Már a címe is milyen szép ennek a könyvnek!! Miután pedig meghallgattam Lassus Zsoldosszerenádját, aminek a kezdő sora a könyv címe, rendszeresen megszólalt a fejemben a könyv olvasása közben.
Ez a történet egyszerre történelem, egyszerre mese. Finom és kegyetlen, izgalmas és informatív, egy fantasztikus korrajz, valós és fiktív szereplőkkel.
Istenem, 16 éves vagyok, miért kell ilyen nyomorban tengődnöm? Az apám büszkeségébe halunk bele mindannyian. Az egy dolog, hogy elszegényedett, mert nem jól intézte a dolgait, de miért nem kér segítséget a testvéröccsétől. Ha kérne, akkor nekünk sem kellene nemes úrikisasszony létünkre nélkülöznünk. Milyen élet az, amelyben két ruhám van, egy ünneplő és egy hétköznapi? A hétköznapit már nem lehet többet foltozni, mert a folt hátán is folt van. Az ünnepit meg nem vehetem fel hétköznap. Az anyám kidolgozza a lelkét is, a két testvérhúgomról nem is beszélve. Apám nem vesz emberszámba bennünket, mert ha nem így volna, tenne valamit, nem hagyná, hogy ennyit dolgozzanak szerencsétlenek. Én még hallgassak is, megfogadott Lord Evans társalkodónőnek a lánya mellé, hogy ne unatkozzon szegény. Nem értem én ezeket a gazdag fehércselédeket, mindenük megvan, tele a szekrényük ruhákkal, gyönyörű a szobájuk, annyiféle ételt ehetnek, amennyit csak bírnak, elég kinyitni a szájukat és máris mindent megkapnak.
A történet főszereplője Julia Power szülész-nővér, aki az amúgy sem rózsás egészségügyben egyik napról a másikra nehéz helyzetbe kerül, magára marad a kórház szülészetén, ahol a vírust elkapott várandós anyákat közös karanténban, azaz egy szobában helyezik el.
Olyannyira sikerült ezt Köves Józsefnek átadni, hogy végig éreztem az olvasás során azt a naivitást, amit az akkoriban készült fekete-fehér filmekben is láthatunk. Azt a kettősséget Gál Júliában is, miszerint egyik pillanatban egy valóban 17 éves gyereklánynak látszott, a másikban pedig már fel kellett nőnie a feladathoz, mely szerint Magyarország legszebb nőjeként képviselnie kellett az országot Európa szépségkirálynőválasztásán is.
