Könyvek az elmúlt 1 évből röviden - 3. rész

Linn Strømsborg: Soha, soha, soha

Háromgyermekes anyaként nagyon kíváncsian kezdtem bele ebbe a könyvbe. Mit gondolhat, mit érezhet, milyen tapasztalások útján juthat el valaki ahhoz a gondolathoz, hogy nem akar gyereket. Soha.

Mindig is úgy gondoltam, hogy mindenkinek saját joga és döntése a gyerekvállalás. és megértem azokat, akik úgy döntenek, hogy nem vállalnak gyereket.

A társadalmi elvárásokról, szülői befolyásokról és saját magunk megértéséről, megismeréséről szól ez a friss, lendületes könyv. Több nézőpontból ismerjük meg a gyermekvállalás, illetve a tudatosan nem vállalás kérdéseit és válaszait. Ajánlom elolvasásra.

Erin McCahan: Szerelem és más fura szavak

Egy végtelenül aranyos és imádnivaló ifjúsági regény, sok-sok humorral és nagyon kedvelhető intelligenciával. Család, aspergeres főszereplő, barátság, egy kis szerelem, stílus, igényesség, ezek a szavak jutnak eszembe hirtelen erről a könyvről.

Angie Cruz: Meg ne fulladj egy pohár vízben

"Néha segítségre van szükségünk, hogy meg ne fulladjunk egy pohár vízben."

"A szabadság az, hogy a saját igazságod szerint élsz, és nem kell érte mentegetőznöd."

"Kit érdekel, hogy ki mit gondol?"

Ez a három idézet jól jellemzi ezt a könyvet. Cara latin-amerikai bevándorlóként évtizedekkel ezelőtt érkezett New Yorkba a kisfiával. Egész életét a latin-amerikai negyedben éli le, gyári munkásként becsületesen dolgozik. Ez a könyv egy beszélgetés, illetve csak Cara hangját halljuk, ahogyan munkáját elveszítve egy szociális munkásnak meséli el az életét.

Megindító történet hétköznapokról, szeretetről, összetartásról, kitartásról, családról és barátságról.

Sarah Jio: A Primrose Hill-i könyvesbolt

"Amikor a saját világod sivárnak tűnik, egy könyv kapuként szolgál bárhová. Elbújhatsz a könyv lapjai közé, elidőzhetsz ott vigaszt vagy védelmet keresve. És tudod, mi a legjobb? Legyél akár hét, akár hatvanhét éves, egy kedvenc könyv olyan, mint egy régi barát, aki tárt karokkal vár."

"A bánat nem az, amire szükséged van […]. Mindennap találunk majd okot az ünneplésre."

Valentina Baker megörökli édesanyja könyvesboltját a londoni Primrose Hillen. A történet szokatlanságát az adja, hogy Valentina 12 éves korában látta az édesanyját utoljára, mert a nő elhagyta őt és az apját.

A lány egy tönkrement kapcsolat közepén megragadja a lehetőséget. A lehetőséget egy új életre, az újrakezdésre, valamint arra, hogy megtudja, miért hagyta el szeretett édesanyja.

Sok mindenre fény derül, nagyon sok új embert ismerünk meg a lapokon, napjainkat egy hangulatos könyvesboltban tölthetjük, egy olyan könyvesboltban, amire talán mi, olvasni szerető emberek mindannyian vágyunk és romantikus elképzeléseket kergetünk, kizárva az üzleti élet, az anyagi talponmaradás gondjait.

Valentina sajnos nem zárhatja ki, minden kreativitását elő kell szednie, hogy meg tudja menteni a boltocskát.

Szeretet, romantika és nagy felismerések vannak ebben a történetben, nálam kedvenc lett.

Sara Paborn: Bogáncsméz

Mindenkinek jár második esély. De nem mindenki tud róla.

Ennek a könyvnek gyönyörű borítója van, nehéz neki ellenállni. Mivel mostanában már leginkább könyvtárból kölcsönzök és nagyon ritkán vásárolok könyveket, szerencsére nem is kellett. Nem egyértelmű a véleményem erről a könyvről, ezért meglehetősen nehezen is tudom megfogalmazni.

Egyrészt meglehetősen megérintett, másrészt kellemetlen érzésekkel olvastam helyenként. Megpróbálom ezt érthetőbben is leírni, talán akkor én is jobban megértem, hogy miért éreztem így. 

Jennifer Probst: Egy nyár Itáliában

Nagyon sokat vártam erre a könyvre a könyvtárban, talán 7. voltam az előjegyzési listán, de azt mondom, nagyon megérte a várakozást. Bár amikor hazahoztam és megnéztem a borítóját, akkor elfogott némi bizonytalanság, hogy nem-e valami könnyű nyári limonádé. Amivel amúgy nincsen semmi baj, de nem mindig van hozzá kedvem, és mostanában sajnos több könyvet is abbahagytam, mert egyszercsak jött egy mondat, vagy egy cselekmény, ami kiverte nálam a biztosítékot, vagy egyszerűen csak azt éreztem, hogy unom, nem köt le. 

Régen nem tudtam könyvet abbahagyni, de ma már simán megteszem. Pláne úgy, hogy tudom, mennyi könyv van még a várólistámon, amit el szeretnék olvasni. De ennél a könyvnél szó sem volt ilyesmiről.

Denise Hunter: Könyvesbolt a tengerparton

Könyvesbolt, tengerpart, romantika. Mindenhez egy szuperhangulatos borító. Könnyed kikapcsolódás volt ez a kedves könyv, bár mindig furcsának találom azokat az érzelmes történeteket, amelyben a későbbi szerelmesek kezdetben nem kedvelik, netán egyenesen utálják egymást. Kicsit idegesíteni szokott ez a felállás, pedig az életben is gyakran előfordul ilyen. 

Nyilván ha egy regényben fordul elő, akkor még jobban kiélezi a szerző a helyzetet, amivel igencsak feszegeti a tűrőképességem határát. Ebben a történetben is hasonló az alaphelyzet, hőseink nem szívlelik egymást, bár hamar kiderült, hogy régi, gimnáziumi  szerelmesek ők, akik sok éve már, hogy szakítottak. Azaz a fiú faképnél hagyta a lányt egy nehéz helyzetben, amit a lány azóta is tüskeként hordoz a szívében.

Veronica Henry: Családi recept és Stephen King: Újjászületés

Veronica Henry: Családi recept

A Könyvesbolti szerelmek című könyvet nem is olyan régen olvastam a szerzőtől, IDE KATTINTVA elolvashatjátok az arról írt bejegyzésemet. Azon felbuzdulva felkutattam a könyvtárban Veronica Henry további könyveit is, sajnos egyik sem volt bent, de előjegyeztem őket. A Családi recept még az egy hónapos könyvtárbezárás előtt megérkezett, de remélem, szépen lassan sikerül a többi regényét is elolvasnom.

A Családi recept egy teljesen más témát helyez középpontba, mint a Könyvesbolti szerelmek, de mégis tudok párhuzamot vonni a két könyv között abban, hogy mindkét történet egy erős nőről szól. Illetve többről is akár, mert a Családi recept két idősíkon játszódó történetet mutatott be, a háborút fiatal lányként megélt és nagy veszteségeket elszenvedő nagymama és a már két felnőtt lányával és férjével élő unoka, Laura életének történetét.

Jojo Moyes: Mióta megszerettelek

Elérkeztem végre Jojo Moyes történetének harmadik részéhez, melyben Louisa Clark ismét színre lép. És micsoda színre lépés ez! Egyenesen New Yorkba tarthatunk vele, ahová mindig is vágyott, mintegy beteljesítve ezzel a nagy álmát, követve Will tanácsait is, miszerint neki New Yorkban igenis van keresnivalója. 

De kezdem előrébb. A Mielőtt megismertelek nagy kedvencem lett, ezért a második részbe kissé félve fogtam bele. Azt gondolom, hogy éppen olyan volt, mint amilyennek lennie kellett. Lou csalódottsága, szomorúsága, magányossága és állandó önbizalomhiánya rányomta a bélyegét a Miután elvesztettelek kötetre, én nem vártam az első rész drámáját és nagy érzelmeit, viszonylag el tudtam vonatkoztatni tőle, ezért nekem ez a rész is tetszett.

Mary Ann Shaffer és Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság

Ritkán olvasok újra könyvet, mert mindig annyi az újdonság, hogy úgy érzem, nem fér bele az időmbe egy újraolvasás. Pedig, hogy milyen téves gondolat is ez a részemről, most bizonyítást nyert ezzel a könyvvel. Évekkel ezelőtt olvastam már, szerintem az első megjelenés utáni hónapokban.

Néha elgondolkodom azon, hogy mások mennyire emlékeznek sok évvel ezelőtt olvasott könyvekre. Én a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságból annyira emlékeztem, hogy nagyon szerettem, egy levelezésen alapuló könyv, hogy szó van benne könyvekről és vidéki emberekről, akik hol viccesek, hol pedig tele vannak érzelemmel és érzékenységgel. Még egy malac is derengett a történetből. Bevallom, az már nem, hogy  a krumplihéjpite milyen eseményekben szerepelt, de erre is választ kaptam és így utólag azt kell mondjam, hogy teljesen nyilvánvaló volt.

Julian Fellowes: Belgravia

Egy fantasztikus időutazásban vettem részt Julian Fellowes regényének köszönhetően, egy olyan korba, amiben biztos nem szerettem volna élni. Nagyon erős társadalmi korlátok működtek a könyv cselekményének idején, belekóstolhatunk a 19. századi angol arisztokrácia titkokkal, előítéletekkel, és képmutatással teli életébe.

Mint írtam, egyáltalán nem szeretnék egy ilyen korban élni, nem bírnám a kötöttségeket, nem tudnék arra figyelni, hogy megfeleljek a külvilág elvárásainak és társadalmi rangom szerint viselkedjek, házasodjak és éljek. Ennek ellenére imádtam róla olvasni, a szerző nagyon jól megteremtette az 1800-as évek közepének társadalmi környezetét.

Mary Alice Monroe: Nyárutó

Egy igazi nyári trilóga harmadik része a Nyárutó, ami most már nem is trilógia, mert egy újabb, negyedik résszel bővült, ami nemrégiben jelent meg. Én egyáltalán nem bánom, mert annyira tetszett az első három rész, hogy szívesen olvasom még tovább a három nővér és nagymamájuk életéről, napjairól szóló történetet. 

Így most nagyon boldog vagyok, mert ebben a bejegyzésben ugyan a harmadik részről írok nektek, de már itt várakozik a polcomon a negyedik is, amely a Nyári menyegző címet viseli.

Kathryn Taylor: A döntés

Daringham Hall 2.

Az első részben  megismert szereplőket láthatjuk viszont ebben a második kötetben, Kate-et az állatorvosnőt, Ben Sterlinget, aki már rég visszanyerte az előző részben elvesztett emlékezetét, és találkozhatunk ismét Daringham Hall lakóival, az idős Lady Elizával, Ralp Camdennel, Ben apjával és a többiekkel.

Meglepett a folytatás! Azt gondoltam, hogy majd most is olyan nyugodtan és előkelően folynak az események, mint az első részben, kiderül ez-az, Daringham Hall lakói teázgatnak, beszélgetnek, borászkodnak, Ben pedig ennek fényében eldönti, hogy marad-e, vagy mégis visszamegy New Yorkba, el tudja, el akarja-e képzelni ezt az életet magának, viszonozza-e Kate szerelmét, elfogadja-e a családot, amit hirtelen kapott, vagy a régi életét éli inkább tovább.