A könyv nagyon színes, vidám és kalandos, mert nem tényszerűen mutat be néhányat a rét lakói közül, hanem egy vicces kis történet köré szőve ismerjük meg ezeket az állatokat.
Már több könyvet is olvastam ebből a 3-5-8 perces sorozatból, ennek a kötetnek most az a jellegzetessége, hogy minden mesét magyar szerzők írtak, akiket már egyébként is ismertem, ezért nagyon kíváncsi voltam, hogy kitől milyen stílusú ovis mesét olvashatok.
A könyv felépítése a megszokott, mint ahogyan a címe is mutatja, 3-5-8 perces mesék vannak a könyvben, bár én sosem mértem ezt le, de a lényeg, hogy vannak nagyon rövidke, közepesen rövid és kicsit hosszabb mesék. Mivel a legtöbb gyereknek egy esti mese nem elég, ezért meg lehet egyezni velük, hogy két rövidebbet, vagy egy hosszabbat szeretnének hallani.
A Banyavész és Nyanyacraft után megérkezett a Sárkányugatás is. Nagyon örülök, hogy újra találkozhattam az előző két kötetből megismert talpraesett, kedves és vicces főszereplőkkel, akik ismét belevetették magukat a kalandokba.
Zizu, Anka és Báti ismét nagy kihívással, pontosabban három nagy kihívással szembesülnek ebben a kötetben, ugyanis meg kell találniuk egy sárkányt, vagyis egy kutyát, aki pusztító sárkánnyá változhat, ha nem bukkannak rá időben, meg kell menteni a kórházban lévő Lóri bácsit az idősek otthonától és meg kell találniuk Kábelest, aki egyrészt magányos, másrészt megfagyhat a hidegben, harmadrészt pedig segíthet megtalálni Ulrikot, a sárkányt, vagyis a kutyát.
Mert tudni véljük, hogy ott van a bűvész zsebében, ruhaujjában, kalapjában minden, amit csak el- és visszavarázsolt, és nagyon szeretnénk tudni a titkokat, hogy és mikor tette oda, hogy tüntette el és vissza. Közben meg mégsem annyira, mert akkor azt is tudjuk, hogy elveszítenénk a rácsodálkozás varázsát, a belefeledkezést a trükkökbe és azok megfejtésébe.
Így kezdi Agócs Írisz a bevezetőben, és mivel nekem nagyon tetszett az első rész és sikerélményt is adott, én hiszek neki.
Az első krumplis könyvből már jó néhány kedves figurát megtanulhattunk rajzolni. IDE KATTINTVA megnézhetitek, hogy milyen állatkákat sikerült abból életre keltenem. Az akkori sikerélményen felbuzdulva, kíváncsi voltam, mit tartogat ez a második rész, vajon ebből is olyan egyszerű-e rajzolni. És boldogan jelentem, hogy igen.
Süti kalandjai
Süti egy kutyus, aki a szüleivel él egy szép kis házban. Egyik reggel labdázni szeretne, de senki sem ér rá vele játszani. Anyukája csonttortát süt, apukája dolgozik. Így Süti egyedül indul el kalandozni, és a szomszéd telken egy szép kertet talál. De mielőtt még szétnézhetne, ott terem Gyömbér, aki, ki más lenne, mint egy macska.
Sőt azt is hozzátehetem, hogy egy izgalmas történetre is számíthatunk tőle. Az Örökszerda ugyanis egy letehetetlen olvasmány volt. Felnőtt fejjel, együltő helyemben végigolvastam ezt a kiskamaszoknak íródott könyvet!!! Izgalmas volt, kellően tekervényes és az alapötlet is fantasztikus.
Nagyon különös könyv ez, bár azt hiszem a szerző esetében ez a jelző egyáltalán nem meglepő. Sőt, inkább az lenne a különös, ha nem lenne különös. A téma viszont nem különös, hanem teljesen hétköznapi. Gyermeki szemszögből követhetjük végig az elalvás folyamatát, egy gyerek félelmeit a sötétségtől és az éjszakától.
De később azt is láthatjuk, hogy jóval több van ebben a könyvben, mint az elalvástól való félelem. Joan Miró és Andy Warhol éppúgy helyet kap, mint a sötétben libbenő függöny és a vajang árnyjáték, no meg a frankák és krippek.
Tizenkét rövid mese
Ez a nem hétköznapi című mesekönyv egyáltalán nem hétköznapi történeteket tartalmaz. De ha jól megnézzük, akkor inkább nagyon is hétköznapiakat.
De annyira, hogy az jutott eszembe Harcos Bálint meséiről, amikor elkezdtem a gyerekeimnek mesét mondani fejből, és össze-vissza kanyarodott a történet, amikor pedig elakadtam, akkor ők is bekapcsolódtak egy-egy ötlettel, és ilyenkor teljesen más irányt vett a mese és képtelenebbnél képtelenebb ötletek sorakoztak egymás után a fejünkben, várva a sorukra, hogy bekerülhessenek a mesébe, ami össze-vissza kanyarog, már-már halandzsa, de mégis annyira kedves halandzsa, hogy másnap és harmadnap este is folytatni kellett.
Ezeket az emlékeket, élményeket idézte fel bennem ez a könyv. A mesék egyszerűen különlegesek és különlegesen egyszerűek. Ismerősek olykor, máskor meg teljesen ismeretlenek, de mégis annyira kedvesek, barátságosak és viccesek, hogy nem lehet őket nem szeretni.
Kevés olyan gyerek van, aki ne szeretne valamilyen saját háziállatot, kiskutyát, kiscicát, hörcsögöt, netán tengerimalacot. És kevés olyan gyerek van, aki meg is kapja, akinek a szülei bevállalják, hogy gyermekük gondoskodhasson egy állatról.
A könyv főhőse Bátor, aki a nevével ellentétben cseppet sem érzi magát bátornak, és meg is kérdezte már az apukáját, hogy miért lett Bátor a neve, ha ő igazából gyáva. Gyávának nevezik a focitársai, mert kapusként nem a labda útjába vetődik, hanem elugrik előle. Bátor maga is érzi, hogy fél a labdától, de sajnos nem csak attól, hanem Cudartól, a szomszéd néni fekete macskájától is.
