Adam Silvera: Mindketten meghalnak a végén

Halál-Hírek 1.

Élj úgy, mintha minden nap az utolsó lenne!

Vajon sok olyan ember van, aki szeretné tudni a halála napját? Meggyőződésem, hogy nem csak idősebb korban szoronghatunk és félhetünk a haláltól. Mindenkinek van, lehet olyan időszaka, amikor elveszítve egy családtagját, sokkal többet gondol a halálra, szerettei halálára és a sajátjára is.

Nem kell ehhez felnőttnek, sem idősnek lenni, gyerekkorban is gyakran megesik, de beszélni senki nem tud róla könnyen, ezért nem is derül ki tulajdonképpen, hogy ki mennyit és milyen komolyan foglalkozik a halállal. 

Linn Skåber: A szívem egy bezárt bódé

Kamaszmonológok

Nemrég olvastam ennek a könyvnek a "párját", melynek hasonlóan eredeti és különös címe van, a Ma négykézláb akarok járni. Korban ahhoz a könyvhöz állok közelebb, de mivel én magam is voltam kamasz és kamaszgyermekeim is voltak és még jelenidőben is van, ez a könyv sem hagyott hidegen. 

Hasonlóképpen gyönyörűen illusztrált, mint a felnőttmonológok, a képek nagyon megteremtették azt a hangulatot, azt a bizonytalanságot, kíváncsiságot és várakozást, amit a kamaszok éreznek magukban. Az érzések bizonytalanságát és a felnőttlét bizonytalanságát, merre tartanak, mit szeretnének, mi lesz belőlük, ha egyszer felnőnek. 

Csíkos - pöttyös olvasások

Dénes Zsófia: Zrínyi Ilona

Ezt a könyvet a csíkos-pöttyös könyveim közül választottam ki,  Akli Miklós után Zrínyi Ilonával is megismerkedtem közelebbről. Őszintén bevallom, hogy Zrínyi Ilonáról nem voltak naprakészek az információim, így, mielőtt hozzáláttam az olvasáshoz, Wikipédián felfrissítettem a tudnivalókat. 

Zrínyi Ilona II. Rákóczi Ferenc édesanyja volt, Ilonát az esküvője napján ismerjük meg, amikor...

Julien Wolff & Thomas Müller: Így lettem profi focista!

Nem vagyok különösebben focirajongó, de az Európa- és világbajnokságokat szívesen figyelemmel követem, sőt teljesen át tudom élni a meccs feszültségét és izgalmát, ha egy lendületes, mozgalmas és nem unalmas meccsről van szó. 

Az idei labdarúgó Európa-bajnokságot is néztem a fiaimmal, a mérkőzések időpontjaihoz igazítottuk a napirendünket, és általában egy nagyon jó, közös családi program volt a meccsnézés, még úgy is, hogy sokszor nem az a csapat nyert, amelyiknek mi szurkoltunk. 

A fiaim sokat beszélnek a meccsek alatt, elég gyakran van hozzáfűznivalójuk, így sok érdekes információt megtudtam tőlük, ezáltal még érdekesebbek voltak a közvetítések, bár sokszor izgalmas pillanatokban is volt közléskényszerük, amikor nem feltétlenül tudtam rájuk figyelni. 

Gyerekkönyvek nyárra

Ebben a bejegyzésben ismét egy válogatást olvashattok, amelyben a hét-tíz éves korosztálynak és a kamaszoknak is találtok egy-egy olvasnivalót.

Szeretném azt hinni, hogy nyáron még többet olvasnak az emberek, a felnőttek és a gyerekek is, és a felnőttek is többet olvasnak a gyerekeknek, mert talán szabadságon vannak, nyaralnak és egy könyv mindig és bármikor jól jöhet, valamint a gyerekek is gyakrabban vesznek a kezükbe könyvet. 

Mind a három könyvet jó szívvel ajánlom, garantáltan jó szórakozás. 

Eric Lindstrom: Nem a szemeddel látsz

Ismét egy nagyon jó könyv! Egyszerre könnyed és mély, vicces és szomorú. Fiataloknak szól, de a felnőttek is sok mindent tanulhatnak belőle a fiatalok lelkivilágáról, egymással való kapcsolataikról. 

Parker minden reggel fut. Parker egy fiatal lány. Parker a nagynénjével és annak családjával él. Parker nemrégiben elvesztette az édesapját. Parker sok évvel ezelőtt az édesanyját is elvesztette egy balesetben. Abban a balesetben, amelyben a szeme világát is elveszítette. Parker egy vak, fájdalmakkal, sérülésekkel teli fiatal lány.

Cao Wenxuan: Bronz és Napraforgó

Ismét egy gyöngyszemre bukkantam a könyvtárban, nem is tudom, miért nem hallottam még erről a könyvről. 2020-as megjelenésű, de mielőtt megláttam a könyvtárban, még sehol máshol nem találkoztam vele.

A történet két gyermekről szól, Bronzról és Napraforgóról. Napraforgó édesapjával munkatáborba (káderiskolába) kerül, a szobrászművész, értelmiségi, özvegy édesapát a nagyvárosból telepítik ki a névtelen faluba, más művészekkel, értelmiségiekkel együtt. Az édesapa a bronz napraforgóiról volt híres a városban, de most fizikai munkára, nádvágásra és halastavak létrehozására fogják, miközben éjszaka politikai találkozókon vesz részt.

Nem marad ideje a hétéves Napraforgóra, aki egyedül tölti napjait, a folyóparton üldögélve és vágyódón nézve naphosszat a  másik oldalra, ahol boldogabbnak tűnnek a gyerekek. 

Acsai Roland: Regény a csodaszarvasról

Száll a madár, ágrul ágra,
Száll az ének, szájrul szájra;
Fű kizöldül ó sírhanton,
Bajnok ébred hősi lanton.

Vadat űzni feljövének
Hős fiai szép Enéhnek:
Hunor s magyar, két dalia,
Két egytestvér, Ménrót fia.
/Arany János: Rege a csodaszarvasról, részlet/

Sosem gondoltam volna, hogy a csodaszarvas történetét egyszer mosolyogva, sőt helyenként hangosan kuncogva fogom olvasni és alig tudom majd letenni, annyira magával ragad a stílusa, és az a varázslatos atmoszféra, amelyet a szerző megteremtett. Acsai Rolandnak ismét sikerült egy klasszikust úgy megalkotni, hogy élvezetes, olvasmányos, informatív és humoros legyen. 

Marie-Aude Murail: A lélekdoki

A megváltó 1. évad

Ismét egy fantasztikus könyvélmény! Marie-Aude Murailtól nem ez az első olvasásom. A Lakótárs kerestetik könyvéről a blog  első bejegyzései között olvashattok, nekem is érdekes volt újraolvasnom. Az a könyv családi kedvenc lett. 

Az Oh, boy-ról nem tudom, miért nem született blogbejegyzés, pedig az is nagyon-nagyon tetszett és a Lakótárs kerestetik után olvastam. A Tartós hullámról van fent bejegyzés, a címre kattintva el is olvashatjátok. Tulajdonképpen az összes magyarul megjelent könyvét elolvastam a szerzőnek, és ha ennyi könyv alapján kedvencnek jelölhetek valakit, akkor Marie-Aude Murail a kedvenc szerzőim egyike.

Julie Buxbaum: Remény és más csattanók

Julie Buxbaumtól ez a harmadik olvasásom, már első könyve után felvettem a kedvenceim közé, és nem csalódtam a következő két könyvében sem. 

Először a Hogy folytassam című könyvét olvastam, ami teljesen magával ragadott, a címre kattintva el is olvashatjátok az arról írt bejegyzésemet. Utána a Három dolgot mondj könyvét már tudatosan kerestem a könyvtárban és azt is nagyon szerettem. 

Egy rejtély, hogy miért nem írtam róla értékelést, mert amúgy meg voltam győződve róla, hogy írtam, de nem találom a blogon, így mégis lehet, hogy írtam, csak elkeveredett a gépemen. Előfordult már, hogy egy év múlva került elő egy megírt értékelés, és én szentül meg voltam győződve, hogy már fent van a blogon. Na mindegy, ez nem tartozik a témához, mindenesetre az egyik értékelést elolvashatjátok.

Két könyv az ifjúságnak

Ebben a bejegyzésben két olyan ifjúsági könyvet ajánlok, melyek fontos témákat járnak körül, segítséget jelenthetnek a megcélzott korosztálynak, de nagyon ajánlom szülőknek is elolvasásra. 

David Almond: A nap színe

David Almondtól a Csókás nyár című története nagyon emlékezetes maradt, ezért kíváncsisággal fogtam kezembe ezt a könyvét is. Egy nap története, melyben követjük Davie-t, amint bepakol a hátizsákjába és elindul otthonról. Elindul a faluba, ahol találkozik bizonyos emberekkel, majd történik valami, ezért a napja minden pillanatban változik, ezek a találkozások formálják percről percre, ő pedig alkalmazkodik minden változáshoz.

Leonardo és Stephen Hawking

Luca Novelli: Leonardo és a toll, amely megrajzolta a jövőt

Szeretem azt írni az ifjúsági könyvekről, hogy nem csak gyerekeknek ajánlom, hanem felnőtteknek is, mert hiszem, hogy ezek a könyvek fiatalon tartanak bennünket felnőtteket is, és beszélgetések témája lehet gyermekeink és köztünk, ha egy-egy ilyen könyvet elolvasunk, vagy éppen kölcsönkérjük kedvenc olvasmányaikat, hogy mi is elolvassuk.

Ezt a könyv viszont a tudásunkat is gyarapítja, viccesen és szórakoztatva, mert olvasmányosan, színesen betekintést nyerünk Leonardo da Vinci sokszínű életébe, ami az ifjúságnak biztos jól jön, de nekünk éppúgy jól jöhet.  

A könyvben megismerhetjük Leonardót kisfiúként, fiatalként, majd felnőtt férfiként, megtudhatjuk, ki áll a híres alkotások mögött, mi és ki inspirálta egy-egy művének elkészítésére és hogyan készültek el híres művei. 

Boldogság és könyvesbolt

Eduardo Sacheri: Ilyen a boldogság

Hogy milyen? Olyan, hogy észre sem vesszük, miközben már ott van. Valószínűleg ez az igazi, a leghétköznapibb boldogság. Mint amilyen ebben a történetben is van. 

Pedig a könyv cselekménye egyáltalán nem hétköznapi módon indul. Lucas élete alapjaiban fordul fel, amikor a 14 éves Sofia becsenget az ajtaján és közli vele, hogy ő a lánya. Édesanyját nemrég elveszítette, ezért úgy gondolta megkeresi soha nem látott apját, aki viszont nem is tudott Sofia létezéséről.

Angela Nanetti: Nagyapó a cseresznyefán

Ezt az olvasásélményt a moly.hu-nak köszönhetem, nem is tudom, hogy valaha szembe találkoztunk volna-e csak úgy véletlenül. A molyon azonban olyan értékeléseket olvastam, hogy éreztem, ezt a könyvet ki kell kölcsönöznöm a könyvtárból, mert én is szeretni fogom.

Tulajdonképpen nekem eszembe jutott most egy könyv, melynek a hangulatát idézte fel bennem Toninó és nagyapjának története, pedig sok közös nincs a két könyvben, ez pedig a Merre jársz, Bojangles. Talán a főszereplő személyek, kisfiúk karaktere közös, más nem, de mégis ugyanazt a keserédes, megindító, bolondos hangulatot idézte fel bennem ez a történet.

Karen M. McManus: Lehull a lepel

 

Ennek a könyvnek sikerült meglepnie, mert sokkal jobb volt, mint vártam. Vagy sokkal több volt, nem is tudom, melyik a helyes kifejezés. Az alapsztori és a történet kezdete, hogy 5 gimnazista diák egy délután büntetését tölti egy osztályteremben, ahol egy tanár is jelen van. 

Egy hirtelen haláleset sokkolja a jelenlévőket, a diákok közül kerül ki az áldozat. Elárulhatom, hogy Simon az, a gimi pletykarovatának a szerkesztője. Azért árulhatom el, mert a könyv fülszövegében is benne van, és a történet elején történik meg, tulajdonképpen ez az egész történet alapja.

Annet Huizing: Hogyan írtam véletlenül egy könyvet?

Jártatok már úgy, hogy megláttok egy könyvet, és egyből beleszerettek a borítójába, majd ugyanebben a pillanatban a címét is elolvassátok, és akkor már tudjátok, hogy ez a könyv kell nektek?

Így jártam én ezzel a könyvvel, és már csak abban reménykedtem, hogy a tartalma is legalább annyira fog tetszeni, mint a külseje, vagy a címe.

Kívánságom meghallgatásra talált, ez az ifjúsági regény, amelyet a kiadó a 9-12 éves korosztálynak ajánl, minden könyvmolynak a kedvence lehet, akik pedig még az írással is próbálkoznak, azok imádni fogják. 

Stacia Deutsch: A barátságkód

Kód, csajok, satöbbi 1.

Ez a történet, mint ahogyan a címe is mutatja, kódolásról, barátságról, suliról, családról, hétköznapokról szól. Kedves, aranyos történet, lányokkal a főszerepekben. 

Lucy, a Halverston Középiskola tanulója türelmetlenül  várta, hogy jelentkezhessen a kódoló szakkörre. Ehhez az kellett, hogy végre hatodikos legyen. 

Amikor azonban elkezdődik a várva várt szakkör, csalódottan veszi tudomásul, hogy nem csapnak egyből a közepébe, nem kódolni tanulnak, Mrs. Clark inkább mindenféle más feladatokon keresztül mutatja be nekik első alkalommal, hogy mi a kódolás lényege.

Martin Kay: Eastern

Mielőtt belevágnék, le kell szögeznem: nem olvastam még mangát, mindeddig nem tudtam, mi az anime és a manga közötti különbség, (most már tudom, mert utánaolvastam) és nem éreztem még késztetést arra, hogy mangát olvassak. 

Mondhatnám, hogy az életkoromból adódóan, de ez nem volna igaz, mert akkor mesét sem, és ifjúsági könyveket sem kellene feltétlenül olvasnom. Nem tudom, valahogy távol maradtunk eddig egymástól, de ez még változhat.

Holden Rose: Holtidő

Holden Rose, azaz Kovács Attila nevét egyre több gyerek ismerheti meg, mert a detektívregény sorozata után egy kicsivel idősebb korosztályt is megcélzott ezzel az ifjúsági regényével, és egy fiatalabbat a Leonardo lovag című mesekönyvével.

Ez az olvasás számomra érdekes kirándulás volt egy új stílusba, mert távol áll tőlem a steampunk témája, de nem feltétlenül azért, mert nem szeretem, hanem inkább azért, mert nem igazán találkoztam még ilyen jellegű olvasmányokkal. Az ifjúsági- és gyermekirodalmat viszont szeretem, tehát nagyon kíváncsian vágtam bele Holden Rose új könyvébe.

Deborah Lytton: Csend

Miközben ezt az értékelést írom, zenét hallgatok. Bármilyen értékelés írása közben zenét hallgatok. Ha mosogatok, zenét hallgatok. Mostanában olvasás közben is zenét hallgatok.

Ha pedig nem az általam választott zenéket hallgatom, akkor Bence gitározását hallom. Hozzátartozik a napomhoz, hogy mindennap jobbnál jobb zenéket hallgatok. Mindenkivel tudok beszélgetni, mert mindenkit és mindent hallok.