogy miket kölcsönöznek ki mások és néha érnek meglepetések. Ha viszont magamból indulok ki, akkor ez a mondat nem mindig állja meg a helyét, mert legutóbb például a fiamnak, Bencének is kölcsönöztem. Így került hozzám a Nagy etimológiai kéziszótár és mindenféle bélyeggyűjtéssel kapcsolatos könyvek. 

De éppen ez a csodálatos a könyvtárban, hogy szinte bármit megtalálhatunk. Olyan könyveket is, amiket már régóta nem kapni a boltokban és ha lehet is, nem tudunk mindent könyvet megvásárolni, sem pedig tárolni. Imádok a könyvtárban böngészni, levenni egy könyvet, elolvasni a fülszöveget, és eldönteni, hogy érdekel-e vagy sem.

Denise Hunter: Könyvesbolt a tengerparton

Könyvesbolt, tengerpart, romantika. Mindenhez egy szuperhangulatos borító. Könnyed kikapcsolódás volt ez a kedves könyv, bár mindig furcsának találom azokat az érzelmes történeteket, amelyben a későbbi szerelmesek kezdetben nem kedvelik, netán egyenesen utálják egymást. Kicsit idegesíteni szokott ez a felállás, pedig az életben is gyakran előfordul ilyen. 

Nyilván ha egy regényben fordul elő, akkor még jobban kiélezi a szerző a helyzetet, amivel igencsak feszegeti a tűrőképességem határát. Ebben a történetben is hasonló az alaphelyzet, hőseink nem szívlelik egymást, bár hamar kiderült, hogy régi, gimnáziumi  szerelmesek ők, akik sok éve már, hogy szakítottak. Azaz a fiú faképnél hagyta a lányt egy nehéz helyzetben, amit a lány azóta is tüskeként hordoz a szívében.

Milly és Emma, avagy két könyv a könyvtárból

Milly Johnson: Madarak és méhek

Milly Johnsonról írtam már többször is, hogy nagyon szeretem a stílusát, a könnyedséget, a vidámságot, a humort, amit belesző a romantikus regényeibe, már-már ebben a műfajban az egyik kedvenc szerzőmnek is mondanám, de olvastam már tőle gyengébb és jobb könyveket is.

A Madarak és méhek a jobbak közé tartozik, teljesen kikapcsolt, nagyon jól szórakoztam. Stevie Honeywellt néhány héttel az esküvője előtt ismerhetjük meg, amikor a vőlegénye éppen a bombázó kolléganőjével és egyben új szerelmével tölti az időt, üzletí út címén egy nyaralóhelyen. Ha ez még nem volna elég tragédia, Stevienek mindezt a kolléganő lovagjától, a rettenthetetlen skóttól, Adam MacLeantól kell megtudnia. 

Milly Johnson: Légvárak és régiségek

Milly Johnsontól már olvastam nagyon jó könyvet és kevésbé jót is, de a kevésbé jók sem tántorítanak el attól, hogy minden új könyvét olvasni szeretném. Legutóbb a Teaház a sarkon című könyve tetszett nagyon, de az annyira, hogy be is került a kedvencek közé.

Ha azt olvastátok és nektek is tetszett, akkor ezt is szeretni fogjátok, ugyanis ennek a történetnek a fő helyszíne egy irtóra bájos és hangulatos régiségbolt, amely ama bizonyos Teaház szomszédságában van, és főhőseink többször is onnan vásárolnak maguknak sütit és egyéb finomságokat. Már ez az összefonódás is nagyon tetszik.

Liane Moriarty: Kilenc idegen

Liane Moriarty korábban olvasott két könyvével elérte azt, hogy az összes ezután megjelenő könyvét szeretném elolvasni. Még úgy is, hogy a Kilenc idegennel kapcsolatban meglehetősen vegyesek az érzelmeim. 

Tetszett az alapötlet, miszerint az emberek elvonulnak egy egészségcentrumba feltöltekezeni, lefogyni, pihenni, lelkileg rendbetenni magukat, átgondolni az életüket, tetszett a csapat, amit Moriarty összehozott erre a tevékenységre, remek karakterek voltak, nagyon szerettem olvasni lassú bemutatkozásukat, gondolataikat.  Kedvencem volt Frances, tulajdonképpen az ő gondolatait, hangját hallhatjuk legtöbbet a könyvben, de a többiek is teljesen szerethető szereplők.

Milly Johnson: Délutáni tea a Napraforgó kávéházban

Milly Johnson könyvei mindig olyan vidámak és tetszetős borítóval jelennek meg, hogy már ránézésre is jó kedve van tőle az embernek. Ez a könyv a címével megduplázta ezt a hatást, mert egy délutáni tea egy Napraforgó nevű kávéházban, milyen is lehet. Olyan csajos, vidám, tele női dolgokkal, beszélgetésekkel, baráti érzésekkel.

Pontosan ezt kínálja nekünk ez a könyv, garantált kikapcsolódást, jó szórakozást, vidám órákat, legfőképpen női társaságban, de azért ahol nők vannak, ott természetesen férfiak is vannak, így jó pár figyelemre méltó szereplőt megismerhetünk az ő soraikból is. 

Cecelia Ahern: Lantmadár

Cecelia Ahern nagyon sokoldalú író, remekül szökell stílusról stílusra, valamint meglepően váltogatja könyvei témáját és stílusát. Legutóbb a két kötetből álló A Vétkes-t olvastam tőle, ami egy disztopikus regény volt, és nagyon szerettem.

A Lantmadár egy teljesen más stílusú könyv,  bár az alaphelyzet hordoz magában némi mesebeliséget.  A világtól elzártan élő felnőtt ikerpár és a róluk készült dokumentumfilm szép momentuma volt a történetnek, Laura, a később Lantmadár nevet kapó lány felbukkanása és élete pedig egy váratlan, csodaszámba menő, meseszerű fordulat volt.

Liz Fenton - Lisa Steinke: Ha lett egy másik életed

A könyv születésének érdekessége, hogy a két szerző huszonöt éve legjobb barátnők. Együtt töltötték a gimnáziumi és egyetemi éveiket. Liz két gyermekével és férjével él, Lisa Oprah Winfrey-nél dolgozott producerként, jelenleg férjével és gyerekeivel Chicagóban lakik.

Közösen írt történetük alaphelyzete mutat némi hasonlóságot valós életükhöz, miszerint Casey sikeres televíziós, csak a munkájának él, magánélete meglehetősen szürke, se férj, se gyerek nem várja otthon és egyetlen barátnőjét is meglehetősen elhanyagolja.

Milly Johnson: Teaház a sarkon

Alapvetően szeretem Milly Johnson könyveit, olvastam már tőle nagyon jót és kevésbé jót is, de ez a könyve kétségbevonhatatlanul helyet kap a kedvenc könyveim között. Annyira nagyon szerettem a könyvbeli világot, a szereplőket, a teaházat, hogy bátran ajánlom mindenkinek, nekem felejthetetlen élmény volt.

Mert milyen is lehetne az a történet, amelynek központi helyszíne a Sarki teaház, melyben nem csak finom teákat lehet inni és még finomabb süteményeket enni, hanem könyvekkel kapcsolatos csodálatosan szépséges tárgyakat lehet vásárolni.

Én is elolvastam: Alice Hoffman: Átkozott boszorkák

Ez remélhetőleg egy új rovat címe is lesz: Én is elolvastam. 

Ugyanis nagyon sok könyvvel úgy vagyunk, hogy egyikünk elolvassa, közben végig beszélget róla a másikkal, sőt értékelést is ír, amit ugye szintén elolvas a másikunk, és akkor már úgy érezzük szinte, hogy mi is olvastuk a könyvet, ezért elkerül egy, majd valamikor mindenképpen el szeretném olvasni kupacba. Ilyen mindkettőnknek van, ezért most kitaláltuk ezt a rovatot, remélem működni fog és Zsófi is betartja a megállapodásunkat. :)

Lindsey Kelk: Az olasz kaland

Egy lány 2.

Amint elkezdtem olvasni a könyvet, hamarosan kiderült, hogy ez egy második rész. Sebaj, gondoltam, talán így is megértem. Így is volt, szépen, lassan kibontakozott előttem az első rész fő csapásiránya, nagyjából megtudhattam, hogy mi történt abban a kötetben és hogyan jutott el főhősünk Tess oda, hogy egy héten belül kétszer is a börtönben csücsül.

A könyv csodaszép borítója teljesen tükrözi azt a könnyedséget, vidámságot és bohémságot, amit a történet adott, nem kell komolyan vennünk, de nyugodtan átadhatjuk magunkat a szórakozásnak, a kikapcsolódásnak, mert a hétköznapi életünktől teljesen eltérő történetet olvashatunk.

Mary Alice Monroe: Déli menyegző

Befejező részéhez érkezett Mary Alice Monroe négy részes sorozata. Egyik szemem sír, mert nagyon jó kis sorozat volt, egy olyan nyári olvasmány, amelybe a szereplők hétköznapisága miatt teljesen és könnyen beleélhetjük magunkat, a másik szemem pedig nevet, mert igazán jó lezárást kapott a történet, minden elrendeződött, mindenki sínre tette az életét, és boldogan élnek, míg meg nem halnak.

Azért nem ment minden simán és egyszerűen, mint ahogy a bevezetőmből tűnik, és ez volt az, ami nagyon tetszett nekem a könyvben, hogy nem pikk-pakk varázsütésre rendeződnek el sorsok és életek, nem simán és könnyedén zajlanak a hétköznapok, nem élnek magabiztosan és teljes önbizalommal szereplőink, hanem megismerhetjük gyengeségüket, hibáikat is.

Fiona Gibson: Anya randizni kezd

Ez a könyv egy magamfajta anyukának most igen jólesett. No nem azért, mintha én is randizni akarnék,  de nagyon bele tudtam magam élni Alice helyzetébe, aki kamasz fiúk anyukája és több éve egyedül neveli őket, mégha az én helyzetem nem is ugyanez.

Alice negyvenedik évében jár, hétköznapi, átlagos munkája van, egy iskolában iskolatitkár, ahol a szülők, diákok és tanárok ügyes-bajos dolgait intézi. Ám emellett van egy kreatívabb munkája is, gyönyörű és finom habcsókokat süt otthonában, amit különböző boltokban vesznek át tőle és árusítják. A habcsók üzlet kezd fellendülni, egyre több megrendelése van, a fiai, akik 13 és 16 évesek, nyaralni készülnek az apjukkal, annak új feleségével és húgukkal, akit mindketten imádnak.

Cathy Cassidy: Cseresznyés ábránd

Cherry Costello élete egy csapásra örökre megváltozik.

Sommersetbe költözik az apukájával, ahol egy új anyuka és négy vadiúj testvér vár rá. Rögtön  az első napon megismeri Shay Fletchert, aki annyira szívdöglesztő, hogy az már közveszélyes. 

Csakhogy Shay foglalt: Cherry új mostohatestvérével, Honeyval jár. Cherry pontosan tudja, milyen kockázatos Shayjel barátkoznia - hiszen ezzel mindent tönkretehet. Csakhogy ez még nem jelenti azt, hogy távol is tudja tartani magát tőle...

Öt lány, öt nézőpont, öt könyv. Cherry története, a Cseresznyés ábránd az első.

Nagyon kedves, aranyos, egyszerű történet, igazi kikapcsolódás. Olyan könyv, amiben - már előre tudhatjuk - nem ér csalódás, és minden jó, ha a vége jó. 

A történet első részének középpontjában Cherry, a 13 éves, félénk, csöndes, visszahúzódó lány áll, aki édesapjával él kettesben. Gyakran hazugságokba keveredik, de a történet elején kezd új életet édesapjával együtt. Édesapja sok év magány után egy régi barátjával eleveníti fel kapcsolatát, amiből hamarosan szerelem lesz. Cherry örül az apukája boldogságának és örül pótanyukájának is, az ijeszti el kicsit, hogy négy új testvért is kap hozzá. Ő, a nehezen beilleszkedő, visszahúzódó, füllentő, átlagos lány. Érzi, hogy nem lesz könnyű dolga.

Gyönyörű, tengerparti helyre költöznek, ahol Charlotte szállót is üzemeltet, Paddy - Cherry édesapja - nagy álma pedig egy saját csokikészítő üzem.  A regény Cherry beilleszkedéséről szól, aki imádja az új családját, még Honeyval is jóban lenne, ha az nem utálná annyira. Mindenesetre próbálkozik, erős és kitartó, és még az első szerelem is megtalálja, ami mégsem olyan egyszerű és könnyű, mint ahogyan gondolnánk. 

Szerettem a lányokat, igazi, vidám, nyári napsütéses könyv, az a rengeteg csokibonbon, amit Paddy készített mindenféle ízben nagyon kívánatos volt (na jó, talán a céklás és a zelleres mégsem) , Shay nagyon kedves és szerethető fiú volt, nem csodálom, hogy Cherry belezúgott. Nagy bonyodalmak nincsenek a történetben, Honey volt nehezen kezelhető egy kicsit, de őt is meg lehetett érteni,  és a sorozat többi részeiben a négy új tesó történetét ismerhetjük majd meg, ezáltal majd ők is közel kerülhetnek hozzánk. 

Cherry félénk, kicsit boldogtalan, bizonytalan lányból a könyv végére egy nem annyira félénk és nem annyira bizonytalan, boldog, szerelmes tini lett. Szórakoztató, könnyed, vidám történet volt, éppen mint egy szép, piros fürt cseresznye.:) 

8/10

Bea