Guillaume Musso: A brooklyni lány

Furcsán vagyok én Musso-val. Kedvenc íróim között tartom számon, és tulajdonképpen nem tud csalódást okozni, mert minden könyve magával ragad, izgalmas és letehetetlen, és még az is borítékolható, hogy egy-két olyan csavar is lesz a történetben, amire - bármennyire is számítok rá, - nem számítottam. :D

Szóval igen, méltón van a kedvenc íróim között, bár ha jól belegondolok, akkor nekem a régi, elsők között megjelent könyveivel lopta be a szívembe magát, amelyek kicsit misztikusak, kicsit időutazósak, nem is tudom pontosan, milyen jelzőkkel illessem őket. Az első könyv, amit olvastam tőle az Ott leszel? című volt. Na az teljesen levett a lábamról, talán újra is fogom olvasni, hogy kiderüljön, még mindig olyan nagy hatással tud-e lenni rám.

Shelby Van Pelt: A boldogságnak nyolc karja van

Még csak március közepe van, de abban biztos vagyok, hogy nálam ez a könyv már ott van a top 3-ban ebben az évben. 

A polip  fejezetével kezdődött a történet, amelynek címe:  A fogságom 1299. napja, és ebben szépen bemutatkozott a Sowell Bay-i akvárium egyik látványossága, Marcellus, az óriáspolip.

Elmondta, hogy egy óriáspolip életének hossza négy év, azaz ezernégyszázhatvan nap. Ami azt jelenti, hogy már nincs túl sok hátra az életéből. Egészen fiatalon került az akvárium tartályába, élete nagy részét ott élte le és ott is fog meghalni. 

Először olyan meseszerűnek tűnt az egész, és nem is voltam benne biztos, hogy most tényleg egy polip történetéről szeretnék olvasni egy egész könyvön keresztül?

Jojo Moyes: Áradó fény

"Ezen a könyvön jobban szerettem dolgozni, mint az összes többin, amit valaha is írtam. Beleszerettem a helybe, az ott élőkbe, aztán magába  a történetbe, amit nagy öröm volt megírni."

Most még nagyon a könyv hatása alatt vagyok, de ebben a pillanatban ki tudnám jelenteni, hogy én pedig megtaláltam a kedvenc könyvemet Jojo Moyes könyvei közül. Ez a könyvekről, könyvtáros nőkről szóló történet teljesen levett a lábamról, fantasztikusan élveztem, nagyon szerettem és sajnálom, hogy vége van. 

Alice Wright hirtelen felindulásból, vagy fellángolásból férjhez megy a jóképű amerikai fiatalemberhez, aki édesapjával tett üzleti körutat Angliában. A két férfi már Alice társaságában tér haza a Kentucky állambeli Baileyville-be, ahol semmi nem olyan, mint amire Alice számított.

Kristin Hannah: Menekülés Alaszkába

Nagy lendülettel vágtam bele ebbe a könyvbe és hamar átéreztem Leni, a mindig különálló lány történetét, akinek édesapja vietnámi háborús veteránként nem találja a helyét a világban, nem tud megmaradni egy munkahelyen sem, és amikor ismét elveszti a munkahelyét, egy levelet kap régi katonatársa édesapjától, hogy fia ráhagyta az Alaszkában lévő házát és birtokát. 

Ernt tehát úgy dönt, költöznek, végre egyenesbe jöhet az életük, lelkesen pakolja fel családját, fiatal, csinos feleségét Corát és a tizenhárom éves Lenit egy kisbuszba. Alaszkában azonban kiderül, hogy nem igazán készültek fel ennek a gyönyörű, ámde kegyetlen tájnak a nehézségeire, tudatlanul vágtak bele a nagy kalandba.

Sarah Morgan: Csoda az 5. sugárúton

A karácsonyi olvasmányok listámról választottam ezt a könyvet és nagyon jó döntés volt. Több ünnepi témájú könyvet is beszereztem a könyvtárból, az egyiket 50 oldal után előző nap hagytam abba, és egy Debbie Macomber könyvet kezdtem el olvasni utána, de még nem győzött meg az sem teljesen, pedig szeretem Debbie könyveit, általában kellemes, romantikus, jó hangulatú történetek, de ebben az esetben még vannak kétségeim. 

Mindenesetre az 5. sugárúton jól éreztem magam, egy vicces, romantikus történetbe csöppentem, ami csak látszólag volt könnyed,  komoly témákkal is találkoztunk, mellyel szereplőinknek fontos feladatuk van.

Paul Newman: Egy hétköznapi ember különleges élete

"Íme egy sztár, aki végig szélhámosnak érezte magát, egy hétköznapi ember nem mindennapi sármmal és mázlival, aki jóval többre jutott, mint valaha gondolta volna. Őszintén hitte, hogy a vasakaratának, nem holmi őstehetségnek köszönheti sikerét."

Paul Newman 1986-ban kezdett el dolgozni a memoárján, barátjával Stewart Stern forgatókönyvíróval, aki azt a feladatot kapta Paultól, hogy a családjával és barátaival készítsen szóbeli riportokat, amelyben őszintén és nyíltan elmondják a színészről a gondolataikat, emlékeiket. 

Néhány év után abbahagyták ezt a projektet, majd Paul Newman 2008-ban, 83 éves korában meghalt. Gyermekei között időnként szóba került az elfeledett és félbehagyott önéletrajz és néhány évvel később előkerült egy családi raktárból a 14ezer oldalas kézirat. 

Kate Hewitt: Szerelem a múltból

Mindig örülök, amikor egy olyan új szerzőt találok, akitől még addig nem olvastam, de egy jó olvasmányélmény után boldogan fedezem fel, hogy van még jó néhány könyve. 

Így vagyok most Kate Hewitt-tal, nagy lelkesen már elő is jegyeztem két további könyvét a könyvtárban. 

A Szerelem a múltból a már jól bevált két idősíkon játszódik, van a jelen és volt a múlt, amelynek a szálai a történet végére összeérnek, és így előfordulhat, hogy a múlt egy kicsit vagy nagyon, megváltoztatja a jövőt. Azoknak az embereknek a jövőjét, akiket megismerhetünk ebben a könyvben, és bizony nagyon rájuk fér egy kis változás, mert mindannyian küzdenek a múlt démonaival.

Nicholas Sparks: A kívánság

Régen olvastam már Nicholas Sparkstól, pedig a neve nekem garancia egy jó olvasmányhoz, és ezt a megállapítást ezzel a könyvével sem cáfolta meg. Nagyszerű, érzelmes, szívet-lelket megérintő történetet találtam a nem túl sokat eláruló és nem túl jellegzetes cím alatt. 

Ez egy sztori a sztoriban történet, múlt a jelenben, melyet Maggie a világhírű fotós mesél el ifjú kollégájának, aki főnökasszonya minden régi történetét nagy érdeklődéssel és együttérzéssel hallgatja. Maggie lesújtó diagnózist kapott az egészségét illetően, a rák megtámadta a szervezetét és a kezelések nem mutatnak javulást, így a nő élete közepén visszatér fiatalkora emlékeihez és ezt megosztja a munkában nagyon rátermett fiatalemberrel.

Christina Lauren: Nem mézes hetek

A könyv elolvasása után tudtam meg, hogy nem egy szerző, hanem egy népszerű szerzőpáros írta. Egy legjobb barátnő páros, ami egy nagyon érdekes helyzet, és mindig kíváncsi vagyok, hogy ilyenkor hogyan születik meg a történet. Felosztják egymás között a fejezeteket, vagy a szereplőket, a helyszíneket az eseményeket? Vagy közösen kitalálják a fő csapásvonalakat és külön-külön megtöltik tartalommal.

Kíváncsi vagyok, ha ezt előre tudtam volna, akkor hogy olvasom a könyvet. Figyelve erre és próbálva kitalálni, hogy melyikőjüket olvasom éppen, vagy azért már egy összeszokott szerzőpárosnál ez nem észrevehető? De talán jobb is, hogy nem tudtam, így teljesen a történetre koncentrálhattam. 

Liz Moore: Hosszú, fényes folyó

"Mickey Hughes apja és nagybátyja; két nagybácsink, akikkel szinte sosem találkoztunk. Korábbi tanítónk, Mr. Paules. Davies őrmester a 23-as körzetből. Az unokatestvérünk, Tracy. És egy másik, Shannon. Édesanyánk. Édesanyánk. Édesanyánk. Mind valakinek a gyerekei, mégis mind elmentek örökre. Csupa ígéretes jövő, társukban támaszt lelők és társukban a lelket tartók, szeretők és szeretettek, eltűntek mind sorban egymás után, mintha egy sehová nem tartó folyó nyelte volna el őket - a holt lelkek hosszú, fénylő folyama."

Egy családi dráma és megrázó társadalomábrázolás. Szívszorító családi életek és kapcsolatok a szinte reménytelen helyzetekben. Vajon melyik az a helyzet, amiből már nincs kiút? Vagy remény mindig van? Kiutat mindenből lehet találni? Ebben a történetben sokat gondolkodhatunk ezen. 

Pamela Terry: A szőlő édes íze

Egy könnyed, nyári, vidám regényre számítottam. Talán a gyönyörű borító, a szőlő, abból pedig asszociálva a borra könnyű nyári estéket, vacsorákat, szerelmeket vizionált elém. De nem azt kaptam, hanem egy  családi drámát. Ha a könnyedebb témát kapom, akkor is nagyon örültem volna, hiszen arra számítottam, de így, hogy egy sokkal komolyabb, mélyebb, keserédes, fájdalmas olvasmányt találtam, egy kellemes meglepetés ért. 

Ez a történet egy anya halálával kezdődik. Már a halálának körülményei is rejtélyesek, de az igazi titkok és meglepetések még csak azután következnek. A könyv komorsága ellentétben áll a táj és a leírások szépségével, az anya halála nagyon sok mindent megindít három gyermekében, akiknek életére nagy hatással volt édesanyjuk személye. Kire így, kire úgy.

Kelly Harms: Amy Byler megkésett élete

Vannak könyvek, amelyekre véletlenül bukkanok rá, nem tudok róla semmit, de valamiért haza kell hoznom a könyvtárból. Amy Byler is ilyen volt. A borítója volt az, amire felfigyeltem, bár semmi extra nincs rajta, nekem mégis olyan figyelemfelkeltő volt, majd a fülszöveget elolvasva döntöttem úgy, hogy ezt el kell olvasnom. 

#anyaspringa

Idétlennek tűnik elsőre ezt a hashtag, de úgy voltam vele, hogy minél többször olvastam és bukkant fel a történetben, teljesen magamévá tudtam tenni és a végére barátok lettünk. Ilyen #anyaspringa napokra, hetekre minden anyának szüksége van, de továbbgondolva a dolgot apáknak, nagyiknak, és egyedülálló, magányos vagy éppen túlhajszolt embereknek is. 

Eleanor H. Porter: Az élet játéka

Kicsit furcsán érzem magam:  eddig én miért nem hallottam erről a könyvről! Akár gyerekkorom kedvenc olvasmánya is lehetett volna, nekem meg most, már jól benne a felnőttkorban kellett vele találkoznom. :D 

Ez semmit nem változtat azon a tényen, hogy mennyire tetszett. A mai nap öröme, hogy olvashattam ezt a könyvet és megmutathatom nektek is. Játsszatok ti is velem, vagyis Pollyannával. Mert Pollyanna játéka az, amit az édesapjától tanult, hogy  mindenben kell találni valamit, aminek örülhetünk. 

Therese Anne Fowler: Rendes környék

Egy rendes környéken rendes emberek élnek, rendes élet és rendes dolgok jellemzők rájuk. A rendes környék minitársadalmának megbecsült tagjai a rendes emberek, tisztelik, kedvelik őket, adnak a véleményükre.

Ilyen rendes ember a korán   megözvegyült Valerie Alston-Holt és 18 éves fia, a jól tanuló, zenében nagyon tehetséges Xavier. 

És látszólag ilyen rendes ember a családjával szomszédba költöző Brad Whitman, a jól menő, légkondicionálásban utazó vállalkozó.  Bár az új házának felépítése következtében az összes fát kivágták a telekről, ami Valerie kertjére csodálatos árnyékot adott, de talán nem lett volna semmi baj, ha nem sérül meg a Valerie udvarán álló öreg tölgyfának a gyökérzete is, és Valerie-t ez több okból is nem érintette volna érzékenyen. 

Laurie Frankel: Mindig ez van

Ez egy erősen elgondolkodtató regény Claude-ról és családjáról. Claude 5 éves, négy nagyobb fiútestvére van, és rendezett, boldog családban nevelkedik, intelligens szülőkkel. Így lehetett a története olyan, amilyen lett. A szerző állítása szerint nem a saját története, de ugyanebben az élethelyzetben van, az ő gyermeke Claude-hoz hasonló, azaz valamikor kisfiú volt, most pedig lány. 

Tehát ha nem is a saját története, de a saját tapasztalatait, a saját megélt élményeit is megírta ebben a könyvben, sok más hasonló sorsú család tapasztalatai mellett. Bár azt állítja a könyv végén, hogy ezek nem az ő tapasztalatai, nem a gyermeke tapasztalatai és nem a gyermeke története, de én ennek ellenére is azt gondolom, hogy Laurie Frankel nem biztos, hogy írt volna ezzel a témával foglalkozó könyvet, ha nem jár ő is hasonló cipőben.

Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek

Kezdjük egy kis statisztikával.

2019-es megjelenés, jelenleg 594 csillagozás, 93% a könyv tetszési indexe a molyon. 148 ember kedvencnek jelölte és a moly közösségén belül 91 ember olvassa, 618-an várólistára, 564-en kívánságlistára tették.  

Tehát, mint láthatjuk, nagy rajongás, érdeklődés és siker övezi ezt a könyvet. Ilyenkor mindig félve kezdek bele az olvasásba, sőt jóval kritikusabban is, mint átlagos esetben. Igyekeztem nem elolvasni az értékeléseket, de azért ezt teljesen nem lehet kikerülni, molyos figyeltjeim többsége is elismeréssel és rajongással írt róla.

Verseim és Nagyonkék

Toni Morrison: Nagyonkék

Véletlenül került ez a két könyv egy bejegyzésbe, de annyi közös vonás mégis van bennük, hogy mindkettő nagyon nyomasztó. A Nagyonkék is abba a kategóriába tartozik, amit a cselekménye és a története miatt nem volt annyira jó olvasni, de az író stílusa annyira egyszerű, olvasmányos és hatásos, hogy nem tudod abbahagyni a könyvet, még akkor sem, ha szíved szerint ezt tennéd.

A Nagyonkék a csúnya és szerencsétlen Pecola története, és az ugyancsak szerencsétlen sorban élő amerikai színesbőrűeké, akik a nyomorukból, szegénységükből nem tudnak kitörni. A könyv legfőképpen a gyerekek és a nők szemszögéből mutatja be ezt a világot, amely kegyetlen és borzalmas, megrendítő életeket, sorsokat, hétköznapokat látunk.

Karen M. McManus: Lehull a lepel

 

Ennek a könyvnek sikerült meglepnie, mert sokkal jobb volt, mint vártam. Vagy sokkal több volt, nem is tudom, melyik a helyes kifejezés. Az alapsztori és a történet kezdete, hogy 5 gimnazista diák egy délután büntetését tölti egy osztályteremben, ahol egy tanár is jelen van. 

Egy hirtelen haláleset sokkolja a jelenlévőket, a diákok közül kerül ki az áldozat. Elárulhatom, hogy Simon az, a gimi pletykarovatának a szerkesztője. Azért árulhatom el, mert a könyv fülszövegében is benne van, és a történet elején történik meg, tulajdonképpen ez az egész történet alapja.

Guillaume Musso: Central Park

Szép dolog az újrahasznosítás, és ezt Musso remekül műveli történeteiben. Ott van például a Visszajövök érted című könyve, amelyben az Idétlen időkig című film alapötlete sejlik fel, ezt maga  a szerző sem titkolja, sőt egy apró utalás is található erre vonatkozóan a könyvben. 

Vagy a már számtalanszor feldolgozott időutazás témáját is sokszor elővette, de ez egyáltalán nem baj, mert sikerül ezekhez a témákhoz úgy hozzányúlnia, hogy tudjon mégis valami újat, eredetit mutatni.

Így van ez a Central Parkkal is, amikor is a két főszereplőnk felébred a park közepén, fogalmuk sincs, hogy kerültek oda és innen indul a történet, főhőseink visszafejtik, hogy mi történhetett velük.

Jojo Moyes: Mióta megszerettelek

Elérkeztem végre Jojo Moyes történetének harmadik részéhez, melyben Louisa Clark ismét színre lép. És micsoda színre lépés ez! Egyenesen New Yorkba tarthatunk vele, ahová mindig is vágyott, mintegy beteljesítve ezzel a nagy álmát, követve Will tanácsait is, miszerint neki New Yorkban igenis van keresnivalója. 

De kezdem előrébb. A Mielőtt megismertelek nagy kedvencem lett, ezért a második részbe kissé félve fogtam bele. Azt gondolom, hogy éppen olyan volt, mint amilyennek lennie kellett. Lou csalódottsága, szomorúsága, magányossága és állandó önbizalomhiánya rányomta a bélyegét a Miután elvesztettelek kötetre, én nem vártam az első rész drámáját és nagy érzelmeit, viszonylag el tudtam vonatkoztatni tőle, ezért nekem ez a rész is tetszett.