Szentesi Éva: A mai naphoz nincsenek emlékeim

A mai naphoz nincsenek emlékeim. Szerintem ez egy nagyon jó cím. A könyvből ki is derül, honnan ered. Nekem nem jutott eszembe, de amikor odaérsz és olvasod, a homlokodra csapsz: de jó!! Sok mindent kifejez(het) ez az egy mondat. De ezt most nem boncolgatom, legyen annyi, hogy véleményem szerint frappáns és találó. Szentesi Éva könyveit egy kivételével olvastam. Amit nem, az a Merkúr a retrodrágban, de elég megosztónak tűnik, mindenképpen el fogom olvasni azt is. 

Útinaplók - India

Nyolc évvel ezelőtt a Heti ez+az rovatban szerepelt egy nagyon érdekes útibeszámoló. Ezt most ebben az új rovatban felelevenítem, egyrészt azért, hogy külön is megtalálható legyen, másrészt pedig egy új útibeszámolót kaptam Indiáról, de mielőtt azt elolvasnátok, ismérjetek meg Tomit és első, 8 évvel ezelőtti benyomásait ebben a bejegyzésben.

"Most egy rendhagyó miegymás következik. Ismét egy újabb családtagomat kértem meg, hogy vendégeskedjen a Heti ez+az-ban. Ő a testvérem (az öcsém, Tomi), aki a múlt héten Indiában járt. Munkahelyi üzleti út volt, mindössze három napot töltöttek ott, nem vitték őket városnézésre, így csak  az útközben szerzett benyomásait osztotta meg velem, amit én tátott szájjal és borzongva hallgattam, majd megkértem, hogy írja le nekem..

"Ha egy mondatban kellene jellemeznem Indiát, azt mondanám, hogy - India az élet szaga! Ezzel elmondtam mindent, mivel annyira keményen tolja az arcodba az élet magát, hogy letaglózva nézel ki a fejedből, hogy se köpni se nyelni nem tudsz. Nincsenek sallangok, nem játssza meg senki magát vagy pózőrködik. Ha éppen rájött a szapora vagy a pisilhetnék valakire, hát mindennél természetesebb, hogy letolja azt amije van, ha van egyáltalán ruha, nadrág rajta és könnyít magán. Ennek persze következménye az, hogy átlengi a levegőt az ürülék állott, trópusi 40 fokos melegben pácolt bukéja. A reptérről kilépve Új Delhiben, hajnali két órakor megcsapott ez a különös illat, de sajnos nyilvánvaló volt, hogy nem keleti fűszerek egyvelege.

Kilátás a vonatból

A közlekedésben is ugyanilyen természetesen viselkednek. Nem azt a kreszt használják mint mi. Mindegy hány sávos az út, ahol hely van és elfér az autó, a motoros, csak dudál egyet kettőt és már tolja is be magát a busz és a tonnás teherautómatuzsálem közé, hogy aztán pár centi maradjon két oldalon és már megy is tovább. Na persze az autóknak is kell nemi élet, érintkeznek ők is gyakran, tehát ritka az olyan autó amin ne lenne látható néhány karcolás, horpadás, hiányzó lökhárító, lámpa vagy éppen tükör. Ebben a kavalkádban viszont feltűnően nem látni egy ideges, sietve öklöt rázó sofőrt sem. Vigyáznak egymásra! Viszont ebben a katyvaszban közlekedni nem lehet túl gyorsan. A városi tempó 20-30 km/óra lehet. Kivéve a többsávos szakaszokat ahol aztán minden résztvevő begyorsul 80-90-re. Én persze imádkozom, hogy a zörgő, remegve járó, nem is tudom milyen gyártmányú tragacs meg tudjon állni majd a kereszteződésnél vagy a kanyarban, megmaradjon az összes kereke. Nincs az a KPM, ami átengedné a műszaki vizsgán ezeket a gépeket. Ezzel viszont nem törődik senki, elvégre még megy.

Közlekedés Indiában

A taxizásaim alkalmával talán egy sofőr volt aki nem köpködött. De csak diszkréten, a kereszteződésnél résnyire nyitva az ajtót, kihajolva, a végén azért rásegítő krákogással zárva a folyamatot. A város utcáin, fal tövében, padkán vagy ahol éppen van egy sima felület, emberek alszanak, laknak, élnek. Két karó közé kifeszített nylon darab a tető. Mintha itthon látnék egy budapesti erdőrészen felhúzott hajléktalan várost, azzal a különbséggel, hogy itt fűtésre nem kell felkészülni, tehát elég a nylontető.

Töménytelen mennyiségű szemét mindenhol. Zacskók, flakonok, papírdarabok díszítik a patakpartokat és a partján álló fákat. Mintha csak egy karácsonyi díszletbe öltöztették volna őket. Ebben a koszban az utcákon rengeteg ember él. Nincstelenek, akiknek gyakran egy darab kendőjük van amit magukra tekerhetnek és ha tudtak szerezni, akkor egy papucs. Kalkutta (Kolkata) mintegy 18 millió lakossal bír. Sétálva az utcán a fehér bőrömmel, 186 cm magasságommal furcsa érzés volt, hogy megannyi sötétségben virító hófehér manószempár követ. Majd csak egy pár másodpercre megállva, mert a tömegben nem lehet rendesen haladni, máris egy 6 év körüli kisfiú ragadja meg a pólómat, karján egy 1 év körüli pucér gyerekkel, markát tartva néz rám olyan szemekkel amit még életemben nem láttam."

Hétköznapi utcakép

Folytatás következik. 

Könyvek az elmúlt évből 1. rész

Néhány bejegyzésen keresztül az elmúlt egy év olvasmányaiból szemezgetek röviden, a blog instagram oldalának bejegyzéseit használva segítségnek, illetve emlékeztetőül.

Jodie Picoult - Jennifer Finney Boylan: Bódító méz 

Fantasztikus könyv a maga nemében, Jodi témaválasztása bravúros, mint mindig. A történetvezetés remek és kellően feszült volt, ahol kellett. Egy családi lélektani dráma, egy szép szerelem története, kiváló karakterekkel.

Nekem kicsit sok volt benne a méhekről, úgy éreztem, hogy ilyenkor megakad a történet lendülete, kizökkenek a könyv hangulatából, de értékelem a szerző kutatómunkáját, mert amúgy sok érdekeset tudtam meg.

Bár mindenre választ kapunk a történet végén, mégis elmaradt nálam a nagy „hűha” érzés, de azért egy nagyszerű, feszült, érzékenyítő emlékezetes olvasmányélmény marad.

Mindig érdekesnek tartom a közösen írt könyveket és kíváncsi vagyok, kinek mennyi része volt benne.

Blogfaggató Tapodi Brigittával

Sziasztok! Rég találkoztunk. Vannak az ember életében olyan szakaszok, amikor csak úgy tőle függetlenül történnek a dolgok. Ami ellen nem tud semmit tenni. Amikor az események legyőzik és maguk alá temetik. Amikor azt érzi, hogy nem tud továbblépni, csak áll egy helyben és érzi, hogy jó lenne már valamerre lépni, de csak áll. Aztán jön egy apró, kicsi lépés. Amit lehet, hogy nem is ő tesz meg, hanem más tesz meg felé és ezzel mégis kimozdítja a mozdulatlanságból. A blog majdnem egy év pihenő után újra aktív, várlak benneteket a már megszokott könyvajánlókkal, a Blogfaggatóval, amelyben interjúkat olvashattok érdekes és számomra kedves emberekkel, és valószínűleg lesznek újdonságok is, ezek még alakulóban vannak.

Tapodi Brigitta könyveit nagyon szeretem. Írásaiban a finomság, a szépség, a természet szeretete ölel körbe, megmelengeti az ember lelkét, ahogyan a múltról ír, egyszerűen, nagy-nagy tisztelettel és ahogyan életre kelti írásaiban  a jelen pillanatok fontosságát és jelentőségét. Nagyon örülök, hogy válaszolt a kérdéseimre és így ezzel az interjúval indíthatom be újra a Könyvutca blogot.

Normális vagy * Szemben a Nappal * Ne agyald túl, engedd el

Ebben a bejegyzésben három olyan könyvet szeretnék mutatni, ami bizonyos élethelyzetekben nagyon sokat segíthet. Véleményem szerint nincs olyan ember, aki ne szorongana valamitől, ne stresszelne és minden nap minden percében nyugodt és kiegyensúlyozott lenne. Néha nagy szükségünk van olyan könyvekre, amelyek segíthetnek ezekből az élethelyzetekből, sőt mentális problémáinkból kicsit kievickélni. Legjobb lenne, ha mindenkinek lenne egy saját pszichoterapeutája, ha ez egy hétköznapi dolog lehetne, és nem tekintenék az emberek csudabogárnak azt, aki meri vállalni, hogy ő rendszeresen terápiára jár. 

Hány dolgot tudtok néhány perc gondolkodás után felsorolni, ami nap mint nap emészt benneteket, rendszeresen rágódtok rajta és úgy érzitek megoldatlan problémáitok vannak, vagy elvarratlan szálak az életetekben? Én minimum hármat, de lehet, hogy nem is vagyok magamhoz teljesen őszinte. Na tessék, akkor ez már a negyedik. ;)

Minden kémia ** Szerelmi varázslás kezdőknek ** A szél most a legigazabb

 

Bonnie Garmus: Minden kémia

Már írtam az évben  két könyvről, hogy ott van a Top 3-ban, na akkor ez a harmadik könyv, amiről ezt kell írnom. Az egyik a Másodvirágzás volt, a másik A boldogságnak nyolc karja van. Amikor a Minden kémiát elkezdtem olvasni, akkor azt gondoltam néhány oldal után, hogy ez az év legjobb könyve, vagy legalábbis osztozik eme másik kettővel a címen. A lényeg, hogy egy fantasztikusan jó könyv, mely az 1960-as évekbe repít bennünket, ahol megismerjük Elizabeth Zott-ot, aki egy különc kutatónő, és megismerkedésünkkor a Finom falatok hatkor nevű tévéműsort vezeti nap mint nap, hatalmas sikereket elérve és tabukat döntögetve. 

Szomorú, hogy még a 60-as években is azt gondolták, hogy a nőknek otthon a helye, a konyhában és a gyerekneveléssel kell foglalatoskodnia. Elizabeth azonban nem különösebben foglalkozik ezzel. A könyv egy szerelem története is, mert előző munkahelyén a Hastings kutatóintézetben Elizabeth megismerkedett Calvin Evans-szal a Nobel-díjra jelölt, ugyancsak különc kutatóval és csodálatos kapcsolat és szerelem alakult ki kettőjük között. 

Csodálatos történetvezetés, lenyűgöző karakterek, inspiráló és megható pillanatok, csak sok-sok jót tudok írni erről a könyvről, imádtam minden betűjét. Ha még nem olvastátok, mindenképpen tegyétek a várólistátokra. 

Madame Curie, Veled teljes a világ, Lizanka, A lélekdoki

Susanna Leonard: Madame Curie és a teremtő álmok

Most is éppen egy olyan könyvet olvasok, melynek központi témája, hogy mennyire nem látják szívesen a nőket a tudományban (1961-ben vagyunk és a Minden kémia ez a könyv). Marie Curie-nek az 1800-as évek végén még nehezebb dolga volt. 

Elképzelni sem tudták, vagy inkább akarták, hogy egy nő is lehet okos és intelligens, hogy részt vehet a tudományos kutatásokban, inkább kinevették és kigúnyolták a férfiak akkoriban az anyaságnál és a háziasszony szerepnél többre vágyó nőket. 

Ez a könyv Marie Curie életét kíséri végig, lengyelországi gyermekkorától egészen idős koráig megismerhetjük az életét, küzdelmeit a tanulás és a kutatások terén, szerelmeit, és élete nagy szerelmét Pierre Curievel kötött házasságát, gyermekeiket, családi életüket és közösen végzett kutatásokat. 

Megtudjuk, hogyan jutottak el a Nobel-díjig, és pontosabban belelátunk abba is, hogy tulajdonképpen milyen kutatásokat végeztek. 

Nekem nagyon tetszett ez a könyv, amúgy is szeretem a Kossuth Kiadónak ezt a nőkről szóló sorozatát, mert nagyon inspiráló és általában jó stílusban vannak megírva. Eddig ez a könyv a kedvencem a sorozatból. Ki is kölcsönöztem gyorsan a könyvtárból egy Marie Curie életéről szóló másik könyvet, amit a lánya Eve Curie írt. 

Dave Grohl, A kívánságfa és A hosszú élet ízei

Dave Grohl: A történetmondó

Emlékek életről és zenéről

Ciki vagy sem, de nem tudtam kicsoda Dave Grohl, amíg meg nem jelent ez a könyv és a férjem szerette volna elolvasni. Most már tudom, hogy Dave Grohl a Nirvana dobosaként lett ismert, majd a Nirvana után a saját zenekarának, a Foo Fighters zenekarnak énekes-gitárosa lett. Mivel szeretem az önéletrajzokat, nem volt kérdés, hogy elolvassam-e.

Dave egészen gyermekkorától kezdi a történetét, amiben nagyon sok vicces és érdekes esetet tudtam meg róla. 

Majd arról olvashattam, hogyan alakult ki rajongása a zene iránt, milyen tapasztalatai voltak a zenetanulással és vad tinédzserkoráról is mesélt.

Nagyon érdekes volt, hogyan került a Nirvana zenekarba és egész zenei pályafutása fantasztikus. Fotókkal, rengeteg sztorival, hihetetlen történetekkel találkozunk a könyv lapjain, nagyon élvezetes olvasmány. Így azoknak is jó szívvel ajánlom, akik szintén nem ismerték eddig Dave Grohlt, mert a könyvből majd megismerik és igazán kalandos és szenzációs életét. Olvashatunk a családjáról, gyermekeiről, magánéletéről, más hírességek is gyakran felbukkannak a történetekben. Dave meglehetősen vicces ember, ezért a könyv a humort sem nélkülözi.

Dr. Andrási Nóra: Kóstolj bele a teljes értékű növényi étrendbe!

 

Három és fél évvel ezelőtt, egy váratlanul diagnosztizált cukorbetegség miatt úgy döntöttem, áttérek a növényi étrendre. A férjem ekkor már néhány éve vegetáriánus volt, de ekkor azt mondta, hogy akkor ő is velem tart. Így lettünk mi egyszerre vegánok, és ez azóta is tart.

Életmódot váltottunk, elkezdtünk mozogni, jógázni, nordic walking botokat vásároltunk és hol azzal, hol anélkül nagy túrákat tettünk a soproni erdőkben. Így a cukorbetegségem rendeződött, elég, ha odafigyelek az étkezésre és kordában tudom tartani. 

Rengeteg pozitívumot tapasztaltunk mindketten az állati eredetű élelmiszerek elhagyása után, és rájöttem arra, hogy nem csak salátán és zöldségen élnek a vegánok, hanem ugyancsak kreatív és változatos ételeket lehet alkotni. 

Mocsonoky Anna könyvei

 

Mocsonoky Anna: Autista a gyermekem 

13 személyes történet küzdelemről és elfogadásról

Nagyon szeretem a riportköteteket és az autizmus is meglehetősen érdekel, szeretem az ilyen témájú regényeket, önéletrajzokat olvasni, mert nagyon informatívak és hiánypótlóak az ilyen könyvek, de szerencsére már egyre többet lehet találni a témában. 

Ebben a könyvben 13 család történetét ismerhetjük meg, amelyben arról mesélnek, hogy mennyiben változtatta meg életüket az, hogy autista gyermeket nevelnek. Elmesélik a diagnózis utáni reakciókat, van akit teljesen földhöz csapott a hír és van, aki szinte nyugodtan vette tudomásul, sőt már-már megnyugvással , mert  egy ideje érezte, hogy valami nem oké, és ezáltal tényeket és bizonyítást nyert a gyanúja.