2023. március 29., szerda

Hiro Arikawa: Az utazó macska krónikája


Ez egy csodálatos könyv, nagyon szép történet. Miközben egy idő után már végig sejtettem, mi várja Szatorut és Nanát az út végén, mégis nagyon jó érzéseket keltett bennem a könyv, olyan volt, mint egy szép ajándék, nap mint nap.

Mert megajándékozott azokkal az érzésekkel, amelyeket Nana és Szatoru átéltek egymás társaságában, mindazzal a szeretettel, amit egymástól kaptak és egymásnak adtak, és mindazokkal az élményekkel és szépséges visszaemlékezésekkel, amelyeket Szatoru a meglátogatott barátaival felidézett.

Nana egy talált macska, kóbor macskaként élte a napjait, amikor elütötte egy autó és tulajdonképpen Szatorutól kért segítséget, akivel már a baleset előtt is ismerősök voltak valamelyest.

Nana látványa felidézte Szatoruban régi, gyermekkori macskáját, akitől tragikus körülmények miatt kellett megválnia. Nagyon boldogan szelídítette volna meg Nanát korábban is, de Nana egy szabad, öntörényű macska volt, ám amikor balesetet szenvedett mégis a férfinál kötött ki, majd úgy alakult, hogy ott is maradt.

A történetet alapvetően macskaszemszögből ismerjük meg, de mégis váltakoznak benne azok a részek, amelyekben Szatoru és régi barátai idéznek fel gyermek- és fiatalkorukról. Néhány év együttélés után Szatoru útnak indul egy ki nem mondott okból, hogy végigjárja a barátait, mert Nanának új gazdára van szüksége. Csak annyit tudunk, hogy ő olyan helyzetbe került, vagy kerül hamarosan, hogy nem fog tudni gondoskodni róla. Ezért meg akarja találni Nana számára a tökéletes helyet, ahol a macska boldogan élhet és egy szerető gazdi gondoskodik róla.

Szeretem az állatos könyveket, sőt azokat is, melyek állatszemszögből íródtak, így nagyon élveztem Nana eszmefuttatásait és gondolatmeneteit, azt, ahogyan ő látja, hallja és értékeli az eseményeket, a látogatásokat a barátoknál, és azt is, hogy mennyire élvezi az utazást Szatoruval. Szerettem, ahogyan Nana finoman gúnyolódik az embereken, ahogy néha élvezi, néha pedig utálja a megtapasztalt élményeket.

Nagyon meghatóak és szívet melengetőek a felidézett történetek, melyek jó és rossz dolgokról, gyermekkori emlékekről, családról, veszteségekről, szeretetről, barátságról szólnak, nem csak macskabarátoknak. Szívmelengető volt Szatoru és az őt felnevelő nagynénje kapcsolatának alakulása, Noriko megváltozása, amikor már idősebb korában elengedte magát, ki tudta mutatni a szeretetét, és meg is beszélték egymással a közös életüket. Nana is imádni való volt természetesen itt is. 

Japánról, a japán emberekről, a mentalitásukról, az életfelfogásukról, az élethez való hozzáállásukról is nagyon sok érdekes információt kapunk, így egy útikönyv és ismeretterjesztő könyv is lehetne, de ez sokkal több annál. 

Ez a történet a hűség, a ragaszkodás, a szeretet himnusza is lehetne. Egy végtelenségig tartó ragaszkodás macska és gazdája között, hűség egészen a sírig. Nem tudom, valóban létezik-e ilyen ember-macska kapcsolat, mert a macskákról azt olvastam, hogy nagyon öntörvényűek, de azt hiszem, ez nem zárja ki a ragaszkodásukat egy emberhez. 

Egy lenyűgöző, finom, szelíd olvasmány, amit nem lehet könnyek nélkül olvasni. A könyv olvasása közben veszítettük el hirtelen és váratlanul szeretett, drága Sunny kutyánkat. Az én lelkemet talán most még sokkal jobban megtépázta ez a könyv, nagyon sokszor fakasztott könnyekre, mert minden pillanatban magam előtt láttam Sunny utolsó napját, utolsó estéjét és utolsó pillantásait és a szívem szakadt meg közben. Nagyon megérintett kettőjük búcsúzása. 

Bea

"Nem az út számít, hanem az, hogy kivel utazol."

*****

"Az emberek voltak csak nagyra nőtt majmok, akik felegyenesedve járnak,
de igencsak el vannak telve maguktól. Bármikor, bárhol lazán ott hagyják a kocsijukat,
kitéve az elemek kénye-kedvének, de ha pár mancsnyomot pillantanak meg a fényezésen,
rögtön ott a világvége."

*****

"Az élet, legyen az emberé vagy macskáé, nem mindig úgy alakul,
ahogy képzeljük, hogy kellene neki."

*****

"Bármi fontos történik a családunkban,
a kutyát és a macskát is tájékoztatnunk kell."

*****

"A világ macskái azt szeretik, ha maguk fedezhetik fel a nekik tetsző dolgokat,
és ritkán érdekli őket olyasmi, amit kifejezetten nekik szántak."


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése