Tapodi Brigitta: Amit örökül kapsz

Nagyon sok gondolat kavarog bennem azt illetően, hogy mivel kezdjem ezt a bejegyzést. Azzal, hogy bizony az én családomban is többször megfogalmazódott az elindulás gondolata, végül mentünk is, meg nem is, maradtunk is meg nem is? Mert attól, hogy az országban maradtunk, még a szülőhelyünkről elköltöztünk, és így, ha kicsiben is, de megtapasztalhatjuk, hogy milyen idegennek, szülőhelytől elszakítottnak lenni. 

Vagy kezdjem azzal, hogy mennyire sajnálom, hogy nem voltam elég felnőtt, vagy érett, vagy egyszerűen nem gondoltam arra, hogy jobban kifaggassam nagyszüleimet az életükről, a gyerekkorukról, az általuk megélt tragédiákról, örömökről és szépségekről, boldogságról, munkáról, születésekről, halálokról, családi kapcsolatokról, esetleg titkokról, amíg még megtehettem volna?

Fábian Janka: Emma-könyvek

Emma szerelme

Vártam a bejegyzés írásával, míg elolvasom a második és harmadik kötetet is. Nekem határozottan tetszett ez a könyv, olyannyira, hogy ajánlottam családtagoknak is elolvasásra. Elsőre olyan régi, csíkos-pöttyös lányregény hangulata volt, míg Emma kicsi volt és tulajdonképpen csak szerencsétlenségek történtek vele. 

Volt a könyvnek az elején valami naiv stílusa, ami valószínűleg erősítette ezt a lányregény érzést. Vannak a történetben, szerelmek, nagy tragédiák, felnőtté válások, tulajdonképpen száguld az élet, sok mindent átélünk a szereplőkkel a könyv lapjain. 

Kristin M. Furrier: A társalkodónő

 

Emma Watton: 

Istenem, 16 éves vagyok, miért kell ilyen nyomorban tengődnöm? Az apám büszkeségébe halunk bele mindannyian. Az egy dolog, hogy elszegényedett, mert nem jól intézte a dolgait, de miért nem kér segítséget a testvéröccsétől. Ha kérne, akkor nekünk sem kellene nemes úrikisasszony létünkre nélkülöznünk. Milyen élet az, amelyben két ruhám van, egy ünneplő és egy hétköznapi? A hétköznapit már nem lehet többet foltozni, mert a folt hátán is folt van. Az ünnepit meg nem vehetem fel hétköznap. Az anyám kidolgozza a lelkét is, a két testvérhúgomról nem is beszélve. Apám nem vesz emberszámba bennünket, mert ha nem így volna, tenne valamit, nem hagyná, hogy ennyit dolgozzanak szerencsétlenek. Én még hallgassak is, megfogadott Lord Evans társalkodónőnek a lánya mellé, hogy ne unatkozzon szegény. Nem értem én ezeket a gazdag fehércselédeket, mindenük megvan, tele a szekrényük ruhákkal, gyönyörű a szobájuk, annyiféle ételt ehetnek, amennyit csak bírnak, elég kinyitni a szájukat és máris mindent megkapnak.

Németh Krisztina: A hazara

Valahol élnem kell

Még a felénél sem tartottam, amikor már javasoltam anyukámnak ezt a könyvet, aki gyorsan el is szaladt a könyvtárba és szerencsére sikerült  is azonnal kikölcsönöznie. Két nap múlva pedig örömmel mesélte, hogy már mindjárt befejezi, és nagyon tetszik neki, fantasztikus könyv.

Az év egyik legjobb könyve címet is megkapja nálam, mindegy milyen könyvek jönnek még az évben, miket fogok még olvasni, A hazara megkapja a dobogón az első helyet, legfeljebb kerülnek még mellé. A könyvről A magyar szerzőkért facebook oldalán olvastam először, és annyira magával ragadott és megfogott egy értékelés, hogy azonnal megkerestem én is a könyvtárban.

Anne Jacobs: A Kilimandzsáró felett az ég

Régen olvastam ennyire kalandos és mozgalmas történetet, mely egy egyszerű családtörténetként indul, de az események fantasztikus alakulásának köszönhetően egyszer csak Afrikában találjuk magunkat és ott további szédületes eseményekben és izgalmakban van részünk.

A történet az 1800-as évek végén kezdődik, majd a szereplőkkel együtt lépünk át a 20. századba és leszünk tanúi a világ változásainak. 

Charlotte tízévesen egy hajószerencsétlenségben elveszíti testvérét és szüleit, ezért a nagyszüleinél nevelkedik tovább, ahol legfőbb bizalmasa és támasza Klara, az unokatestvére.

Sarah McCoy: Marilla a Zöld Oromból

Akinek ismerős a Marilla név és a Zöld Orom, az valószínűleg olvasta az Anne-könyveket, vagy látta a filmeket, és talán éppen annyira kíváncsi volt vagy lehet erre a könyvre, mint én.

Kíváncsi arra, hogy Marilla és Matthew, a szeretnivaló testvérpár hogyan maradtak ketten Zöld Oromban, miért nem alapítottak családot, hogyan jutott el az életük odáig, ahonnan megismertük őket. Meg is tudtam mindent, sőt még sokkal többet is, mint vártam. 

Prince Edward szigete - a békesség, a szeretet, a bajtársiasság és összetartás helye, ezek maradtak meg bennem az Anne-könyvekből. Most örülök, hogy nem olvastam még el mindet, mert így ismét visszatérhetek majd Avonlea-be és a szigetre, amikor olvasom majd az elmaradt részeket. 

Donatella Di Pietrantonio: A visszaadott lány

"Tizenhárom éves koromban nem ismertem a másik anyámat."

Micsoda kezdőmondat ez már!!? Szíven üt és kíváncsivá tesz. 

Már a legelső pillanatokban megjelent a gombóc a torkomban, és ott is maradt egészen a könyv végéig. A könyv egy 13 éves lány története, akit egyik napról a másikra a nevelőszülei visszaadnak az igazi szüleinek. Azok a nevelőszülei, akikről ezidáig úgy gondolta, hogy az igazi szülei. Eszébe sem jutott, hogy nem a vér szerinti szülei lennének.

Mi abban a pillanatban ismerjük meg őt (végig nem tudjuk meg a nevét), amikor egy bőrönddel becsenget egy lakásba és szembetalálja magát a húgával.

Vámos Miklós: Apák könyve

Ezt a könyvet az első megjelenésekor, pontosan 21 éve olvastam először. Nem ez volt az első Vámos könyvem, de valahol ott volt az elején. Évekig egyik kedvenc könyvemként emlegettem, ha valaki megkérdezte, egyből rávágtam, hogy ez az egyik. Közben eltelt 20-21 év, és a könyv ismét megjelent az Athenaeum Kiadónál. Elgondolkoztam azon, hogy mondhatok-e valamit kedvenc könyvemnek, amikor már jó régen, 21 éve olvastam, és nem tudnám meggyőzően elmesélni, hogy miről szól.

Persze, úgy nagyvonalakban megvolt a könyv, de tudnom kellett, hogy most milyen hatást vált ki belőlem, mert bár akkor is rendesen felnőtt voltam már, amikor először olvastam, de azóta még felnőttebb lettebb, ha lehet ilyet mondani. :D

Bauer Barbara: A fekete rózsa

Bauer Barbarától ez a második olvasásom. Az aranyműves fia volt az első, és már arról a könyvről írt bejegyzésemben is megállapítottam, hogy mennyire finom, lírai stílusban meséli el az eseményeket a szerző. Ez nem változott, illetve annyiban mégis, hogy ez a könyv még jobban megérintett, még jobban szívbe markoló volt.

Az etyeki emberek emlékeit sikerült annyira személyessé, annyira közelivé tennie, hogy bármelyikünk emlékei lehetnének, bárki nagyszüleiről, elődeiről szólhatna ez a csodaszép, szeretettel teli, megindító történet.

Milly és Emma, avagy két könyv a könyvtárból

Milly Johnson: Madarak és méhek

Milly Johnsonról írtam már többször is, hogy nagyon szeretem a stílusát, a könnyedséget, a vidámságot, a humort, amit belesző a romantikus regényeibe, már-már ebben a műfajban az egyik kedvenc szerzőmnek is mondanám, de olvastam már tőle gyengébb és jobb könyveket is.

A Madarak és méhek a jobbak közé tartozik, teljesen kikapcsolt, nagyon jól szórakoztam. Stevie Honeywellt néhány héttel az esküvője előtt ismerhetjük meg, amikor a vőlegénye éppen a bombázó kolléganőjével és egyben új szerelmével tölti az időt, üzletí út címén egy nyaralóhelyen. Ha ez még nem volna elég tragédia, Stevienek mindezt a kolléganő lovagjától, a rettenthetetlen skóttól, Adam MacLeantól kell megtudnia. 

Elif Shafak: Becsület

Elif Shafak csak a közelmúltban került a figyelmembe, a 10 perc 38 másodperc című könyvét olvastam először, nagyon tetszett, IDE KATTINTVA elolvashatjátok a blogbejegyzést.

Úgy érzem a második elolvasott könyve után, hogy az összes magyarul megjelent művét szeretném olvasni, annyira jó stílusban megírt, magával ragadó volt ez a kötete is. 

A történet egy isten háta mögötti kurd faluban kezdődik, ahol élt két ikerlány. Pembe és Jamila. Talán már születésük pillanatában eldőlt, hogy milyen sors vár rájuk, mert nemhogy nem fiúnak születtek, de egyből kettő is lett belőlük. Két lány. A már meglévő másik hat lány mellé. Nem örült nekik az anyjuk, olyannyira, hogy egy időre meg is némult. 

Jane Harper: Az elveszett férfi

Első olvasásom a szerzőtől, nem ismertem a stílusát, nem olvastam az előző két könyvét, így nem voltak sem elvárásaim, sem elképzeléseim. Úgy gondolom azonban, hogy ez a könyv így is, úgy is hatalmas élmény lehet, akár elvárásokkal olvasod, akár elvárások nélkül.

Fantasztikus élmény volt, egy érzelmi, lelki és fizikai jelenlét egy család életében, mely család Ausztrália kies, már-már sivatagos részén él, és a történet elején egy rejtélyes halálesettel kell szembenézniük. 

Nathan és Bub értetlenül és elgondolkodva állnak középső fivérük holtteste felett, akit egy különös helyen találnak meg, és senkinek fogalma sincs, hogy kerülhetett oda és mi történhetett vele.

Jón Kalman Stefánsson: A halaknak nincs lábuk

Nagyon fura a véleményem erről a könyvről. Ugyanis egyrészt mire elolvastam, tele volt idézetjelölő cédulákkal és azt éreztem, hogy az egész egy gyönyörű költészet, és az írás stílusa, a szépséges fordítás nagyon illik a történet fekete, sötét, borongós, emlékezős, megtépázott hangulatához, már-már hallom a szelet, a tenger zúgását és érzem a borzongató hideget. 

Látom az összegörnyedve munkába siető embereket, mosolytalan arcukat, néma megkeseredettségüket. Látom életek kiüresedését, értelmének keresgélését, látok keserűséget és hiábavalóságot. Nem találok viszont egyensúlyt, nem találok boldogságot és örömet, az egész történet lehangolttá tett, még annak ellenére is, hogy a szépségei elbűvöltek. 

Alice Munro: Kilátás a Várszikláról

Szeretem Alice Munro elbeszéléseit, ezért ezt a könyvét is kíváncsi várakozással fogtam a kezembe. Azt hittem, egy novelláskötetet olvasok majd, ám ahogy haladtam az olvasással, rájöttem, hogy ezek a történetek bár néha különállónak tűnnek, mégis egy teljesen összefüggő írássá állnak össze, még akkor is, ha itt-ott megszakad az idő folyama és nagyokat ugrunk az időben, a könyv Alice családjáról szól.

Az előszóban Alice megjegyzi ugyan, hogy a történetek kitaláltak, de közel állnak a valósághoz, én teljesen úgy tudtam olvasni és átélni, mintha valóban a saját családjának igaz történetét írta volna meg. Amiben nyilván voltak igazságok is, de elég nehéz a 17-18. századra visszamenően kideríteni konkrétumokat, valamint a könyv valóságos és a fikciós elemeit is nehéz elkülöníteni egymástól.

Gerlóczy Márton: Mikecs Anna: Altató

Egy értékelés megírásakor sokszor az első, bevezető mondatokon gondolkodom a legtöbbet. Így van ez Gerlóczy Márton könyve esetében is, hirtelenjében nem is tudom hogyan mutassam be ezt a nagyszerű, monumentális alkotást. Mert mindent kétséget kizáróan az volt.

Egy családregény szokatlan formában, amely eleinte még zavart is, bosszankodtam, hogy miért nem lehetett ezt szépen sorban, folyamatosan megírni. Úgy, ahogy azt megszoktam, miként szépen, sorban megszületnek a gyerekek, felnőnek, megnősülnek, férjhez mennek, és azoknak is megszületnek a gyerekeik. Közben pedig érthetően, lassan leírni, hogy kivel, mi történt, hogyan alakult az életük.

Tasmina Perry: A lánykérés

Második olvasásom az írónőtől, az első könyve is tetszett, de A lánykérés végképp meggyőzött, hogy bátran fogjam kezembe Tasmina Perry könyveit, mert nem csalódhatok sem a témájában, sem a stílusában. 

Egyszerre könnyed, ugyanakkor rendelkezik mondanivalóval, tele van érzelmekkel és titkokkal, emberi küzdelmekkel a szerelemért, a szeretetért. Igaz ez A lánykérésre is, amely egy fiatal nő, Amy Carell és egy régebben volt fiatal lány, a ma hetvenkét éves Georgia története.

Michael Chabon: Ragyog a hold

A Ragyog a hold olyan könyv, melynek cselekménye elmondható egyetlen mondatban, miszerint tulajdonképpen ez egy fiktív, vagy valós életrajz, egy idős, beteg ember életrajza, unokája szavain keresztül elmesélve, aki lehet, maga a szerző, vagy csak egy ismeretlen fiatalember.

Ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy egy nagyon nem átlagos életet ismerhetünk meg  ebből a könyvből, és egyáltalán nem átlagos módon. Nagypapa a halálos ágyán elmesél epizódokat unokájának az életéből, kaleidószkópszerűen villannak fel előttünk az események, ebből következik, hogy nem időrendben és nem téma szerinti besorolással.

Elisabeth Gifford: Elhallgatott szavak

Engem már Elisabeth Gifford első magyarul megjelent könyve is teljesen levett a lábamról, a különleges  történetével, ködös és komor hangulatával, ezért nagyon kíváncsi voltam már a második könyvére is.

A borítója alapján azt hittem, hogy a történet Amerikában fog játszódni, főleg a házhoz vezető fasor juttatta ezt az eszembe, de aztán kiderült, hogy egy hamisítatlan, borongós, mélabús Angliában játszódó történetet fogok olvasni most is.

Fahidi Éva: Anima Rerum

A Dolgok Lelke

Fahidi Éváról az Athenaeum Kiadó Pesti nő című könyvében hallottam először, illetve olvastam el a vele készített riportot. Személyisége annyira magával ragadott, hogy már akkor elhatároztam, hogy elolvasom ezt a könyvet, amit ő maga is említett az interjúban. 

Ezt a könyvet mindenkinek el kellene olvasnia. Mert az elmondhatatlanról, az elképzelhetetlenről, a lehetetlenről, a kibírhatatlanról szól. 

Lucinda Riley: Viharnővér

A hét nővér 2.

Előre leszögezném, hogy én Lucinda Riley könyveit csak javíthatatlan romantikusoknak ajánlanám, bár javíthatatlan romantikusként is mindnyájan tudjuk, hogy az ilyen könyvek szívdöglesztő férfi főszereplői a valóságban nem is léteznek, s ilyen szemmel nézve a dolgokat, már nem is igazán mondhatjuk magunkat javíthatatlan romantikusnak! :)

A hét nővér sorozat nyitókötetében már megismerhettük a legidősebb nővért, Maiát, a mostani történeten keresztül pedig a következő nővért, Ally történetét ismerhetjük meg.