Tove Alsterdal: Gyökerestül kitépve

Ritkán olvasok skandináv krimiket, sőt egyáltalán krimiket is, de időnként azért a kezembe kerül egy-egy és legtöbbször jó élmény. Ez a krimi éppen ilyen volt, az a fajta, amit szeretek, nem csupán a bűntény és a nyomozás van a középpontban, hanem viszonylag alaposan megismerjük a történetben szereplő embereket is. Azért írtam, hogy viszonylag, mert volt néhány szereplő, akit szívesebben megismertem volna még jobban, de a történethez és az események megértéséhez, nyomon követéséhez végül is elég volt, amit olvasóként kaptam. 

A kisváros egyik házában holtan találják az idős Sven Hagströmöt. Méghozzá saját fia találja holtan, aki hosszú évek óta, két évtizede nem látta az apját, nem is járt szülővárosában, ugyanis fiatalkorában elkövetett, azaz bevallott egy gyilkosságot.

Linn Skåber: A szívem egy bezárt bódé

Kamaszmonológok

Nemrég olvastam ennek a könyvnek a "párját", melynek hasonlóan eredeti és különös címe van, a Ma négykézláb akarok járni. Korban ahhoz a könyvhöz állok közelebb, de mivel én magam is voltam kamasz és kamaszgyermekeim is voltak és még jelenidőben is van, ez a könyv sem hagyott hidegen. 

Hasonlóképpen gyönyörűen illusztrált, mint a felnőttmonológok, a képek nagyon megteremtették azt a hangulatot, azt a bizonytalanságot, kíváncsiságot és várakozást, amit a kamaszok éreznek magukban. Az érzések bizonytalanságát és a felnőttlét bizonytalanságát, merre tartanak, mit szeretnének, mi lesz belőlük, ha egyszer felnőnek. 

Sigríður Hagalín Björnsdóttir: Szent Szó

A Szent Szó már a címében is megmutatja a szavak hatalmát. Ugyanis halvány sejtelmem sem volt, ebből a címből kiindulva, hogy miről szólhat a történet, illetve valamilyen vallási vonatkozást azért képzeltem bele, de közelében sem jártam a valóságnak, sőt szerintem annyira eredeti ez a történet és annyira nem mindennapi megközelítésből mutatja be nekünk az eseményeket, hogy teljesen meglepve és lenyűgözve olvashatjuk.

Legalábbis én így olvastam oldalról oldalra, és mindamellett, hogy nagyon különös, sajátos módon megírt események láncolatáról olvashatunk a könyvben, igazán olvasmányos, érdekes és elgondolkodtató. 

Katharina Vestre: Mielőtt megszülettél & Li Söderberg & Katy Kimbell: Állat születik

Lehet, hogy furcsának tűnik ennek a két könyvnek az egy bejegyzésben való összeboronálása, de én nem találom rossz ötletnek, hiszen alapvetően új életek létrejöttéről szól, a születés mikéntjéről van szó mindkettőben. Míg az egyik felnőtteknek szól és egy gyerek megszületéséről szól, a másik elsősorban gyerekeknek mutatja meg, hogyan születnek az állatok. 

Katharina Vestre: Mielőtt megszülettél

9 hónap az anyaméhben

Akinek van már gyermeke, minden bizonnyal olvasott hasonló témájú könyveket, mert természetes kíváncsiság, hogy a fogantatás pillanatától szeretnénk tudni, hogyan alakul, növekszik bennünk a kisbabánk, hogyan lesz egy apró pontocskából olyan cuki kis emberi lény, aki végül megszületik belőlünk. 

Maja Lunde: Kékség

Maja Lunde környezetvédelemről, illetve éppen a nem megfelelő környezetvédelem következményeiről szóló sorozatának második kötete  a Kékség, mely legalább annyira megdöbbentő és ijesztő, mint A méhek története volt. Sajnos nagyon időszerű és egyáltalán nem elképzelhetetlen Maja Lunde disztopikus története, melyben a Föld vízkészlete kifogyni látszik, az emberek kincsként tekintenek az ivóvízre, és szó szerint a túlélést jelenti számukra, ha időben vízhez jutnak.

A történet két szálon fut, az egyik tulajdonképpeni jelenünkben, 2017-ben, amelyben a 70. évéhez közeledő,  környezetvédelmi aktivistát, Signét ismerhetjük meg, a másik pedig a nem túl távoli jövőben 2041-ben, amikor a fiatal David és kislánya, Lou történetéről olvashatunk. 

Maja Lunde: Hónővér

Karácsonyi történet

Ez a legkarácsonyibb történet, amit az utóbbi években olvastam. De még azt is megkockáztatom, hogy amit valaha olvastam. Gyönyörűszép, szomorú, tele van szeretettel, reménységgel, csodával és emlékezéssel. 

Tulajdonképpen egy adventi naptárat kapunk ebben a könyvben, minden napra egy újabb fejezettel, mellyel napról napra közelebb jutunk karácsonyhoz, mint ahogyan a könyv főhőse, a 10 éves Noel is, akiről a történetek szólnak. 

Tanja Dusy: Smörgas

Már egy jó ideje megérkezett hozzám ez a szépséges és finomságokkal teli könyv, mondhatnám azt is, hogy igazán nekem való, mert szeretek gyorsan összedobni valamit, és ebben a könyvben csupa ilyen összedobni való receptet találhatunk. 

A smörgas a svédek "találmánya", ami tulajdonképpen vajas kenyeret jelent, a mindenféle finomságokkal és szépségekkel telepakolt asztalt, tálat smörgasboardnak nevezik, ami a svédasztal megfelelője. 

Nina Brochman - Ellen Støkken Dahl: A csoda odalent

Minden, amit a női nemi szervről tudni akarsz, és amit tudnod kell

Napjainkban is előfordulhat az, hogy vannak, akik félve veszik le a könyvesboltok polcairól az intimebb témákról, szexről, felvilágosításról szóló könyveket, vagy a könyvtárban igyekeznek jól elkeverni a többi között, hogy a kölcsönzőpultnál ne keltsenek feltűnést.

Az az igazság, hogy szerintem sem a könyvtárosnőt, sem a könyvesbolti eladót nem különösebben érdekli a dolog, hiszen napi sok könyvet kölcsönöznek és adnak el, így nem hiszem, hogy azzal fognak foglalkozni, hogy jéééé, ez a vevő megvett egy felvilágosítókönyvet, avagy vaginakönyvet, mint ahogy a borítón is láthatjuk ezt a megnevezést.

Olvastam még...

Schäffer Erzsébet: Hol vagy?

Schäffer Erzsébet kötete mellbevágott, nem is sejtettem, miről szól, a fülszöveg elolvasása nélkül hoztam haza a könyvtárból. Nekem a szerző neve már garancia egy jó olvasmányélményre.

Schäffer Erzsébet egyedülálló stílusban tud írni, minden írása tele van szeretettel, melegséggel, történetei átölelnek, mint valami puha, szerető takaró. Ez a kötet talán még jobban szíven üt, mint a többi kötete, ugyanis élete nagyon intim területére enged bennünket betekinteni.

Per Petterson: Irány Szibéria

Első olvasásom Per Pettersontól, de nagy örömömre már itt várakozik a Lótolvajok című könyve is. Nagyon jó érzés, amikor egy olyan íróra bukkanok, akitől még nem olvastam, sőt, akiről még nem is hallottam, és már az olvasás elején elfog az elégedettség, hogy jaj de jó, hogy rátaláltam.

A történettel Dánia egyik kisvárosába utazhatunk el, ahol megismerjük egy testvérpár és egy család történetét. A főszereplő lány rajongva szereti bátyját Jespert, és tulajdonképpen ez a testvéri szeretet minden gondolatának középpontja és minden tettének mozgatórugója. 

Roy Jacobsen: A láthatatlanok

Ingrid Barroy 1.

Az utóbbi időben  egyre több skandináv országban játszódó írással találkoztam, amelyek között volt lassabban, nehezebben csordogáló történet, és volt izgalmasabb, cselekménydúsabb is. Mind a két fajta kedvemre való. Tehát kijelenthetem, hogy szeretem a skandináv történeteket.

Emellé pedig még hozzájön az is, hogy azokat a történeteket is nagyon szeretem, ahol távol a világtól, az emberektől, a civilizációtól kell a mindennapokkal megküzdenie a szereplőknek, kemény munkával, ahol látszólag nincs helye az érzelmeknek és a gyengeségnek.

Bjorn Berge: Eltűnt országok nyomában

Egy különös könyvet ajánlok figyelmetekbe, amelyről én azt hittem, amikor felületesen elolvastam valahol a fülszövegét, hogy kitalált történelem, kitalált országokról. 

Így is kíváncsi voltam rá, de amikor beleolvastam, rá kellett jönnöm, hogy ez bizony valós, egykor létezett országokkal ismertet meg, ezáltal még érdekesebb olvasnivalóvá vált.

Fredrik Backman: Egymás ellen

Björnstad 2.

"Én annyira örülök, hogy van egy ilyen író, mint Fredrik Backman, és a könyvei megjelennek magyarul, hála az Animus Kiadónak, mert egyszerűen zseniális szerző, fantasztikus tehetséggel mutatja meg az embernek, hogy mennyiféle érzelem rejtőzik a lelkében és a szívében, és azt is, hogy az élet milyen szép, a szeretet milyen nagy kincs, és a család mennyire fontos.

Szívet melengető, megrázó, megdöbbentő és reményteli történet. Fredrik Backman ismét bravúrosat alkotott, örökös tag lett a kedvenc íróim között. Igaz, már eddig is az volt. :)"

Sofia Lundberg: Az elveszett nevek füzete

Sejtettem, hogy ez a könyv nem egy könnyed történet, és azt is, hogy megvisel majd. Milyen is lehetne egy olyan történet, melynek főszereplője egy idős, az élettől búcsúzó ember. Meghatóan fájdalmas, szomorú és reményteli. Igen reményteli, mert talán megkönnyítheti a remény és a hit, hogy odaát elveszített szeretteink várnak bennünket. 

Doris, 96 évesen, betegen, tudja, hogy élete végéhez érkezett, stockholmi lakásában egyedül él és csak a naponta érkező szociális gondozók törik meg magányát, valamint Jenny, a húga unokája és annak családja, akik New York élnek, de skype-on gyakran beszélnek. Dorisnak ezek a napok jelentik élete fénypontját.

Kreatív népművészet Hygge módra

Érdekes, bájos és hasznos feladatok, vidám ötletek saját készítésű alkotásokhoz a HYGGE jegyében

A leggyönyörűbb kreatív könyv, amit ebben az évben a kezembe foghattam. Ötvözi az általam oly nagyon kedvelt skandináv népművészeti elemeket a kreativitással. Nem csak nézelődésre, hanem konkrét tettekre, kreatív ténykedésekre sarkall.

Éppen ezért két bejegyzést is fogok készíteni a könyvről, most elmondom, hogy miért e nagy rajongás, miket tartalmaz a könyv, közben belelapozunk és megmutatom, hogy mennyire szépséges és magával ragadó. A következő bejegyzésben pedig majd megmutatom miket készítettem el belőle és hogy sikerült.

Dorthe Nors kétszer

Dorthe Nors: Karateütés

Történetek

Ha Dorthe Nors novelláit egy szóval kellene jellemeznem, akkor azt mondanám, hogy érdekesek. Ha kettővel, akkor érdekesek és eredetiek. 

Olvasmányos, egyszerű nyelvezettel írt történeteket tartalmaz ez a kötet, amelyek azonban annyira letaglózóak időnként, mint egy valódi karateütés, földhöz vág, beléd szorítja a levegőt és te azt kérdezed, hogy ezt most miért, ezt most hogyan is gondolta a szerző. 

Ingar Johnsrud: Követők

A testvériség örökké tart

Oslo, napjainkban: Fredrik Beier főfelügyelő egy eltűnési ügyben, egy politikus lánya után nyomoz. Az eset azonban hirtelen fordulatot vesz, amikor az Isten Fénye elnevezésű szekta több tagját is lemészárolják, és a fiatal nő, aki szintén a hívők egyike, nincs a holtak között. Hová tűnhettek a gyülekezet életben maradt tagjai? És vajon milyen munka folyt a szekta rejtett laboratóriumában?

Bécs, 1937: megalakul a Bécsi Testvériség, a nemzetközi csoport fajkutatással foglalkozik. A negyvenes években a testvériség feje, Elias Brinch egy norvég hadifogolytáborban folytatja kísérleteit. Mire bukkanhatott, és milyen ereményeket érhetett el, ha kapcsolat látszik felsejleni a mostani gyilkossági ügyek és  és az évtizedekkel ezelőtti háborús bűnök között.

Ingar Johnsrud első regénye az izgalmak és a borzongás rajongóinak való olvasmány. A hús-vér figurák, a mesteri történetszövés, az újabb és újabb meghökkentő fordulatok jelentik a biztosítékot arra, hogy aki belekezd, az nem lesz képes megállni a trilógia első darabjánál.

Nem is tudom, miért olvasok olyan kevés krimit. Amikor megláttam a Követők borítóját, valami nagyon sötét, nagyon gonosz témára gondoltam, a hideg is kirázott tőle. A történet igazolta is a sejtésemet, ez a könyv nagyon hátborzongató dolgokat rejtegetett. 

A főszereplő nyomozó, Fredrik Beier megismerésével kezdődik a történet. A főfelügyelő nem túl életvidám figura, igaz, nincs is miért vidámnak lennie. Talán inkább sajnálnom sikerült, mint megkedvelnem, zord, magának való, megkeseredett férfinak tűnt a szememben. Nem volt azonban ellenszenves sem, tehát bízom benne, hogy a következő részben közelebb kerülhetünk egymáshoz. Társai, a régi barát és kolléga Andreas és a kettősük mellé frissen "kiutalt" fiatal nő Kafa Ikbál, aki az iszlám fundamentalizmus és terrorizmus szakértője. Nem örülnek a nőnek, de kénytelenek elfogadni, az idő és a nyomozás előrehaladtával pedig befogadják, és teljes jogú tagja lesz kis csapatuknak. 

A történet egy másik szálon is halad, mégpedig visszamentünk 1943-ba, amiből azonban nagyon mozaikszerűen kaptunk részleteket, és el nem tudtam képzelni, hogyan fog ez majd a jelenhez kapcsolódni, de érdeklődéssel és borzongva olvastam.

Közben pedig időnként kapunk egy-egy villanást, más eseményekből, amiket végképp nem tudtam néha hová tenni. Közben a Beier felügyelő  nyomozott társaival, haladtak is, meg nem is, és egyre több mintent tudtam meg a nyomozóról is. 

Nagyon összetett, szövevényes volt a könyv cselekménye, végig erősen koncentráltam, hogy követni tudjam az eseményeket. Egyre többször bukkant fel a titokzatos gyilkos, egyre több információ derült ki az Isten Fénye szektáról, egyre izgalmasabb események követték egymást, a feszültség csak nőtt és nőtt. Hátborzongatóak voltak a múltbéli történések is, itt is, ott is felpörgött minden, ekkor már nem nagyon akartam letenni a könyvet, mert  a végére akartam járni mindennek. 

Amikor már kiderültek fontos dolgok,  akkor pedig vége lett, és én azt kérdeztem: Mi van!!!??? Olvasás előtt ugyanis nem olvastam el a fülszöveget és teljesen kiment a fejemből, hogy ez egy trilógia első része. Persze lettek megoldások, de éppen csak annyi, hogy kíváncsian várjam a második részt. Szeretnék többet is megtudni Kafa Ikbálról, szeretném élettelibbnek látni Fredrik nyomozót, szeretném, ha kiderülnének az összefüggések, és a homályos pontok megvilágosodnának a fejemben, de legfőképpen azt szeretném, ha ezt az őrült fenyegetést teljesen leállítanák. A mozaikdarabkákból sok a helyére került, de vannak még üres részek. 

Tetszett a könyv stílusa, szeretem amikor nemcsak az eseményekről, hanem az emberekről is kapok információkat, sőt pluszinfókat a környezetükről, a mellékesebb szereplőkről is. Ezek az eszközök enyhítették a könyv gonosz és kegyetlen eseményeit, vagy legalábbis némiképpen elterelték a figyelmet a szörnyűségekről. Ami miatt pedig néha a fejemet ráztam, az az, hogy az író éppen akkor hagyta abba a fejezeteket, amikor az események a tetőfokon voltak. Ez nagyon hatásosan hajszolt a továbbolvasásra. :)

9/10

A könyvet köszönöm a General Press Kiadónak! 

Bea

Lars Kepler: A tűz tanúja

Flora Hansen halottidéző médiumnak nevezi magát, abból él, hogy a holtakkal folytatott beszélgetéseket színlel. Ám miután egy vidéki leányotthonban holtan találják az egyik fiatal lányt, nagyon is valós látomásai támadnak. Jelentkezik a rendőrségen, és előadja, hogy szellemet látott. Csupán egyetlen nyomozó akad, aki kételyeit félretéve hajlandó meghallgatni a mondandóját.

Joona Linna felügyelő jóval több időt töltött a bűntény helyszínén, mint amennyit bármely más kollégája szükségesnek tartott volna. Az eset látszólag egyszerű: egy lány meghalt, egy másiknak pedig, aki a gyilkosság éjjelén eltűnt, a párnája alól egy véres kalapács kerül elő. De miért állítja Flora váltig, hogy a gyilkos szerszám nem kalapács volt, hanem egy kő?

Linna kiváló nyomozó, elszánt és makacs, nem elégszik meg a kézenfekvő válaszokkal. Ahogy a történet fokozatosan kibontakozik, minden fejre áll és megkérdőjeleződik: az őrültek normálisnak, az épeszűek őrültnek tűnnek. Az ügy egyszerűnek látszó bűncselekményből a rendőrségen belüli játszmák és egy felkavaró történet elképesztően izgalamas elegyévé alakul. Linna mind mélyebbre ás, mígnem végül saját múltjának egy rémisztően sötét árnyával kell szembenéznie.

Nekem eddig még nem volt szerencsém Joona Lima nyomozóhoz, amit bánok is egy kicsit, mert valami elképesztő volt ez a fickó. Titokzatos, szabályokat megkerülő, kemény egy zsaru volt. Ugyanúgy nem volt szerencsém ezelőtt Lars Keplerhez sem, bár arról már korábban is hallottam, hogy ez az írói álnév valójában egy házaspárt rejt. Én el nem tudom képzelni, milyen lehet egy másik emberrel együtt könyvet írni (persze tudom, sokan csinálják), de az Ahndoril házaspár biztosan tud valamit, mert ez a könyv nagyon jó volt

A történetünk elején egy ifjúsági otthonban találjuk magunkat, ahol különböző lelki problémákkal, viselkedészavarokkal küzdő fiatal lányokat kezelnek. Nem mondom, ez az otthon is egy elég kemény hely volt. Az itt kezelt lányok karakterei nagyon jól voltak kidolgozva, az egyik percben rettegtem tőlük, a másikban pedig már sajnáltam őket mindazokért, amiket át kellett élniük. 

Már a könyv elején a dolgok közepébe is kerülünk, megtörténnek a brutális gyilkosságok, és feltűnik a színen Joona Linna felügyelő is. A nyomok és a gyilkos kiléte kezdetben egyértelműnek tűnik, de ahogy halad előre a nyomozás, kiderül egy-két dolog, már mi magunk is meglehetősen  elbizonytalanodunk, és elkezdünk találgatni a gyilkos kilétét illetően, én legalábbis így tettem. 

A főgyanúsítottunkat, az egyik lányt az otthonból, Vickyt is egyre jobban megismerjük ahogy haladunk előre. Belepillanthatunk  múltjának megrázó pillanataiba, láthatjuk a drogfüggő anyját, és a sok nevelő családot is, ahol Vicky megfordult.

És itt jön majd még a képbe Flora Hansen a médium, aki látja a meggyilkolt lány szellemét. Ez az egész misztikus szál is nagyon jól volt megírva, a könyv végén kiderült dolgok pedig mindent más megvilágításba helyeztek. Szeretem az ilyesféle fordulatokat!

A könyv egész végig izgalmas és letehetetlen volt. A rövid fejezeteknek köszönhetően a "már csak egy oldalt olvasok" kijelentés "már csak egy fejezetet" olvasokká vált. Persze sosem tudtam megállni csak egy fejezetnél! :)

A történet vége is meglepő fordulatokat és akciódús jeleneteket tartogatott még.

A befejezéssel már egy új fejezet veszi kezdetét, előre vetítve egy újabb Joona Linna kötet eseményeit.

De én addig is bepótolom hiányosságaimat, és elolvasom a sorozat két első részét is, már most sejtem, hogy jó kis történetekben és izgalmakban lesz részem.

A könyvet köszönöm a Cartaphilus Kiadónak!

9/10

Zsófi

Kati Hiekkapelto: Kolibri

Ki öldökli az erdei futókat?

Kétségbeesett éjszakai segélykérés fut be a rendőrségi ügyeletre. Fiatal lány könyörög: mentsék meg, a saját családja akarja megölni. Elrabolták. A lány kurd bevándorlók gyermeke, kiskorában érkezett Finnországba a szüleivel és testvérével.

Sörétes puskával fejbe lőtt futó holtteste az erdős területet átszelő futóösvényen. Egy lányé. Aztán egy férfié. És később egy harmadik áldozat: ezt a kocogót már egészen brutálisan mészárolták le, mielőtt főbe lőtték.

A zsebükben egy medál a vérszomjas azték főisten, Hulitzilopochli képmásával.

Hogyan fonódik össze a két idegborzoló eseménysor?

Természetesen a magyar származású nyomozó, Fekete Anna tartja kezében a szálakat. Az egyik nyomozást eleinte szinte titokban, a saját erejéből folytatja, míg a másikat rendőrtársaival. Idegengyűlölő kollegájának piszkálódásával éppúgy meg kell küzdenie, mint saját félelmeivel, emlékeivel. Mert ő is bevándorlóként érkezett mostani hazájába.

A Kolibri története két szálon futott, az egyik szál főszereplője Fekete Anna, a magyar származású nyomozó volt, aki még kislányként érkezett Szerbiából Finnországba, édesanyjával és a bátyjával együtt, a háború elől menekülve.

A legelső munkanapján az új munkahelyén, két nehéz ügy is a nyakába szakad, és ha ez nem lenne elég, még az új társával, a rasszista megjegyzéseket elejtő, és lehetetlenül viselkedő Eskoval is szembe kell szállnia. Megismerjük még Anna többi kollegáját is, közülük Sari került hozzám a legközelebb. És igen, ezek a finn vezetéknevek valami elképesztőek voltak, kimondottan kedveltem őket. Főleg úgy, hogy az én vezetéknevemmel (pedig szerintem nem annyira bonyolult) mindig is sok gond volt, úgy értem, hogy másoknak, általában, ha valahol megkérdezik a vezetéknevem, annak mindig betűzés lesz a vége....egyszóval tök jó lehet a finneknek, hogy ott mindenkinek ilyen különleges neve van. :)

Viszont a finn időjárás az brrrr...nem is csodálom, hogy néha napközben is legurítanak egy kis szíverősítőt.

Anna és a kollegái együttes erővel vetik bele magukat mind a két ügy felgöngyölítésébe, a futógyilkosságokba és a fiatal kurd lány, Bihar segélyhívásának ügyébe is. Az utóbbit Anna kollegái szerint sikerül is megoldani, de ő nem igazán tudja biztonságban a lányt, ezért saját megfigyelésbe kezd. Ezért, hogy nem adta fel és a megérzéseire hallgatott, nagyon becsültem őt.

De térjünk vissza a kegyetlen és rejtélyes futógyilkosságokra is, ahol a nyomozás kezdetben elég lassan halad, de aztán a nyomokat elszórt morzsaként követve minden a helyére kerül a véletlenszerűnek tűnő brutális gyilkosságok ügyében. 

Ellenszenves Eskoról még párt szót ejtve, ha jobban belegondolunk az ő vélekedése a menekültekről nem csak az ő sajátja, hanem még nagyon sok más embernek a véleményével egyezik meg. Sok más embernek a véleményével, akik sajnos egyes emberek hibái után ítélnek meg akár egész nemzeteket is.

Ám én minden rossz tulajdonsága ellenére, valahol mélyen kezdtem meglátni a jó oldalát is. És milyen igazam lett. A könyv végén azért, még sikerült nagyon meglepnie (jó értelemben persze)... :)

A fiatal kurd lány, Bihar története felkavart, csodáltam Bihar erejét, találékonyságát és kitartását, amivel a nehézségeit fogadta. A fejezeteit olvasva, rájöttem, hogy felvilágosult és szabad nyugati világunknak mennyi mindenért lehetek hálás. És ezt nem úgy értem, hogy nőként lehetek hálás ezekért, hanem egyszerűen csak emberként. Mert hiszem, hogy Bihar világában a férfiak sem szabadok.

Anna olyan jóízűen gondolt a futásra, mint tevékenységre, hogy komolyan kedvet kaptam én is hozzá, pedig nem vagyok valami nagy sportos alkat. 

Persze a könyv után nem sötétben fogok elindulni futni...

8/10

A könyvet köszönöm az Athenaeum Kiadónak!

Zsófi