Christy Lefteri: Az aleppói méhész

Ha mindent magunk mögött kell hagyni, egyedül a szeretet tarthat életben

Ez a könyv egy fantasztikus érzelmi és földrajzi utazás. Szívszorító, fájdalmas és reményteljes. A bevándorlás sajnos nagyon aktuális lett az utóbbi években, bennünket is, országunkat is érinti, mindenkinek megvan erről a szomorú jelenségről és arról, ahogyan az ország vezetése kezeli a helyzetet a véleménye. Ez könyv megmutatja azt a részt, amit mi nem látunk. 

Megmutatja azokat a borzalmas eseményeket, amiért az emberek kénytelenek elhagyni szeretett hazájukat, szeretett otthonukat és akár családtagjaikat is hátrahagyva elindulnak egy jobb élet, de leginkább az élet reményében az ismeretlenbe és csak bizakodni tudnak sorsuk jobbra fordulásában.

Janet Skeslien Charles: A párizsi könyvtár

Ha egy könyv címében szerepel a könyvtár, könyvesbolt, könyv szó, akkor nálam már várólistára kerül. Ez amolyan könyvmoly dolog szerintem és vagyunk így még biztos nem kevesen. Persze, ez nem mindig elég ahhoz, hogy a végén is elégedetten tegyük le a könyvet, nem garancia arra, hogy egy komoly érzelmeket kiváltó, megindító, emlékezetes történetet kapjunk, de az ígéret ott van benne. 

A párizsi könyvtár azonban abba a kategóriába tartozik, ahová az abszolút 5 csillagos könyveket sorolom, ugyanis érzelmek sorát váltotta ki belőlem, szórakoztatott, meghatott, teljesen otthon éreztem magam a párizsi Amerikai Könyvtárban és szíven ütöttek a háború okozta történések.

Silingi Terézia: Ómama nyaklánca

Igazi családregény

Mit nem adnék azért, ha ennyi időre vissza tudnám vezetni és meg tudnám ismerni családom történetét, mint ahogy Silingi Terézia tette. Ez a családregény bármelyikünk regénye lehetne, és ha nem tudjátok saját családotok történetét úgy 150 évnyire visszavezetni, akkor szeretettel ajánlom ezt a könyvet, mert az Ómama nyakláncával egy szépséges időutazást tehetünk a múltba, és megismerhetjük azt a világot, azt a kort, amelyben a mi őseink, a mi szeretteink is éltek. 

A címben említett nyaklánc generációkon át vándorol a család nőtagjai között, mintegy erre a láncra fűzte fel ezt a csodálatos történetet Silingi Terézia, aki maga is szereplője ennek a könyvnek. 

Narine Abgarjan: Égből hullott három alma

Ha a jövő évben készítek listát a 2020-ban olvasott legjobb könyvekről, akkor ennek a könyvnek már biztos ott a helye, mindegy, hogy mennyi könyv vár még rám ebben az évben. Annyira szerettem ennek a könyvnek a világát, a hangulatát, a humorát, hogy a végtelenségig tudtam volna még olvasni. 

Már a címe sem mindennapi, a borítója sem átlagos, a történet helyszíne is különleges és a szereplők sem hétköznapiak. Szóval egy minden szempontból nagyon különleges és nagyon szívet melengető könyv. Imádtam és ajánlom mindenkinek, mert olyan világba repít és olyan élményt ad, ami ritka, mint a fehér holló. Vagy a fehér páva? (Ha olvastátok, tudjátok, miért a páva. ;))

Barbara Erskine: A legsötétebb óra

Első könyvem az írónőtől, és annak ellenére, hogy meglehetősen váratlanul értek benne bizonyos elemek, sőt, komoly szerepet is kaptak a történetben, ami néha nekem kicsit sok volt, azt gondolom, még fogok olvasni Barbara Erskine-től.

A történet olvasmányos, bár meglehetősen lassan halad előre, helyenként úgy éreztem, hogy a kevesebb több lenne, de még így is fenntartotta az érdeklődésemet, szerettem olvasni.

Két szuper könyv, ami mellett nem lehet elmenni szó nélkül

Mostanában a téli könyvesbolti hajtás miatt nem volt annyi időm olvasni, mint egyébként szokott lenni, de azért igyekeztem.

2017 utolsó hetén bejött egy vevő a boltba, s a következő mondatot hadarta el gyorsan: - Nem tudom sem a könyv címét, sem a szerzőjét, de annyit tudok, hogy nők lapja.
Nem túlzok tényleg ezt és ennyit mondott..., na az én fejem meg ilyenkor..., ha valaki más mesélné el ezt nekem, én el sem hinném. Fogalmam sincs mit akart jelenteni a nők lapja, az újságot?  Na mindegy, a lényeg az, hogy ilyenkor igazán üdítő és megnyugtató visszabújni az éppen olvasott könyvembe, és elveszni mondjuk Chilében, ahelyett, hogy azon agyalnék (egész nap), hogy hogy lehet az, hogy valaki meg akar venni egy könyvet, aminek még a címét sem tudja... :)

Pachmann Péter: Misu háborúja

Misu egy kisfiú. Ötéves. Esélye az életre, édesanyja elszántsága és ereje. Az anyai szeretet mindenhatósága, az anyai szeretet betonkeménysége és az anyai szeretet egyedülállósága. Nem kevés, amivel Misu rendelkezik, az ő története ez a könyv, megtudjuk, mire elég mindez.

Elég-e arra, hogy dacára fogantatása és születése körülményeinek, élete első két éve keménységének és vadságának, életben maradjon a délszláv háború kemény, megrázó és elképzelhetetlen körülményei közepette.

Sara Pennypacker: Pax

Pax és Peter, róka és ember története ez a csodálatosan szép könyv. Ha az első mondattal mindent el lehet árulni, én ezennel el is árultam a véleményemet erről a könyvről. Imádtam, ám hatalmas feszültséggel olvastam, mert nagyon drukkoltam nekik.

Peter kicsi korától neveli Paxot, akit az erdőben talált elárvulva, elválaszthatatlanok voltak ők ketten, a fiú el sem tudta képzelni, hogy volna ok, amiért ő elhagyná hű társát, Paxot.

A fiú az édesapjával él, aki bevonul a hadseregbe, ezért fiát a háromszáz mérföldnyire élő nagyapjához küldi. De előtte Peternek szabadon kell engednie Paxot, mert az apja nem engedi, hogy magával vigye.

TitkOLVASás: Amy Harmon - Arctalan szerelem

TitkOLVASás keretében olvassuk el ezt a könyvet, értékelésem írásakor még Zsófi nem olvasta el. Nem olyan könnyű dolog nekünk amúgy titkosan olvasni, azaz egy szót sem ejteni a könyvről, miközben olvassuk, mert nap, mint nap együtt vagyunk, találkozunk, látjuk, hogy mit olvas éppen a másik, hogy halad vele, és ezért igen furcsa dolog, hogy nem tudjuk megosztani az első benyomásainkat, nagyon oda kell figyelni, hogy el ne szóljuk magunkat.