Folti, Colin, Flamingó fiú, avagy az állatok csodálatossága

Három nagyon szeretnivaló könyvről írok ebben a bejegyzésben, melyeket az ifjúsági könyvek kategóriájába sorolnék, de ezek azok az ifjúsági könyvek, amelyeket a felnőttek is bátran elolvashatnak, mert gyönyörűek, imádnivalóak, és ha a családban közösen olvassuk egy gyerekkel, fiatallal, akkor remek beszélgetnivaló témákat adnak. Igaz ez mindhárom könyvre. 

Az állatok és a természet szeretetéről szólnak ezek a könyvek, érzelmekről, szeretetről, tiszteletről, érzelmesebb felnőttek készítsék be a zsebkendőjüket is. 

Dirk Husemann: A király elefántja

A címben is szereplő elefánt miatt figyeltem fel erre a könyvre, és a hatalmas és csodálatos állat,  becsületes nevén Abú'l Abbász nem is okozott csalódást.

A cselekmény elején a 800-as évek eleji véres háborúkkal sújtott, sötét Európában találjuk magunkat. A kora középkor mindenféle borzalmával találkozhatunk, a kereszténység erőszakos terjesztésével, letűnt korok nyomán újjáépülő birodalmakkal, kiirtott népekkel. 

E helyzetet egyszerű emberek szemén keresztül ismerhetjük meg.

Ralph Helfer: Elefántok Elefántja

A történet egy kis német tanyán kezdődik, ahol ugyanabban az órában születik meg Modok, az elefánt, és Bram, az elefántidomár fia. Természetesen elválaszthatatlan barátok lesznek, létrejön köztük a már-már misztikus állat-ember kapcsolat, amit csak keveseknek sikerül megtapasztalniuk. Mikor a cirkuszt eladják, a kamasz Bram utánaszökik szeretett elefántjának és megkezdődik a három kontinenst átívelő kalandsorozatuk, melyben a dúsgazdag és jólelkű maharadzsák, lelketlen cirkuszigazgatók és zordon, de meleg szívű tengerészek a főszereplők. A főhösök túlélnek egy hajótörést, és egy indiai falu lerohanását. Az elhagyott kedves évekig türelemmel vár szerelme beteljesülésére. A meseírók fantáziája szinte végtelen, de olyan históriát, mint Modoké, még ők se sokat írtak.

Ralp Helfer könyve mindezek ellenére sem meseregény, hanem egy csodálatos ember és egy csodálatos elefánt hiteles története. A könyv szereplői 1896-ban tényleg megszülettek, és 1975-ben bekövetkezett halálukig valóban végigélték az itt elmesélt eseményeket. 

Modok és Bram történetét kamasztól a nagymamáig mindenki érteni és szeretni fogja. 

Ralp Helfer maga is tevékeny szereplője volt Modok történetének, híres állatviselkedés-kutató és idomár, s ugyanakkor kitűnő író is. 

Lawrence Anthony Elefántsuttogójának elolvasása után célirányosan kerestem az elefántokról szóló könyveket, így akadtam a moly.hu-n erre a könyvre, mindössze egy rövid, egysoros értékeléssel.  Ez nem szegte kedvem, ezért megnéztem a könyvtárban és  most már így az elolvasása után  bátran mondhatom, hogy hatalmas szerencsémre meg is volt. 

Egy olyan csodálatos, fantasztikus, szeretetreméltó könyvre bukkantam, ami azonnal bevonult a kedvencek közé. És ezúton szeretném közzétenni, hogy ha valakinek akad egy eladó példánya, akkor én egy nagyon boldog vevő lennék rá. :)

Bram és Modok, az elefánt ugyanazon a napon, és ugyanabban az órában születtek meg a németországi Günterstein tanyán. Bram édesapja és az ő ősei már hosszú-hosszú évek óta elefántidomárok, akik ismerik az elefántok titkát, sajátos módszerek szerint tanítják őket, sosem bántalmaznak, hanem tisztelettel és szeretettel foglalkoznak velük. Ez az elefántidomár sors vár a történet elején megszülető Bramra is, aki együtt nő fel Mosie-val (ahogyan ő becézi),  a kiselefánttal. Nagyon mókásak, ahogyan már pici korukban kialakul egymás iránti szeretetük és ragaszkodásuk, és az évek múltával még erősebb, eltéphetetlen kötelékké válik. Annyira eltéphetetlenné, hogy amikor eladják a cirkuszt, a kamaszkorú Bram utánuk szökik és potyautasként utazik a hajón, amelyen Mosie-t szállítják. Itt kezdődik az a fantasztikus, hihetetlen kalandsorozat, amiben részük volt, és amit én is végigélhettem velük együtt. A könyv olvasása közben éreztem azt a különleges kapcsolatot,  ami kettőjük között kialakult, mintha én is kaptam volna abból a nagy-nagy szeretetből, amit egymás iránt éreztek. Nagyon különleges kapcsolat volt ez, Bram mindamellett, hogy értett az elefántok nyelvén,  legtöbbször szavak nélkül is megértette Mo érzéseit és ez fordítva is működött.  Érezték egymás rezdüléseit, hangulatait és gondolatait.  

Útjuk során találkoztak rossz emberekkel, de mindig ott voltak mellettük a jók is, akik segítették őket. Gyönyörű kalandokban és borzalmas eseményekben is részük volt. Izgalmas kalandokat éltek át velem együtt, nagyon sokszor kellett teljes szívemből szorítanom értük. Többször is el akarták őket távolítani egymástól, de ők ketten annyira összetartoztak, hogy egységüket semmi sem szakíthatta szét. 

Ez az igaz történet ismét bebizonyította, hogy az elefántok nagyon intelligens és érzékeny, csodálatos, szeretnivaló állatok, akik hűségükkel, kitartásukkal és erejükkel méltó barátai lehetnek egy arra érdemes embernek, mint esetünkben Bram. Az elefántok közössége pedig nagyon összetartó és valami csodálatos módon kommunikálnak egymással. Olvashatunk még a könyvben cirkuszi emberekről, akik ki vannak szolgáltatva a sokszor kegyetlen cirkuszigazgatók kénye-kedvének, ugyanakkor a saját cirkuszi társadalmukon belül nagyon összetartóak és mindig számíthatnak egymásra. Barangolhatunk Modokkal és Brammal India gyönyörűséges tájain és megismerhetjük az indiai emberek sokszor nehéz, és kissé titokzatos, misztikus életét. Persze megtudhatjuk azt is, hogy tulajdonképpen miért vándorolt Bram és Modok, és mi lett végül a sorsuk.

Szeretetről, kitartásról, kemény munkáról és hűségről szól ez a könyv, izgalmas, érdekes kalandokkal. Igazi szívhez szóló, megható történet, sok-sok torokszorító (sírós), felemelő pillanattal, papírzsebkendőt készítsetek magatok mellé. Nagyon nehezen búcsúztam el a végén a könyvtől, és nagyon sajnálom, hogy könyvtári példány, de mindent megteszek, hogy felkutassak magamnak egyet. 

Ajánlom mindenkinek, akinek tetszett az Elefántsuttogó, aki szereti az állatos könyveket, és aki  szeretne egy szívhez szóló, szeretettel teli könyvet  elolvasni.

10/10

Bea

Daphne Sheldrick: Szerelem a szavannán

„...a Természet csordultig van varázslattal.”

Daphne Sheldricknek sikerült a világon elsőként felnevelnie újszülött, árva kiselefántot. Mélységesen együtt érez az állatokkal, hosszú éveken át tanulmányozta a rendkívül gazdag kenyai flórát és faunát, fáradhatatlanul kutatta a megfelelő tartási körülményeket és tápszereket - mindez együtt tette lehetővé, hogy számtalan elefántot, orrszarvút és egyéb elárvult vadállatot mentsen meg a biztos haláltól.

Lebilincselő és szívbemarkoló önéletírásában Daphne elmeséli, milyen csodálatos kapcsolatot alakított ki elárvult állatokkal, köztük első barátjával, Bozival, a csillogó szemű antiloppal, aztán Riki-tiki-tévivel, a törpemongúzzal, Gregory Peckkel, a szorgos fehérfejű bivalyszövővel, Fecskével, a rakoncátlan zebracsikóval - és persze Eleanorral, a fenséges elefánttal, akivel több mint negyven éve barátok.

Ám a kötet egyúttal Daphne és a híres kenyai fővadőr, David Sheldrick szerelmének varázslatos és megrendítő története is. Férje iránti őszinte, szenvedélyes szerelme, David kimeríthetelen tudása a környező természetről, valamint a férfi, korai tragikus halála volt az, ami özvegyét újabb eredmények elérésére sarkallta. Elsősorban ennek köszönheti létrejöttét a világszerte ismert David Sheldrick Vadvédelmi Alapítvány, valamint, a Nairobi Nemzeti Parkban lévő állatmenhely és bölcsőde, ahol a nyolcvanas éveibe lépett Daphne a mai napig dolgozik.

A szerelem a szavannán nemcsak kettőjüknek az orvvadászat visszaszorításáért, a kenyai állatvilág megmentéséért folytatott nehéz küzdelmét írja le, hanem azt a páratlan készségüket is bemutatta, amelynek révén szinte lélektani módszerrel közelítettek az állatokhoz. Szeretet, együttérzés és humor sugárzik minden sorából ennek a kötetnek, melyben az olvasó bepillantást nyerhet korunk egyik legfigyelemreméltóbb asszonyának életébe.

A könyvet olvasva Daphne Sheldrick, nem mindennapi és varázslatos élete elevenedik meg a szemünk előtt.

Daphne történetét a dédszülei Kenyába érkezésének történetével indítja, amikor is azok telepesként egyedül és teljesen magukra utalva birtokba vették a kis földjüket, amiből aztán majd otthont varázsoltak.

Aztán végigkísérhetjük a csodálatos, antilopokban és egyéb egzotikus afrikai állatokban bővelkedő gyerekkorát is a Cédrus Parkban.

Mígnem végül kis kitérőkkel, elérkezünk az életének arra a pontjára, amikor összetalálkozik David Sheldrickkel, akivel összeházasodnak, és együttes erővel, időt és kemény munkát nem kímélve szállnak szembe az orvvadászokkal.

És igen, itt jönnek a képbe az elefántok. Ezek az elképesztően intelligens és csodálatos állatok, akik iránt most még nagyobbra nőtt a rajongásom. Persze a könyvben feltűnő többi állat is nagyon belopta magát a szívembe, ki gondolta volna, hogy a kis árva elefántok szeretnek a struccokkal dagonyázni, vagy hogy egy orrszarvú és egy zebra még akár barátságot is köthet. A könyv tele van még ilyen furcsa és aranyos állatbarátságokkal. Daphne története által sikerült egy kicsit Afrika és azon belül Kenya  történelmét is jobban megismernem, és átlátni, milyen nehéz és kiszolgáltatott helyzetbe kerültek az emberek az 1960-as években, mikor Kenya függetlenné vált Nagy Britanniától.

De térjünk vissza még egy kicsit az elefántok és Daphne szeretetteljes kapcsolatára.

Elismerésre és tiszteletre méltó, amit Daphne tett az elefántokért, nagy elhivatottságról tett tanúságot az, hogy a legnehezebb helyzetekben sem adta fel az elárvult kiselefántok életéért folytatott harcot.

Fantasztikus könyv volt ez, egy rendkívüli nőről és életről, a Természet és az Élővilág tiszteletéről, a család erejéről és az igaz szerelemről. Ha tehetném mindenkinek a kezébe nyomnám!

Ui.: Az Elefántsuttogó rajongóinak ez kötelező olvasmány! :)

A könyvet köszönöm a Cartaphilus Kiadónak!

Karácsonyi ajéndékfaktor: nemtől és kortól függetlenül bárkinek jó szívvel ajánlanám ezt a könyvet.

10/10

Zsófi

Lawrence Anthony és Graham Spence: Elefántsuttogó

„1999-ben azt kérték tőlem, hogy fogadjak be egy megzavarodott, vadelefántcsordát a rezervátumomba. Akkor még nem sejtettem, hány váratlan helyzet és kaland vár rám ezután. El sem tudtam képzelni, miféle kihívások elé nézek majd, és mennyivel gazdagabb lesz tőlük az életem.

Kalandom egyszerre volt fizikai és spirituális. Fizikai abban az értelemben, hogy - mint hamarosan kiderül - kezdettől fogva folytonos mozgást, tevékenységet igényelt. Spirituális pedig azért, mert Földünknek ezek az óriásai lelkük legmélyebb tartományaiba vezettek el.

Tévedés ne essék, könyvem címe nem rám utal, mert nem tartom magam különleges képességek birtokosának, hanem az elefántokra - ők suttogtak nekem, és tanítottak meg értőn fülelni.”

(Részlet az előszóból)

Lawrence Anthony pontosan leírja az előszóban, hogy miről szól ez a könyv. Én pedig köszönöm neki, hogy megírta, mert ezáltal részese lehettem csodálatos, de nehéz életének, a nagy kalandnak, vagy inkább csodának az elefántokkal. Eddig az elefántok nekem csak nagy, bumfordi, aranyos állatok voltak, nem éreztem semmi különöset, többet irántuk, csupán elámultam hatalmas termetükön.  És persze csak állatkertben láttam őket. Lawrence Anthony azonban olyan szeretettel, tisztelettel és csodálattal ír róluk, hogy rá kellett jönnöm, hogy ők nem egyszerűen csak elefántok. Egy megmagyarázhatatlan, nem megértett csodák ők, akik tudják mit akarnak, lelkükben van a bölcsesség, és sok-sok szeretet, ragaszkodás egymás iránt. Részesei lehetünk annak, ahogyan Anthonyt, a rezervátumigazgatót is elfogadják és tisztelik. Megtanítják őt "elefántul", és ezzel szereznek maguknak egy rajongót, egy csodálatos embert, aki nem sajnálva energiát, pénzt, időt, azon munkálkodik, hogy megvédje őket, és minél jobb, szabad életet biztosítson nekik.

Az elefántokon kívül megismertem, megkedveltem az író családját, feleségét, fiait, hűséges munkatársait, kutyáikat, és az ő kutyáját Maxot. Sokszor vicces afrikai hétköznapjaiktól, megható, szívszorító tragédiákig, mindenbe be lettem avatva, ízelítőt kaptam Afrika szépségéből, csodálatos állatvilágáról, és vadságából is. Irigylésre méltó, de nehéz élet az, amit Lawrence Anthony lefestett nekünk, de mégis csodálatos, mert ott él, ahol szeretne, és azt csinálja, amit szeret. Hatalmas állatszeretete, empátiája az elefántok, de más állatok iránt is nagyon szerethető emberré tette őt. Nagyon jó és szép könyv volt,  kedvencem  lett.

10/10

Bea