Eric Walters - Kathy Kacer: Nagyapa hegedűje

Sokszor írtam már ifjúsági regényekről készült bejegyzésekben, hogy ajánlom a felnőtteknek, szülőknek, nagyszülőknek is. Egyrészt azért, mert segítenek a fiatalok nézőpontjából nézni a dolgokat, hiszen elsősorban nekik íródott, az ő gondolataikat, problémáikat és boldogságukat ismerhetjük meg benne, másrészt - jó esetben - ugyanolyan élményt tudnak adni, mint egy felnőtteknek írt könyv.

A Nagyapa hegedűjét tényleg minden korosztálynak ajánlom, már csak azért is, mert a szereplői egy család tagjai. Anya, apa, nagyobb testvér és nagyapa. Főszereplőnk a gimnazista Shirli, aki a történet kezdetén azon izgul, hogy milyen szerepet kap az idei iskolai színdarabban, amely ebben az évben a Hegedűs a háztetőn lesz. 

Vámos Miklós: Dunapest

"Ha ezek a falak beszélni tudnának..." - halljuk, olvassuk, gondoljuk sokszor életünk során. Milyen jó volna néha egy ház, egy épület régi lakóit megismerni, visszamenni a múltba, megtudni, miért fognak el bizonyos érzések, hangulatok bennünk egy régi ház falai között, miért érzünk szomorúságot vagy éppen miért áraszt el bennünket valami nagy-nagy nyugalom egy régi szobában sétálva.

Vámos Miklós megtette nekünk azt a szívességet, hogy egy budapesti ház életét felkutatta, megírta, ezzel emléket állítva a lakóknak, a múltnak. A Pozsonyi út 38-40. szám alatti Dunapark-ház 1930-ban épült, mi két korban nézhetünk be a szerző által a ház lakásaiba. 

Gárdos Péter: Hajnali láz

Ez a történet a csodák története. A szerelem, az élet, a kitartás, az újrakezdés és a remény csodája. Felkavaró, szívmelengető, elszomorító és reményt keltő.

Amit még nagyon fontos tudni róla, az az, hogy igaz. Gárdos Péter szülei megismerkedésének és szerelmének történetét írta meg. A szerző sokáig csak annyit tudott szülei megismerkedéséről, hogy holokauszt túlélőként levelezni kezdtek egymással. Édesanyja, édesapja halála után átadta Gárdos Péternek ezeket a felbecsülhetetlen értékű leveleket, akit szülei története a Hajnali láz megírására késztetett.

Takis Würger: Stella

Szerelem a háború idején. Eszmélés. Útkeresés. Menekülés. Árulás. Naivitás Szerelem. Háború. Fiatalság. Álomvilág. Rejtély. Horogkereszt. Svájc. Berlin. Igazoltatás. Deportálás. Dzsesszklubok. Holokauszt. 

Ezek a szavak jutnak eszembe, elsőként a könyvről, és azért jutottak eszembe csak szavak, mert ez nagyon jól jellemzi a könyv hangulatát, titokzatosságát. Mi magunk sem tudjuk, hogy hányadán állunk a szereplőkkel. Hogy kedveljük-e őket egyáltalán. Furcsának tartjuk-e a svájci Fritz naivitását, aki a háború közepén utazik Berlinbe, és ott egy szállodában éli a napjait, az apja pénzéből, közben szerelmes lesz Kristinbe, akit a festőiskolában ismer meg.

Igaz Dóra: Egy fiú a csapatból

Beszéljünk róla! Tabutémák. 

Akár ezek közül a címek közül is választhatnánk egy sorozatcímet, ha hasonlóan érzékeny és elhallgatott témákat szeretnénk megpendíteni, mint Igaz Dóra Egy fiú a csapatból című könyvében. 

"Kevés vagy ehhez, mint Hitlerben a jóindulat" - hangzik el Dani osztályában a mondat, amikor az egyik fiúnak nem sikerül valami. A szokásos röhögés, az óra megy tovább. Dani és Zsombi a legjobb barátok, együtt töltik az óraközi szüneteket, és ha szerencséjük van, akkor a szülők azt is megengedik, hogy átmenjenek egymáshoz. 

Marceline Loridan-Ivens: És te nem jöttél vissza

Nemrég olvastam el Baba Schwartz: Májusi cserebogár könyvét, ami témájából adódóan alapból megrázó és szívszorító volt, de mivel Baba Schwartz az én szülővárosomból, Nyírbátorból származik, a történet egy része ott is játszódott, ezért rendkívül közel került hozzám az a könyv.

Az És te nem jöttél vissza szintén egy visszaemlékezés a pokolra. Ugyanúgy, ahogyan Baba, Marceline is visszatért és elmesélte a borzalmakat. Elmesélte, mert úgy gondolom, hogy terápia lehetett számára, bár egész életében nem dolgozta fel a vele történteket.

Baba Schwartz: Májusi cserebogár

Az első húsz évem

Baba Schwartz mindig is írt. Naplójegyzetek, elmélkedések, versek és receptek gyűltek az íróasztala fiókjában. Köztük volt élete első két évtizedének története, mindaz, amit átélt a holokauszt előtt, alatt és közvetlenül utána. 

Fiai kérésére és közreműködésével, Robert Hillman író segítségével született meg a Májusi cserebogár, amely egyrészt tele van szeretettel,  családi összetartással, másrészt iszonyatosan nagy, elmondhatatlan fájdalmakkal, tragédiákkal. 

Fahidi Éva: Anima Rerum

A Dolgok Lelke

Fahidi Éváról az Athenaeum Kiadó Pesti nő című könyvében hallottam először, illetve olvastam el a vele készített riportot. Személyisége annyira magával ragadott, hogy már akkor elhatároztam, hogy elolvasom ezt a könyvet, amit ő maga is említett az interjúban. 

Ezt a könyvet mindenkinek el kellene olvasnia. Mert az elmondhatatlanról, az elképzelhetetlenről, a lehetetlenről, a kibírhatatlanról szól.