Jennifer Probst: Egy nyár Itáliában

Nagyon sokat vártam erre a könyvre a könyvtárban, talán 7. voltam az előjegyzési listán, de azt mondom, nagyon megérte a várakozást. Bár amikor hazahoztam és megnéztem a borítóját, akkor elfogott némi bizonytalanság, hogy nem-e valami könnyű nyári limonádé. Amivel amúgy nincsen semmi baj, de nem mindig van hozzá kedvem, és mostanában sajnos több könyvet is abbahagytam, mert egyszercsak jött egy mondat, vagy egy cselekmény, ami kiverte nálam a biztosítékot, vagy egyszerűen csak azt éreztem, hogy unom, nem köt le. 

Régen nem tudtam könyvet abbahagyni, de ma már simán megteszem. Pláne úgy, hogy tudom, mennyi könyv van még a várólistámon, amit el szeretnék olvasni. De ennél a könyvnél szó sem volt ilyesmiről.

Carsten Henn: A könyvsétáltató

Ismét egy könyv, amiben főszerepet játszanak a könyvek. Vagy inkább a könyvek közvetítette érzelmek és a segítségükkel kialakult kapcsolatok. Úgy gondolom, minden könyvmoly örömmel olvas olyan könyveket, amelyek könyvekről szólnak, vagy könyvesboltban, könyvtárban játszódnak.

A könyvsétáltatóról fogalmam sem volt, hol játszódik és hogy tulajdonképpen mi takar a könyvsétáltatás, de mindenképpen felcsigázta a kíváncsiságomat. 

Egy kedves, bájos történet, melyet nem is nagyon tudok egyik előző olvasmányomhoz hasonlítani, annyira eredeti és egyedi Carl Kollhoff, azaz a könyvsétáltató.

Sarah Winman: Csendélet

Évekkel ezelőtt teljesen véletlenül akadtam a szerző Amikor isten nyúl volt című könyvére és azonnal nagy kedvencem lett. Éppen ezért meglepett, hogy a Bádogember című regénye miért nem okozott ugyanolyan hűha érzést. Tetszett, jó volt, de nem rabolta el a szívemet.

Sokáig nem is esett le nekem, hogy a Csendélet írója ugyanaz a Sarah Winman, aki az Amikor isten nyúl volt történetet írta, de mindig gyönyörködtem a borítójában, a nagyszerű kivitelezésében. Fantasztikusan szép, ahogyan a lapok külső élén kirajzolódik a gyönyörű grafika, és ugyanilyen jó volt azt nézni, hogy olvasás közben, amikor a lapok széthúzódtak egymástól, akkor elhalványult. Ez a könyv olyan, hogy egyszerűen örömet okoz a nézése is. 

Silingi Terézia: Ómama nyaklánca

Igazi családregény

Mit nem adnék azért, ha ennyi időre vissza tudnám vezetni és meg tudnám ismerni családom történetét, mint ahogy Silingi Terézia tette. Ez a családregény bármelyikünk regénye lehetne, és ha nem tudjátok saját családotok történetét úgy 150 évnyire visszavezetni, akkor szeretettel ajánlom ezt a könyvet, mert az Ómama nyakláncával egy szépséges időutazást tehetünk a múltba, és megismerhetjük azt a világot, azt a kort, amelyben a mi őseink, a mi szeretteink is éltek. 

A címben említett nyaklánc generációkon át vándorol a család nőtagjai között, mintegy erre a láncra fűzte fel ezt a csodálatos történetet Silingi Terézia, aki maga is szereplője ennek a könyvnek. 

T.J. Klune: Ház az égszínkék tengernél

Mint oly sokszor, most is a molyos értékelések hoztak kedvet a könyv elolvasásához, pedig a fantasy nem tartozik kifejezetten a kedvenc stílusaim közé. Mégis azt éreztem, hogy ennek a nagyon vidám, meseszerű borítójú és hangulatos című regénynek adnom kell egy esélyt. És milyen jól tettem!

Aki hozzám hasonlóan bizonytalan a fantasy szál miatt, tegye félre a vonakodását, tekintsen el attól, hogy 6 mágikus kisgyermeket is megismerünk ebben a könyvben, illetve ne tekintsen, mert fontos és lényeges szempont, hogy ők mások. És ezen a másokon van a hangsúly. 

Ebben a történetben mindenki más, mint az átlag. De mi és milyen is az átlag? És ki dönti el, hogy mi az átlag? Na de ebbe most nem mennék bele, hanem inkább erről a végtelenül bájos és szeretni való történetről írnék. 

Sejal Badani: A mesemondó titka

Ismét egy szépséges történetre találtam, szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen olvasmányokkal zárhattam 2021-et, mert több jó regényt olvastam egymás után, egyik jobb volt, mint a másik, természetesen teljesen más témájú, hangulatú, stílusú, így párhuzamot semmiképpen nem szeretnék húzni közöttük, de nagyon örülök, hogy egy ilyen jó olvasási hullámot éltem meg. 

A mesemondó titka csodálatos nők csodálatos története. Jaya a new yorki újságíró házassága a harmadik vetélése után tönkremegy, a lány élete romokban, egymás után veszíti el gyermekét és a férjét.

Anne Tyler: Légzőgyakorlatok

Miután elolvastam ezt a könyvet, utánanéztem a szerzőnek a molyon. Örömmel láttam, hogy van még néhány könyve, amikről még csak nem is hallottam, gyorsan várólistára is tettem őket, és azt is boldogan nyugtáztam, hogy a könyvtárban is megtalálható mindegyik. Szépen, lassan sorra kerítem majd őket. 

Anne Tyler engem teljesen meggyőzött ezzel a könyvvel. Egy egyszerű történetnek tűnik, tulajdonképpen egy nap története, amelyben megismerünk egy házaspárt, Maggiet és férjét, Ira Morant, akik éppen temetésre utaznak.

Eleanor H. Porter: Az öröm játéka örök

Eleanor H. Porter: Az öröm játéka örök

Két hónappal ezelőtt olvastam a szerző Az élet játéka című könyvét, ennek a kötetnek az első részét.  Elvarázsolt az az üdeség, az a sok szeretet, jóindulat és pozitív erő, ami abból a könyvből áradt, nagyon megszerettem a főhőst, Pollyannát, aki egy egész várost tanított meg A JÁTÉK-ra, amivel bevallom őszintén, azóta én is próbálkozom.

Alapból is pozitív ember vagyok, de amikor ilyen könyveket olvasok, még jobban felerősít és felvidít, jobb, mint bármilyen motivációs könyv.

Ebben a részben is Pollyannáé a főszerep, és csodálatos folytatása az első kötetnek.

Marianne Cronin: Lenni és Margot száz éve

Fogalmam sem volt, mire számítsak ennél a könyvnél. Valamiért azt gondoltam, hogy egy időutazásos szerelmes regény. Hát ettől nagyobbat nem is tévedhettem volna. Könyvtárban láttam meg, és régebben láttam molyon, kikölcsönöztem anélkül, hogy elolvastam volna a fülszöveget. Úgy kezdtem el olvasni, hogy halvány fogalmam sem volt róla, miről szól.

Viszont már egy ideje foglalkoztat a gondolat, hogy egy-egy alkalommal úgy kellene a könyvtárban válogatnom, mint régen. Mindenféle molyos lista nélkül, csak úgy bóklászva a polcok között, ezt-azt levenni, elolvasni a fülszöveget és dönteni, viszem vagy nem viszem. És nem olvasok ott, a könyvtárban sem utána a molyon. :)

Samantha Vérant: Sophie Valroux titkos francia receptjei

A Next21 Kiadótól az első olvasásom Sophie Valroux története. A kiadó a 21.Század Kiadó új testvérkiadója és szuper könyvekkel készülnek, már előre látom, hogy jó részüket olvasni fogom. Szívesen írnám azt, hogy mindet, de ahhoz kellene egy Harry Potter-féle időnyerő készülék. 

Kinéztem már jó pár könyvet az előkészületben lévők közül is, remek történetek vannak kilátásban a kiadónál, szépséges, hangulatos borítókkal, IDE KATTINTVA ti is megnézhetitek.

Eric Lindstrom: Nem a szemeddel látsz

Ismét egy nagyon jó könyv! Egyszerre könnyed és mély, vicces és szomorú. Fiataloknak szól, de a felnőttek is sok mindent tanulhatnak belőle a fiatalok lelkivilágáról, egymással való kapcsolataikról. 

Parker minden reggel fut. Parker egy fiatal lány. Parker a nagynénjével és annak családjával él. Parker nemrégiben elvesztette az édesapját. Parker sok évvel ezelőtt az édesanyját is elvesztette egy balesetben. Abban a balesetben, amelyben a szeme világát is elveszítette. Parker egy vak, fájdalmakkal, sérülésekkel teli fiatal lány.

Kemendy Júlia Csenge: Az Anyacsalogató Hadművelet

Tündérfürt utca 12. 
1. rész

Tündérek, elhagyatott szélmalom, kósza-mendemondák, Tündérfürt utca, sárga gumicsizma, egy Norbert nevű mérges kecske, aki lehet, hogy nem is mérges, egy Piri néni, akiről meghökkentő dolog derül ki - ebben a kicsinyke könyvben máris mennyi érdekes dolgot találtam.

Amellett, hogy egy végtelenül aranyos történet, sok fontos és komoly dologról is szól ez a könyv, de nyugi, ez olvasás közben nem direkt módon tűnik fel, hanem csak majd úgy megérezzük.

A csodÁLLATos tanya és egyéb kalandok

Ha rendszeresen olvassátok a blogot, akkor már  meglehetősen képben lehettek a Hajnal tanya lakóit illetően. Az előző részekben megismerhettétek Vivi népes állatcsaládjának tagjait kicsit közelebbről, megtudhattatok fontos információkat róluk és arról is olvashattatok, hogyan élik a mindennapjaikat ezek a kedves, szeretni való állatok. 

Közben érkeztek új állatok is, akikről még nem írtam, ők Holly és Ernő, a két legkisebb, de róluk majd a következő részben olvashattok. Ma a kutyákról írok, mert bár feltűntek már fotókon és említettem is őket itt-ott, személyesen még nem mutattam be őket. 

Virginie Grimaldi: Merci, nagyik!

Virgine Grimalditól ez a második olvasásom és az elolvasott két könyve alapján több következtetést is le tudok vonni. Először is azt, hogy mindkét könyve végén volt egy meglepő fordulat, egy csavar, amit tulajdonképpen végig éreztetett egy kicsit a könyvben, mert mintha nem lett volna valami teljesen kerek, mintha egy információ hiányzott volna, de azért annyire nem, hogy ez zavarja a könyv élvezetét és akkor már bele is nyugodtál, hogy oké, akkor hagyjuk ezt a dolgot, élvezzük a könyvet. Aztán a végén, bummmm! Áll leesik, szemöldök felszalad. 

Vámos Miklós: Apák könyve

Ezt a könyvet az első megjelenésekor, pontosan 21 éve olvastam először. Nem ez volt az első Vámos könyvem, de valahol ott volt az elején. Évekig egyik kedvenc könyvemként emlegettem, ha valaki megkérdezte, egyből rávágtam, hogy ez az egyik. Közben eltelt 20-21 év, és a könyv ismét megjelent az Athenaeum Kiadónál. Elgondolkoztam azon, hogy mondhatok-e valamit kedvenc könyvemnek, amikor már jó régen, 21 éve olvastam, és nem tudnám meggyőzően elmesélni, hogy miről szól.

Persze, úgy nagyvonalakban megvolt a könyv, de tudnom kellett, hogy most milyen hatást vált ki belőlem, mert bár akkor is rendesen felnőtt voltam már, amikor először olvastam, de azóta még felnőttebb lettebb, ha lehet ilyet mondani. :D

Morgan Larsson: Az utolsó szög

Koporsókészítés svéd módra

Kezdem azzal, hogy mit gondoltam legelőször erről a könyvről, csak amikor megláttam a címet és a borítót. Azt gondoltam, hogy nagyon érdekesen hangzik, izgalmas a borító és mindenképpen olvasni szeretném. Aztán meg elgondolkodtam ezen: "Halálosan vicces könyv a skandináv humor kedvelőinek." Szeretem a humort, még az abszurd humort is, de azért nem lesz-e sok.

Ebben a könyvben koporsókészítő tanfolyamon vesznek részt a szereplők, mégis vicces, hmmm - köszönöm, inkább mégsem olvasom. Majd mivel néhány nap múlva sem hagyott békén a könyv olvasásának gondolata, bekukkantottam a molyra, ott miként vélekednek a könyvről. Persze, ez sem mindig mérvadó, mert volt már olyan magas százalékon álló könyv, ami nekem nem jött be, és fordítva is előfordult.

Cao Wenxuan: Bronz és Napraforgó

Ismét egy gyöngyszemre bukkantam a könyvtárban, nem is tudom, miért nem hallottam még erről a könyvről. 2020-as megjelenésű, de mielőtt megláttam a könyvtárban, még sehol máshol nem találkoztam vele.

A történet két gyermekről szól, Bronzról és Napraforgóról. Napraforgó édesapjával munkatáborba (káderiskolába) kerül, a szobrászművész, értelmiségi, özvegy édesapát a nagyvárosból telepítik ki a névtelen faluba, más művészekkel, értelmiségiekkel együtt. Az édesapa a bronz napraforgóiról volt híres a városban, de most fizikai munkára, nádvágásra és halastavak létrehozására fogják, miközben éjszaka politikai találkozókon vesz részt.

Nem marad ideje a hétéves Napraforgóra, aki egyedül tölti napjait, a folyóparton üldögélve és vágyódón nézve naphosszat a  másik oldalra, ahol boldogabbnak tűnnek a gyerekek. 

Leiner Laura: Mindig karácsony

Bár nem én voltam a célközönség már akkor sem, de sok évvel ezelőtt elolvastam a Szent Johanna gimiből két vagy három kötetet. Akkoriban még azt is elhatároztam, hogy folytatom a sorozatot, de úgy alakult, hogy azóta nem olvastam a szerzőtől. 

Még karácsony előtt láttam meg a könyvtár ünnepi ajánlatai között ezt a könyvet, és mivel úgy gondoltam, hogy 2020 karácsonya más lesz kicsit, mint a többi, talán jól jöhet egy kis ráhangolódás.

Végül ezt más könyvvel tettem meg, és nem is volt annyi időm, ahány karácsonyi könyvet betáraztam, így Leiner Laura könyvét február elején olvastam el.

Bauer Barbara: A fekete rózsa

Bauer Barbarától ez a második olvasásom. Az aranyműves fia volt az első, és már arról a könyvről írt bejegyzésemben is megállapítottam, hogy mennyire finom, lírai stílusban meséli el az eseményeket a szerző. Ez nem változott, illetve annyiban mégis, hogy ez a könyv még jobban megérintett, még jobban szívbe markoló volt.

Az etyeki emberek emlékeit sikerült annyira személyessé, annyira közelivé tennie, hogy bármelyikünk emlékei lehetnének, bárki nagyszüleiről, elődeiről szólhatna ez a csodaszép, szeretettel teli, megindító történet.

Megan Rix: Echo, gyere haza!

Egy elveszett kiskutya hihetetlen kalandja

Nem tudom, ti hogy vagytok a kutyás történetekkel, nekem jöhet bármennyi. A legelső kutyás könyvem a Feketefülű fehér Bim volt, ami nagyon tetszett, arra emlékszem, hogy szomorú volt, de valamiért nagyon szerettem. Talán mert az első könyveim egyike volt. 

Kutyás történetekből sosem elég és az is biztos, hogy sírdogálás nélkül nem nagyon lehet megúszni az ilyen állatos könyvek olvasását. Mint a könyv alcíme elárulja ebben a történetben egy elveszett kiskutyáról, Echóról olvashatunk.