Linn Skåber: A szívem egy bezárt bódé

Kamaszmonológok

Nemrég olvastam ennek a könyvnek a "párját", melynek hasonlóan eredeti és különös címe van, a Ma négykézláb akarok járni. Korban ahhoz a könyvhöz állok közelebb, de mivel én magam is voltam kamasz és kamaszgyermekeim is voltak és még jelenidőben is van, ez a könyv sem hagyott hidegen. 

Hasonlóképpen gyönyörűen illusztrált, mint a felnőttmonológok, a képek nagyon megteremtették azt a hangulatot, azt a bizonytalanságot, kíváncsiságot és várakozást, amit a kamaszok éreznek magukban. Az érzések bizonytalanságát és a felnőttlét bizonytalanságát, merre tartanak, mit szeretnének, mi lesz belőlük, ha egyszer felnőnek. 

Michelle Icard: Hogyan beszélgess vele?

14 téma és rengeteg hasznos ötlet, ami segít kapcsolódni a 14 évesekhez

Saját tapasztalat, hogy néha még a 16-17 évesekhez sem könnyű kapcsolódni, beszélgetést kezdeményezni. Amikor hazajön az iskolából és megkérdezem tőle, hogy mi újság, kapásból rávágja, hogy semmi  és már megy is a szobájába. Amikor viszont ismét előbújik néhány perc múlva ebédelni, akkor már legtöbbször lehet vele normális beszélgetést folytatni. 

Azt tapasztaltam, hogy az én 16 évesem először letudja a kellemetlen dolgokat, például egy rosszabb jegy, vagy egy dühöngeni való dolog az iskola miatt, és ha ehhez én jól viszonyulok, nem letolást kap a rossz jegyért, hanem érdeklődést és megértést, akkor már tovább folyik a beszélgetés mindenféle olyan dologról, ami őt is érdekli és szívesen beszél róla. 

Wéber Anikó: Az osztály vesztese

Az éjszaka leple alatt furcsa kép kerül az osztály facebook oldalára: esetlen alak minionjelmezben, felette a falra írt felirat: Az osztály vesztese!

Az osztályfőnök tombol, a diákok gyanakodva méregetik egymást. Tettesnek se jó lenni, de áldozatnak még rosszabb. 10 gyerek életét ismerhetjük meg meg mindenestül, miközben velük izgulunk és szorongjuk végig ugyanazt a pár napot a felkeléstől a feleltetéseken át a napköziig. Vajon ki tette és miért?

Ez a könyv nagyon közelről érintett engem. Mégpedig azért, mert én is egy 5. osztályos fiú édesanyja vagyok. Aki, amikor meglátta a könyv címét, nevetve mondta, hogy "ez a könyv akkor rólam szól." Ő csak nevetett, nekem pedig összefacsarodott a szívem. És eszembe jutott, hogy minek van nap mint nap kitéve az iskolában. Ha játszik a többiekkel, akkor sokszor szándékosan fellökik, ha nem játszik, hanem olvas a szünetben, akkor előfordul, hogy kinevetik, csupán azért mert olvas.  Ha fellökik és elszakad a nadrágja, akkor sem kel senki a védelmére, még az iskola pedagógusai sem, mert legtöbbször ők a szünetekben beszélgetnek egymással. Ha ő védené meg saját magát, akkor szerencsétlenségére azt éppen észrevenné egy tanár, és akkor még ő kapna fejmosást. Ha nem vesz részt a durva fiújátékokban, akkor kiközösítik, ha részt vesz, akkor esetleg alul marad, mert se nem egy verekedős, se nem egy harcias gyerek. Ha éppen ezért a lányokkal beszélget, akkor ismét előfordul, hogy nevetség tárgya lesz a fiúk körében. 

Ha tesiórán nem tud felmászni a kötélre, akkor rossz jegyet kap tesiből, ha olyan virágot, vagy bármi mást rajzol, ami nem tetszik a rajztanárnak, akkor rossz jegyet kap, pedig nagyon jól rajzol a saját ízlése szerint, fantáziadúsan és  eredetien. Ha jelentkezik úgy érzi, sosem szólítják fel. Aztán már nem jelentkezik. Amiért pedig szorgalomból rosszabb jegyet kap. Mindezekért érezheti magát az osztály vesztesének. Egyik nap ő, másik nap egy másik gyerek. Akiről elmeséli, hogy valaki eltörte a szemüvegét, és harmadnap egy harmadik gyerek, akinek kiborították a levesét, vagy focinak használták a sapkáját, vagy kinevették valamiért, vagy a tanár ordibált vele mindenki előtt. 

Éppen úgy, mint Wéber Anikó könyvében. Tíz gyereket ismertünk meg közelebbről, bárki lehetett volna az áldozat, az osztály veszteseként lefotózott minion figura. Bárkiből lehet áldozat, és nagyon nehéz rájönni, hogy éppen miért. Van olyan gyerek, akinek a családi háttere olyan, hogy már otthonról is hozhat magával bizonyos kisebbrendűségi érzést, van, aki egy kicsit más, mint a többi, valamiben eltér, éppen szeret olvasni, vagy egy kicsit duci, vagy eláll a füle és akkor már a gyerekek gúnyjainak céltáblája. Ilyenkor nekem azért az jut eszembe, hogy hol vannak ilyenkor a pedagógusok. Azok, akik segítenek ezeknek a gyerekeknek is, és a gonoszkodóknak is, mert másnap ők is lehetnek céltáblák, ők is lehetnek áldozatok.

Szerintem kevés ma az olyan iskola, ahol nem történnek atrocitások, és ez nagyon szomorú. Mindenhol vannak kiábrándult, elfásult, rossz tanárok, de azt gondolom, hogy a jó, lelkes, és elkötelezett pedagógusok sem haltak még ki, bennük még bízhatunk.

Mi szülők is tegyük meg otthon a magunkét. Én azt gondolom, hogy legkisebb gyermekem (is) minden támogatást és megértést megkap itthon, nem szidom le azért, mert kiszakad a nadrágja, nem korholom  azért sem, ha csúnyán ír és annak sincs komoly következménye, ha becsúszik néha egy-egy rosszabb jegy. Mert nem akarom, hogy féljen hazajönni, ne merje elmondania kudarcait és megpróbáltatásait, tartva a rá váró büntetésektől. Támogatni akarom és megérteni, ha szükséges megvédeni. 

Miután mi szülők mindent megtettünk, reménykedjünk abban, hogy a lelkes, szakmájukhoz értő és azért lelkesedő pedagógusok odafigyelnek az iskolában a gyerekeinkre, nem csak szünetben, amikor a hatalmi csatározásaikat játékba oltva vívják meg, hanem figyelnek rájuk szünet után is, figyelnek a lelkükre, a viselkedésükre, segítenek nekik. Bízzunk abban, hogy vannak még ilyen pedagógusok.

Reménykedjünk, hogy ezek a sérelmek nem okoznak gyermekeinkben olyan nyomot, amit felnőtt életükben is keserű szájízzel emlegetnek fel. Mert kellenek persze a tapasztalatok, kellenek olyan dolgok, amikben megvívják a maguk harcait, amiben kiállnak magukért, hogy kemény, erős, önálló, magabiztos felnőttekké válhassanak, de azt gondolom, hogy a megalázás, a fizikai és lelki bántalmazás nem tartozik közéjük.

Kemény könyv volt ez, arra hívja fel a figyelmet, hogy ne hagyjuk, hogy gyermekünk áldozattá váljon.  Ne intsük le, ne bagatellizáljuk el, ha panaszkodik valamilyen őt ért sérelemről. Hallgassuk meg, találjuk meg a megfelelő vigasztalást, erősítsük meg és segítsünk neki, tudja, hogy ránk mindig, mindenben számíthat. Ajánlott olvasmány minden pedagógusnak, minden szülőnek és hasonló korú gyereknek!

A könyvet köszönöm a Pagony Kiadónak!

9/10

Bea

Ludwig Koneberg - Gabriele Förder: Kineziológia gyerekeknek

Hogyan győzhetők le a tanulási zavarok

A tanulási és magatartászavarok miatt egyre több a szorongó, betegeskedő gyermek. A pedagógiai kineziológia szerint a mozgás testi és lelki egészségünk kulcsa, ráadásul gondolkodásunkat is serkenti. A szerzőpáros az iskolai problémák okait elsősorban a stressz okozta tanulási blokkokban látja, amelyek átgondolt, célzott mozgásgyakorlatokkal feloldhatók. Így eredményesebbé és élményszerűbbé válik a tanulás. Persze csak akkor, ha a szülők és nevelők is türelemmel  állnak a kérdéshez. A könyv utolsó fejezetében található gyakorlatok főként nekik szólnak. 

Mielőtt hozzákezdtem értékelésem írásához, elvégeztem a könyvben található gyakorlatsort, amit felnőttek számára állítottak össze. Mindössze 10 percet vett igénybe. 

Hogy növelte-e az önbizalmamat, feloldotta-e a gátlásaimat, segített-e a feladatmegoldásban, azt egy alkalom után nem tudom megmondani, de határozottan felfrissített, erővel töltött el és reménykedő hangulatban ragadtam magamhoz a billentyűzetet. 

Meg is lepett kicsit, mert egy egyszerű mozdulatban nem éreztem stabilnak az egyensúlyomat, történetesen keresztbe tett lábakkal végeztem a "gravitációcsúsztató" gyakorlatot és bizony többször is meginogtam, van még hová fejlődnöm. De tényleg nem bonyolult, engem viszont önvizsgálatra sarkall. Vajon azért nem megy, mert annyira elhanyagoltam a mozgást, hogy egy ilyen végtelenül hétköznapi mozdulat kifogott rajtam, vagy pedig meg kell találnom magamban azt a gátló tényezőt, blokkot, amit ennek a könyvnek a kineziológai gyakorlataival talán könnyen fel is tudok oldani.

Mi is a kineziológia? A kineziológia a mozgás tudománya. Egyensúlyba hozza testünk energetikai rendszerét, stressz-mentesíti szervezetünket, segít, hogy pozitívan álljunk hozzá a hétköznapokhoz és kezelni tudjuk stresszhelyzeteket, ugyanakkor egy ilyen helyzetben önmagunk felett se veszítsük el a kontrollt. Segít hogy, nyugodtak, higgadtak maradjunk, javítja a problémamegoldó képességeinket, javíthat a kommunikációnkon. Tehát tulajdonképpen a test és a szellem együttes működését segíti elő. 

A gyerekek ösztönösen, önkéntelenül is gyakorolják a kineziológia tudományát, amikor felfedezik a környezetüket, fára másznak, lógnak a mászókán, séta közben egyensúlyoznak mellettünk egy útpadkán vagy éppen forognak, mint a búgócsigák. Mi türelmetlen szülők, legtöbbször ilyenkor rájuk szólunk, fegyelemre intjük őket, pedig tudat alatt kineziológiai gyakorlatokat folytatnak, talán ösztönösen érzik is, hogy mivel tudják magukat ellazítani. Hagyjuk őket ilyenkor egy kicsit, persze nem azt mondom, hogy amikor artistákat is megszégyenítő magasságokban tartanak a fa tetején, ne vessük be szülői tekintélyünket, vagy ha a mászókán a felemás korlát gyakorlatait próbálgatják, ne szóljunk rájuk, sőt még azt se hagyjuk, hogy a szédítő forgás közben Mary Poppinsként a levegőbe emelkedjenek, de egy elfogadható határt meghúzhatunk. Ezt a határt a szülők többsége ismeri.

Ennek a könyvnek a segítségével a szülők célzottan mozgathatják át gyerekeiket. A kineziológia feladatok, mozgássorok segíthetnek a tanulási zavarokkal küzdő gyerekeknek   feloldani gátló blokkjaikat. A tanulás egy természetes folyamat, a gyerekek minden nap, minden órában tanulnak. Itt nem feltétlenül az iskolai tanulásra gondolok, az már sajnos nem ilyen önfeledt, természetes tanulás. Az iskolai oktatásban egyre gyakrabban érhetik  a gyerekeket stresszhatások és sajnos a saját gyermekemből kiindulva tudom, hogy érik is rendesen. Ezek a  hatások különböző blokkokat, gátakat alakítanak ki a gyerekben, amin segíthet a kineziológa.  A gyakorlatok segítségével a szervezetben lévő energiának szabad utat biztosíthatunk, a mozgással előkészíthetjük az agy gondolkodási csatornáit. 

Nagyon jó kis gyakorlatokat tartalmaz írási és számolási nehézségekkel küzdő gyerekek és szüleik részére a könyv, sajnálom, hogy nem hamarabb került kezembe, talán nem szenvedtünk volna annyit a szorzótáblával. Nem is olyan régen rárivalltam a 10 éves kisfiamra, hogy ne írjon ilyen rondán. Ő sírva felelte, hogy sietni kell, ha mindent le akar  írni, és nincs ideje arra figyelni, hogy még szép is legyen. Szóval utána rögtön szántam-bántam kifakadásomat, nagyon szégyelltem magam, azóta nem foglalkozom azzal hogyan ír, ha ő  el tudja olvasni, akkor nekem is jó. A könyvben erre erőteljesen fel is hívták a figyelmemet: "Soha ne erőltesse, hogy szebben írjon vagy gyorsabban dolgozzon. Különben éppen az ellenkező hatást fogja elérni."

Azt gondolom nagyon hasznos lehet ez a könyv nem csak tanulási nehézségekkel küzdő gyerekek, hanem minden gyerek számára. Nekünk szülőknek is, mert választhatjuk a kineziológia kipróbálását. Segíthetünk nekik átlépni az iskolai, napközbeni megpróbáltatásokon, a gyakorlatokat velük együtt mi magunk is elvégezvén türelmesebbé válhatunk és nemcsak szigort és elvárásokat közvetíthetünk gyermekünk felé, hanem türelmet, megértést és sok-sok szeretet, amivel boldogabbá és könnyebbé tehetjük napjait. 

A könyvet köszönöm a Móra Kiadónak!

Bea

Kertész Erzsi: Nem mese

Nemet mondani tudni kell! Ja, az könnyű? Néha igen! Néha nagyon nem. És amúgy is, nem csak egyféle nem van. Hallottatok már például a cincogó nemről? Vagy a lerepül a hajad nemről? Esetleg a kerek perec nemről? Hát a köszönöm, nemről? Ezekről, és még sok-sok féle nemről szól Kertész Erzsi író-pszichológus új könyve, na és persze arról, hogy merjünk nemet mondani. A Kasza Julianna által illusztrált mesekönyv a 2015-ös Arany­vac­kor gyerekkönyves pályázaton elnyerte a zsűri 2. díját és a Pagony különdíját.

Gondoltátok volna, hogy annyiféle NEM van, hogy egy kezünkön meg sem tudjuk számolni? De lehet, hogy még kettőn sem. Ez a könyv visszahúzódó, határozatlan gyerekeknek kíván segíteni a NEM kimondásában, a nehéz helyzetek kezelésében egy ötletes, vicces történeten keresztül.

Ádám a csendes, bizonytalan kisfiú NEM nagyon mond NEM-et senkinek, sem a szomszéd néninek, aki mindig egy nagy tányér túrós sütivel várja, pedig Ádám NEM is szereti a túrós sütit, sem a fiúknak az osztályból. Ha kötekednek, molesztálják, inkább magába húzódik, odébb vonul, de NEM tud határozottan kiállni magáért. 

Egyik este egy belekényszerített túrós süti lakoma után rémálmai lettek, kicsúszik száján álmában egy NEM, ami a kinti világban egy vicces, ufószerű figurává alakul.  Nagyon örül, hogy kiszabadult és az a feladata, hogy megtanítsa Ádámot NEMet mondani. Először csak mesél, aztán gyakoroltat, majd vizsgáztat. Bizony, Ádámnak le kell tennie a NEM kimondó vizsgát. 

Először csak a cincogó nemek sikerülnek, pedig Ádámnak nagyon tetszik a lerepül a  hajad nem, de azt képtelen kimondani még. Sikerült első nap még egy gyáva nyúl nem is, de az nem igazán szép látvány, ezért inkább kerek perec nemet mondana, mégha kicsit az sós is. 

Pár nap alatt megismeri sok nemet, a nagyon sajnálom, de nemet, a köszönöm, nemet, a konok és durcás nemet, a pillangós nemet és a vizsga közeledtével felfedez egy gyengébbek kedvéért nemet. 

Nagyon jól vezet rá egy bizonytalan, határozatlan gyereket a könyv arra, hogyan próbáljon meg kiállni magáért, hogyan mondjon egyszerűen nemet, hiszen attól rosszabb biztos nem történhet, mint ha nem mond semmit. Na jó, lehet valaki megsértődik, de akkor gyorsan ki lehet egy másik nemmel egészíteni, és mindjárt más is lesz a helyzet. 

Nagyon határozott, erős egyéniséggel rendelkező, dacos gyerekek szülei jól dugják el a gyerek elől a könyvet, de amikor a legnagyobb kincsük nyugovóra tért, szedjék elő, olvassák el és gyakorolják a nemeket, mert másnap még szükségük lehet rá. 

Szülőknek és nagymamáknak is ajánlatos, én magam is ismerek olyan nagyit, akinek szívesen a kezébe nyomnám egy kis tanulmányozás és továbbképzés céljából. És itt nem feltétlenül arra gondolok, hogy az unokáknak nem tud nemet mondani, hanem másnak sem.  Jó, bevallom, nekem is jót tett, de még párszor el kell olvasnom, mert én felnőttként már lassabban tanulok.

Nagyon hasznos könyvnek tartom, ami mindamellett kedves és aranyos történetet foglal magába, a gyerekeket mese közben tanítja meg a határozott, céltudatos fellépésre, ugyanúgy lehet velük gyakorolni, mint a könyvbeli Ádámmal gyakorolt kis NEM barátja. 

Az illusztrációk ötletgazdagok és humorosak, tetszetős egészet alkotnak a könyv tartalmával. 

10/10

Bea