Jennifer Probst: Egy nyár Itáliában

Nagyon sokat vártam erre a könyvre a könyvtárban, talán 7. voltam az előjegyzési listán, de azt mondom, nagyon megérte a várakozást. Bár amikor hazahoztam és megnéztem a borítóját, akkor elfogott némi bizonytalanság, hogy nem-e valami könnyű nyári limonádé. Amivel amúgy nincsen semmi baj, de nem mindig van hozzá kedvem, és mostanában sajnos több könyvet is abbahagytam, mert egyszercsak jött egy mondat, vagy egy cselekmény, ami kiverte nálam a biztosítékot, vagy egyszerűen csak azt éreztem, hogy unom, nem köt le. 

Régen nem tudtam könyvet abbahagyni, de ma már simán megteszem. Pláne úgy, hogy tudom, mennyi könyv van még a várólistámon, amit el szeretnék olvasni. De ennél a könyvnél szó sem volt ilyesmiről.

Valérie Perrin: Másodvirágzás

"A szomszédaim nem szívbajosak. Nincsenek gondjaik, nem esnek szerelembe, nem rágják a körmüket, nem hisznek a véletlenekben, nem tesznek ígéreteket, nem csapnak zajt, nem aggódnak a társadalombiztosításuk miatt, nem sírnak, nem keresgélik a kulcsukat, a szemüvegüket, a távirányítót, nem futnak a gyerekeik, sem a boldogságuk után."

Így kezdődik ez a könyv, Violet Toussaint fantasztikus története. A szomszédai ugyanis halottak. Violet egy temető gondnoka Franciaország egyik kisvárosában. Boldog, nyugodt és elégedett. Férje 19 évvel ezelőtt elment otthonról és soha többet nem tért vissza. A hivatalos rendőrségi nyilvántartásban eltűntként szerepel.

És Violetnek ez így jó. Több, mint jó. Csodálatos érzés volt esténként meginni a két gyűszűnyi portóit és érezni a mindennapok boldogságát. 

Kate Hewitt: Bárcsak visszajönnél

 

Lehet-e túlzásba esni a szeretettel? Lehet-e úgy szeretni a gyermekedet, hogy az már sok? Lehet-e, hogy ezt te nem veszed észre? 

Ezekkel a kérdésekkel szembesül Beth, a gyermekét egyedül nevelő fiatal anya, aki  egy rosszul kezelt hiszti következtében hirtelen abban a helyzetben találja magát, hogy a gyámügyesek elveszik tőle a kisfiát és ideiglenesen nevelőszülőknél helyezik el.

Sajnos, Beth már régebben a gyámügy látókörébe került. Magatartászavaros, nem könnyű természetű kisfiát egyedül neveli és első alkalommal éppen a gyermek apja hívta rá a szociális hivatal embereit.

Hiro Arikawa: Az utazó macska krónikája

Ez egy csodálatos könyv, nagyon szép történet. Miközben egy idő után már végig sejtettem, mi várja Szatorut és Nanát az út végén, mégis nagyon jó érzéseket keltett bennem a könyv, olyan volt, mint egy szép ajándék, nap mint nap.

Mert megajándékozott azokkal az érzésekkel, amelyeket Nana és Szatoru átéltek egymás társaságában, mindazzal a szeretettel, amit egymástól kaptak és egymásnak adtak, és mindazokkal az élményekkel és szépséges visszaemlékezésekkel, amelyeket Szatoru a meglátogatott barátaival felidézett.

Nana egy talált macska, kóbor macskaként élte a napjait, amikor elütötte egy autó és tulajdonképpen Szatorutól kért segítséget, akivel már a baleset előtt is ismerősök voltak valamelyest.

Shelby Van Pelt: A boldogságnak nyolc karja van

Még csak március közepe van, de abban biztos vagyok, hogy nálam ez a könyv már ott van a top 3-ban ebben az évben. 

A polip  fejezetével kezdődött a történet, amelynek címe:  A fogságom 1299. napja, és ebben szépen bemutatkozott a Sowell Bay-i akvárium egyik látványossága, Marcellus, az óriáspolip.

Elmondta, hogy egy óriáspolip életének hossza négy év, azaz ezernégyszázhatvan nap. Ami azt jelenti, hogy már nincs túl sok hátra az életéből. Egészen fiatalon került az akvárium tartályába, élete nagy részét ott élte le és ott is fog meghalni. 

Először olyan meseszerűnek tűnt az egész, és nem is voltam benne biztos, hogy most tényleg egy polip történetéről szeretnék olvasni egy egész könyvön keresztül?

Ákody Zsuzsa: A Völgyben

Ákody Zsuzsa legújabb regénye egy finom szépségű, érzelmekkel teli történet, mely komoly témák közé vezet bennünket. A halál lehetőségén, valódiságán keresztül az életet mutatja meg. Az élet szépségét, nehézségét, bonyolultságát, a szeretet és a szerelem erejét, a döntések hatásait, a mindennapok küzdelmeit. 

Miközben bátran mer beszélni a halálról. A halál még napjainkban is tabutéma a hétköznapokban, sem szeretteink, sem saját halálunkról nem szívesen beszélünk, pedig ez az az élethelyzet, ami mindannyiunk életében bekövetkezik egyszer, és senki sem tudja, mi jön utána. 

Patak Gyöngyvér: Család a dombon

Régebben úgy véltem, hogy felesleges egy könyv borítójáról írni, mert nem az határozza meg a könyvet és egy fantasztikusan jól sikerült borító néha félrevezethet, esetleg nem azt kapjuk, mint amit az alapján várnánk, esetleg túl nagy elvárásokkal indulunk neki a könyvnek és a végén kicsit csalódottan tesszük le, mert szerintünk a borító mást ígért. 

Ezt a régi állításomat már sokszor felülvizsgáltam, és azóta tudom, hogy igenis fontos egy könyv borítója. Ha nem tudsz egy könyvről semmit, de elmész egy könyvesbolt kirakata előtt, vagy éppen bent vagy egy könyvesboltban és a rengeteg könyv között próbálsz meg keresgélni, akkor nagyon fontosak a jó borítók, mert azok szólítanak meg először és hívják fel a figyelmünket, hogy kézbe vegyük, közelről megcsodáljuk a könyvet, ha pedig már a kezünkben van, akkor elolvassuk a fülszövegét.

Kristin Hannah: Menekülés Alaszkába

Nagy lendülettel vágtam bele ebbe a könyvbe és hamar átéreztem Leni, a mindig különálló lány történetét, akinek édesapja vietnámi háborús veteránként nem találja a helyét a világban, nem tud megmaradni egy munkahelyen sem, és amikor ismét elveszti a munkahelyét, egy levelet kap régi katonatársa édesapjától, hogy fia ráhagyta az Alaszkában lévő házát és birtokát. 

Ernt tehát úgy dönt, költöznek, végre egyenesbe jöhet az életük, lelkesen pakolja fel családját, fiatal, csinos feleségét Corát és a tizenhárom éves Lenit egy kisbuszba. Alaszkában azonban kiderül, hogy nem igazán készültek fel ennek a gyönyörű, ámde kegyetlen tájnak a nehézségeire, tudatlanul vágtak bele a nagy kalandba.

Emma Robinson: A férjem lánya

Ismét egy szívszorító regényre bukkantam, mely az anyaságról szól, illetve arról, hogy milyen egy olyan nő élete, aki nyíltan vállalja, hogy nem szeretne gyereket, mert soha nem érezte magát anyatípusnak és nem is érzi magában az olthatatlan vágyódást a gyermek után. 

Igen ám, de mi történik ezzel a nővel, Rebeccával, ha egy este becsenget a férje volt barátnője és azt állítja a kezét fogó négyéves gyerekről, hogy a férje kislánya. 

Rebecca és Jack öt éve házasok, elégedettek az életükkel, a munkájában és magánéletében is tökéletességre törekvő, mindent alaposan megtervező Rebecca sikeres, boldog életet tudhat magáénak és az a tény is megnyugtatja, hogy Jack sem szeretne gyereket.  

Pöttyös olvasmányok

Bálint Ágnes: Madárfürdő

Ez a könyv visszarepített az időben, gyermekkorom élményeit hozta vissza. Nyaralás a nagyszülőknél, panellakásba költözés, vidéki élet, igazi retro érzéseket idézett.

A háromgyermekes család története a Gőzmozdony utcából, a nagyszülők házából indul, amit már eléggé kinőttek és a vasút semmiféle bővítést nem engedélyez, mert hamarosan kisajátítás alá kerül a telek és az épület. Kutya, macska, papagáj is van a nagyszülőknél, amit a gyerekek nagyon élveznek. 

Tim Seldin - Lorna McGrath: A Montessori-szemlélet a mindennapokban

Gyakorlati útmutató önálló, kreatív és boldog gyerekek neveléséhez

A Montessori-szemlélet mindig is érdekelt, de azóta még jobban odafigyelek a hasonló témájú könyvekre, mióta elolvastam Laura Baldini: A tanítónő című könyvét, ami Maria Montessori életéről szól, aki kitalálta és kifejlesztette ezt a módszert és terjesztette el szerte a világban. 

Ezért ma már a világ nagyon sok pontján találunk Montessori intézményeket, amelyekre általában a nyugalom, a rendezettség és a szépség a jellemző. A Montessori módszer egyik legfontosabb alappillére a gyermekek tisztelete.

Naszvadi Judith: Rejtélyes vakáció

Gyerekként imádtam a nyári szüneteket. Biztosan tudom, hogy ezzel nagyon sokan voltunk még így és ma is sok gyerek érzi azt, hogy  az iskola legjobb része a vakáció. Ilyenkor több idő van arra, amit évközben a tanulás miatt kicsit háttérbe kellett szorítani és olyan tevékenységekre is, amik évközben szóba sem jöhettek. Ilyen volt nekem az olvasás, amikor megkezdődött a vakáció, heti rendszerességgel jártam a könyvtárba és hoztam-vittem a könyveket. Rengeteget olvastam, de emellett az is belefért a napokba, hogy a falun élő nagymamámnál nyaraljak, ahol az utcabeli gyerekekkel bejártunk ungot-berket, azaz a falunak minden zegét-zugát és érdekes dolgokat fedeztünk fel és még érdekesebb dolgok történtek velünk.

Barbara Cantini: Halálka és Stéphanie: Savanyú uborka csokoládéval

 Barbara Cantini: Halálka

A történet, amin meghalsz a nevetéstől

Szerencsére nem haltam meg (upsz, tudom, nem túl jó poén, de annyira adta magát...:D), de nagyon jól szórakoztam és nagyon szerettem ezt a történetet. Halálka, a zombilány a szívembe lopta magát, pedig sosem szerettem a zombis történeteket, sem könyvben, sem filmben. 

De ezt a morbid kis mesét nem lehet nem szeretni. Először is nagyon aranyos az illusztrációja és éppen annyira vicces, mint a történet. Halálka, eltekintve attól, hogy egy zombi, egy magányos kislány, aki nénikéjével él egy roskatag villában. 

Virginie Grimaldi: Ha az élet citrommal kínál

A szerző első könyvére teljesen véletlenül bukkantam a könyvtárban, és viharos sebességgel olvastam el. A másodikat, a Merci, nagyik!-at már tudatosan kölcsönöztem ki ezután, ennek a könyvnek a megjelenését pedig már nagyon vártam. Megérte várni, nem csalódtam, kedvenc lett. Mint ahogyan Virginie Grimaldi és bekerült a kedvenc szerzőim közé, akinek az új megjelenéseit nagy izgalommal és szeretettel várom majd a jövőben. 

Ha az élet citrommal kínál... Mi jut eszünkbe erről a címről? Pl. az, hogy ha az élet nem egyből édes és szuper, hanem kicsit savanykás és szomorú, akkor is próbáljunk helytállni és kihozni belőle, amit csak tudunk.

Ashley Audrian: A szív sötétje

Ezt a könyvet Zsófi lányom ajánlására kölcsönöztem ki a könyvtárból. Akkor egy éppen 7 hetes kisbaba anyukája  volt,  és aki már olvasta a regényt, tudja, miért van ennek nagy jelentősége. Amikor én is olvasni kezdtem, meg is jegyeztem magamnak, hogy te jó ég, nem éppen a legjobb időszakban olvassuk ezt a könyvet, mert talán még közelebbről érint, még jobban át tudjuk érezni a könyvben szereplő anya érzéseit, így, hogy kisbaba van a családunkban. 

Bár ez enélkül is ment volna, de talán így még jobban jöttek a libabőrök olvasás közben, még jobban sokkolt az egész.  Erősen ható, megrázó történet, úgy gondolom, hogy nálam biztosan az év könyve lesz pszichológiai thriller kategóriában.

Cecelia Ahern: Szeplők

Cecelia Ahern olyan szerző, akitől bármikor szívesen olvasok, kellemes élményeim maradtak a könyvei után, nem csalódtam még benne. Mint mindenkinek, neki is vannak nagyon jó és még jobb könyvei, nem mindegyik egyforma, de a Szeplőket a nagyon jó könyvei közé sorolnám. 

A történet főszereplője Allegra Bird, aki elhagyva barátait,  szeretett szigetét még jobban szeretett édesapját Dublinba költözik, hogy végrehajtsa önmagának kitűzött nagy vágyát, hogy felkutassa édesanyját, aki születésekor elhagyta. 

Másik nagy álma az volt, hogy rendőr lehessen, de ez nem sikerült, ezért Dublinban parkolóőrként dolgozik, elképzelése szerint ez kicsit közel áll a rendőri feladatokhoz. 

Michelle Icard: Hogyan beszélgess vele?

14 téma és rengeteg hasznos ötlet, ami segít kapcsolódni a 14 évesekhez

Saját tapasztalat, hogy néha még a 16-17 évesekhez sem könnyű kapcsolódni, beszélgetést kezdeményezni. Amikor hazajön az iskolából és megkérdezem tőle, hogy mi újság, kapásból rávágja, hogy semmi  és már megy is a szobájába. Amikor viszont ismét előbújik néhány perc múlva ebédelni, akkor már legtöbbször lehet vele normális beszélgetést folytatni. 

Azt tapasztaltam, hogy az én 16 évesem először letudja a kellemetlen dolgokat, például egy rosszabb jegy, vagy egy dühöngeni való dolog az iskola miatt, és ha ehhez én jól viszonyulok, nem letolást kap a rossz jegyért, hanem érdeklődést és megértést, akkor már tovább folyik a beszélgetés mindenféle olyan dologról, ami őt is érdekli és szívesen beszél róla. 

Tanács Eszter: Férfiak gyermek nélkül

Történetek felelősségről, veszteségről és választásról

Egy nagyon hiánypótló, őszinte és érdekes olvasmány, és megnyugtató is egyben, hogy a női rész után a férfiak is lehetőséget kapnak elmesélni gyermektelenségükkel kapcsolatban az érzéseiket, legyen az akár választott, akár rajtuk kívül álló okok miatti gyermektelenség.

Még napjainkban is előfordul, hogy egy férfira dicsérőleg azt mondják, hogy milyen házias, ha bepakolja és elindítja a mosogatógépet, vagy éppen a mosógépet, ha munka után sokat foglalkozik a gyerekkel, hogy az édesanya is szusszanhasson egyet az egész napos babagondozás után.

Bucsi Mariann: Ébredés

Sokáig halogattam ennek a bejegyzésnek az írását. Van egy-két könyv, amiről annak ellenére, hogy végigolvastam, megérintett és erős érzelmeket váltott ki belőlem, sosem írtam értékelést. Egyik nap magam elé vettem, hogy írok róla, másnap félretettem, hogy képtelen vagyok rá, harmadik nap megint elővettem, majd félretettem ismét. Ez a könyv is majdnem erre a sorsra jutott. Sokat gondolkoztam azon, hogy miért.

Rájöttem, hogy vannak témák, amelyek annyira megérintenek, annyira beleélem magam, mert a környezetemben, az ismerőseim között vagy akár a saját életemben jelen volt valahogyan, hogy az erről szóló könyvekről nagyon nehezen tudok írni. De megpróbálom, mert nagyon fontos témáról szól ez a könyv, és sokan nem is sejtik, nem ismerik a bántalmazó kapcsolatok mozgatórugóit. 

Csíkos - pöttyös olvasások

Dénes Zsófia: Zrínyi Ilona

Ezt a könyvet a csíkos-pöttyös könyveim közül választottam ki,  Akli Miklós után Zrínyi Ilonával is megismerkedtem közelebbről. Őszintén bevallom, hogy Zrínyi Ilonáról nem voltak naprakészek az információim, így, mielőtt hozzáláttam az olvasáshoz, Wikipédián felfrissítettem a tudnivalókat. 

Zrínyi Ilona II. Rákóczi Ferenc édesanyja volt, Ilonát az esküvője napján ismerjük meg, amikor...