Könyvek az elmúlt évből 1. rész

Néhány bejegyzésen keresztül az elmúlt egy év olvasmányaiból szemezgetek röviden, a blog instagram oldalának bejegyzéseit használva segítségnek, illetve emlékeztetőül.

Jodie Picoult - Jennifer Finney Boylan: Bódító méz 

Fantasztikus könyv a maga nemében, Jodi témaválasztása bravúros, mint mindig. A történetvezetés remek és kellően feszült volt, ahol kellett. Egy családi lélektani dráma, egy szép szerelem története, kiváló karakterekkel.

Nekem kicsit sok volt benne a méhekről, úgy éreztem, hogy ilyenkor megakad a történet lendülete, kizökkenek a könyv hangulatából, de értékelem a szerző kutatómunkáját, mert amúgy sok érdekeset tudtam meg.

Bár mindenre választ kapunk a történet végén, mégis elmaradt nálam a nagy „hűha” érzés, de azért egy nagyszerű, feszült, érzékenyítő emlékezetes olvasmányélmény marad.

Mindig érdekesnek tartom a közösen írt könyveket és kíváncsi vagyok, kinek mennyi része volt benne.

Ashley Audrian: A szív sötétje

Ezt a könyvet Zsófi lányom ajánlására kölcsönöztem ki a könyvtárból. Akkor egy éppen 7 hetes kisbaba anyukája  volt,  és aki már olvasta a regényt, tudja, miért van ennek nagy jelentősége. Amikor én is olvasni kezdtem, meg is jegyeztem magamnak, hogy te jó ég, nem éppen a legjobb időszakban olvassuk ezt a könyvet, mert talán még közelebbről érint, még jobban át tudjuk érezni a könyvben szereplő anya érzéseit, így, hogy kisbaba van a családunkban. 

Bár ez enélkül is ment volna, de talán így még jobban jöttek a libabőrök olvasás közben, még jobban sokkolt az egész.  Erősen ható, megrázó történet, úgy gondolom, hogy nálam biztosan az év könyve lesz pszichológiai thriller kategóriában.

Sejal Badani: Törött szárnyú angyalok

A szerzőre A mesemondó titka című könyve kapcsán figyeltem fel, nagyon szép történet volt. Amikor rátaláltam erre a könyvére, megörültem, mert nagyon elvarázsolt az írói stílusa és a könyv atmoszférája, bíztam benne, hogy most is egy jó könyvet fogok olvasni. 

Nem is csalódtam, egy nagyon megérintő, elszomorító történet volt a Törött szárnyú angyalok, mely angyalok egy család három lánya és az édesanyjuk volt, akiket az apjuk hosszú éveken át bántalmazott. A bántalmazások akkor kezdődtek, amikor a család Indiából Amerikába települt és a családfő nem tudott beilleszkedni, kívülálló maradt az amerikai társadalomban. 

Szentesi Éva: Pedig olyan szépen éltek

Szentesi Éva könyve vegyes érzéseket ébresztett bennem. Főhőse, Mari, aki az anyjának mindig csak Mari fiam volt, sohasem kislányom, szeretet és figyelem nélkül nőtt fel, szülei zűrös kapcsolata, anyja szeretetének a hiánya, apja alkoholizálása, rossz, elhanyagolt életmódjuk következtében egy olyan lány vált Mariból, aki ennek a gyerekkornak egész életében magán viselte a nyomát, sőt, emiatt az indítás miatt az egész élete vakvágányra került.

Boldogtalan gyerekkor után, egy szabadabb, de nem boldogabb tinédzserkor, majd felnővén, házasság, gyerek, szerető, gazdagság, felületesség, érzelemnélküliség, sodródás a világban, az életben. A folytonos boldogságkeresés, a céltalanság, a kiszolgáltatottság.  

Jessie Burton: A babaház úrnője

Az 1600-as évek végén járunk Hollandiában, egy fiatal lány az anyja nyomására hozzámegy egy nála sokkal idősebb, világlátott kereskedőhöz. Megannyi történet kezdődött már így, az első oldalakon már magam előtt is láttam e helyzet lehetséges folytatásának lehetőségeit.

Csakhogy, Jessie Burton sokkal cselesebb volt ám ennél! A könyv stílusa már az elején magával ragadott, a baljós hangulata, amikor már előre tudod, hogy itt valami hamarosan történni fog, olyasmi, amire biztosan nem számítasz majd. 

Lauren Fern Watt: Egy kutya bakancslistája

Négylábú társam igaz története

Ismertem régen egy lányt, aki azt mondta, hogy ő nagyon szereti a kutyákat, nagyon szeretné, ha lenne is egy, de nem lesz mégsem, mert nem bírná ki, ha a kutyája meghalna. Van ebben némi igazság, de alapjában véve szerintem egy nagy-nagy butaság.  

Ha az élet egy normális körforgás szerint halad, akkor mi emberek, túléljük a kutyáinkat. Ezt nagyon fájt már így leírnom is, de sajnos ez van. Azokban az esztendőkben viszont, amikor van egy kutyatársunk, annyi sok szeretetet és feltétlen bizalmat kapunk tőle, mint talán senki mástól.