Maggie Doyne: Ég alatt, hegy fölött

Aki megment egy gyermeket, a világot menti meg

"Én egy olyan világról álmodom, ahol a gyermekkor megbecsült, védett időszak; ahol nem kell túl gyorsan felnőnötök, ahol egész nap nevethettek, játszhattok, ugrálhattok. Reptetésre váró sárkányokat, hintákat, üveggolyókat és vég nélkül bújócskákat látok benne nektek.

Egészséges ételekről álmodom számotokra, hogy nagyra nőjetek; zöldségekről, amelyeket begyűjthettek, gyümölcsfákról, amelyekről annyi gyümölcsöt ehettek, amennyit bírtok."

Egy csodálatos igaz történet egy nagyon jólelkű és hatalmas szívű fiatal lányról, Maggie Doyne-ról, aki egy amerikai középosztálybeli család lánya és aki úgy dönt, hogy a főiskola előtt egy évet utazással tölt. Ez az utazás aztán teljesen megváltoztatja az életét, eltéríti eredeti irányából. 

Kristin M. Furier: Az üveggyémánt átka

A szerző kérésére olvastam el ezt a kisregényt. Szerzői megkeresések esetén el szoktam mondani, hogy amennyiben nem tetszik a könyv, és ezért félbe is hagyom, akkor nem kerül fel értékelés a blogra, egyrészt, mert nem olvastam el, másrészt mert azért nem olvastam el, mert nem tetszett és harmadrészt nem szeretek nagyon negatív értékelést írni a blogra, mert én amolyan könyvajánlónak tekintem a blogomat.

Nem a témához tartozik, de ezt sajnos egy közelmúltbéli megkeresésnél elfelejtettem leírni a szerzőnek, mert a molyos értékelések arra utaltak, hogy kizárt dolog, hogy ne tetsszen nekem a könyv, de sajnos ez történt.

Ludmilla és kitalálós versek

 Kiss Judit Ágnes: Ki brummog a barlangban?

Kitalálós versek

Egy nagyon ötletes formai megvalósítással készült ez a kitalálós lapozó, ugyanis a belső oldalak vízszintesen ketté vannak osztva, felül a kitalálós versikék, alul pedig az illusztrációk, amelyek harmonikus színeikkel és cseppet sem megszokott formáikkal dolgoztatják meg a kicsiket mindenféle fronton, azaz mind vizuálisan, mind verbálisan megmozgatják a gyerekkobakokat.

Kiss Judit Ágnes minden egyes versében egy találós kérdést rejtett el, és hogy a szülők is találjanak maguknak szórakozni valót, a versek különböző stílusokban, versformákban íródtak. 

David Walliams: A világ legrosszabb gyerekei

Vigyázat! Ezzel a címmel egy egész sorozat készül, Nagy-Britanniában már a harmadik kötetnél tart a világ legrosszabb gyerekeinek felsorolása. 

Természetesen mindannyian tudjuk, hogy rossz gyerekek nem léteznek. A gyerekek nem rosszak, csak élénkek, energikusak, és mi felnőttek nem értjük meg őket. Mindegyik gyerek jó, szép és aranyos. 

Biztosak vagytok ti ebben????!!!! 

Ha azt hiszitek, hogy nincsenek rossz gyerekek, olvassátok el ezt a könyvet! Olvassátok el a gyerekeiteknek is. 

Elsősorban azért,  mert fergetegesen jól fognak szórakozni, nagyokat hahotáznak majd, amikor erről a gusztustalan 10 gyerekről olvasnak, mert valamiért a gyerekek szeretik az undi dolgokat. 

Törpék és madárijesztők

Ismét két gyerekkönyvről írok, mindkettő kedves, aranyos és vicces. Bátran olvassátok el őket gyerekeiteknek, ha szembetalálkoztok velük a könyvesboltokban vagy akár a könyvtárban.

Maros András: Játszótéri pillanatok

A Kávéházi pillanatok után a játszótérre is ellátogathatunk Maros András történetei által, amelyek közül jó néhányat ismerősként üdvözölhetünk, mert minden bizonnyal mi magunk is hallottunk és tapasztaltunk már hasonlókat, amikor gyermekünkkel próbálkoztunk beilleszkedni a játszótér közösségébe.

Bevallom, nekem nem ment könnyen. Hideg ráz attól, ha valaki azt mondja a gyerekére, ne adj isten a pár hetes/hónapos kisbabájára, hogy rossz gyerek. Azért, mert sír, hiszen csak azzal tudja kifejezni, hogy valami nem stimmel, valamit szeretne, fáj a hasa, éhes stb. Vagy a pár éves gyerek kicsit aktívabb, jobb kedvűbb, "elevenebb" az átlagnál, akkor már rámondja a nagymama, vagy akár az anyuka, hogy rossz gyerek, meg nem fogad szót, stb. Mert ilyeneket bőven hallottam a játszótéren, és ezek engem elriasztottak. 

Matt Haig: A lány, aki megmenti a karácsonyt

A fiú, akit Karácsonynak hívnak 2.

Éppen egy éve olvastam el Matt Haig csodálatos könyvét, A fiú, akit Karácsonynak hívnak című, kívül-belül gyönyörű meséjét. IDE KATTINTVA elolvashatjátok, hogy mennyire tetszett nekem.  

Azért elárulom itt is, hogy nagyon imádtam azt a könyvet, amelyből megtudhattuk, hogyan lett Karácsony apó a gyerekek ajándékot hordó apója, milyen volt kisgyerekként, és miként lett Koboldfalva lakója, annak ellenére, hogy nem kobold, hanem egy igazi ember.

Kertész Erzsi: Panthera

A hógömb fogságában

Nagyon szerettem gyerekkoromban azokat a történeteket olvasni, amiben valaki nagyon pici, vagy éppen nagyon nagy. Nagy kedvencem volt Erich Kästner Emberkéje, aki mindössze 5 cm volt és egy gyufásdobozban lakott, de éppen ennyire szerettem Móricz Zsigmond Iciri-piciri meséjét, Nils Holgersont és Babszem Jankót. De szerettem Roald Dahl barátságos óriását is és a népmesék óriásait is mindig nagyon szívesen képzeltem el. Többször láttam már a Drágám, a kölykök összementek című filmet is, azt gondolom, hogy ebből már látszik, hogy valamiért különös rajongás fűz a szélsőséges méretű hősökhöz.

Anna Woltz: Tess és én

Életem legfurcsább hete

Anna Woltz neve nem volt ismeretlen számomra, ezért amikor a könyvtárban megláttam ezt a könyvet, nem volt kérdés, hogy hazahozom.  

Tetszettek az eddig olvasott könyvei, a Black Box és a Száz óra sötétség. Míg azok a történetek kamaszokról szóltak, itt némileg fiatalabbak voltak a szereplők, pontosabban Tess 11 éves, Samuel pedig 10 éves.

Samuel a családjával nyaral a szigeten, amikor a két évvel idősebb bátyját, Jorrét baleset éri, egy gödörbe esik és eltörik a lába. Anyukája migrénnel küzd a házban, ezért édesapjának el kell vinnie a komppal a szárazföldre, mert csak ott van kórház. 

Gyerekeknek

Először is boldog új évet kívánunk mindenkinek! Kicsit eltűntünk így évvége felé, de most már új és töretlen lelkesedéssel ismét itt vagyunk. 

A 2016-os év utolsó bejegyzése a gyerekkönyvekről szólt, így ezzel kezdjük 2017-et is, holnaptól pedig jönnek ismét a jobbnál jobb felnőtt olvasnivalók is. Reméljük ebben az évben is velünk tartotok, és találtok nálunk érdekes és izgalmas könyveket és történeteket.

Időnként visszaviszek ezt-azt a gyerekkönyvtárba. Eleinte csak Titusznak keresgéltünk ott olvasnivalót, de egyre többször akadtunk olyan olvasmányra, ami bennünket is érdekelt. Az is előfordult, hogy elolvastam, amit Titusz magának kölcsönzött. Így lettem ifjúsági regény-rajongó, és most már egyre több mesés, verses könyv is hazajön velem a könyvtárból, mert egyszerűen szeretem őket. Ma Kis Ottó könyveiből készítettem válogatást.

Kiss Ottó: Liliputi trónkövetelők

Első találkozásom Kis Ottóval. Kárpáti Tibor rajzaival már találkoztam, legutóbb a Puszi-nyusziban, hát mit mondjak, ott jobban tetszett a stílusa. Bár az is igaz, hogy ezekhez a történetekhez viszont elég jól passzolnak. Mesenovellaként határozták meg a könyvben szereplő történetecskéket.

Nem is vitatkoznék ezzel a meghatározással, az biztos, hogy nekem,  felnőttnek meglehetősen tetszettek és nagyon jól szórakoztam a szerző humorán.  

/Leteszteltem egy éppen felnőtt 19 évesen, Bence fiamon, jót mulatott rajta. Persze megállapította a történetek zakkantságát, de határozottan élvezte a könyvet. A címadó történet is kifejezetten felvidította. :) Majd egy 11 évessel is elvégeztetem a tesztet./Megtörtént, neki is tetszett.:D)

10/10

Kiss Ottó: Szusi apó erdőt jár

Már nagyon régóta nézegetem a könyvtárban Szusi apót, de eddig mindig visszatettem. Legutóbb azonban nyakon ragadtam és hazahoztam. Arra a véleményre jutottam, hogy Szusi apót nem kell komolyan venni. A bölcsességeit pedig egyáltalán nem. Ha így teszünk, akkor Szusi apó egy remek kikapcsolódás. Voltak részei a könyvnek, amelyek kifejezetten tetszettek, például a Misó állatok, vagy a kis Szusi apó, no meg Szusi apóné. Nem mindig értettem, legfőképpen a végét, de remek kikapcsolódás volt.

Egy Szusi apó-gondolat:

"Az ember, míg egyedül van, saját magát szereti - tűnődött most a mester.

Utána megszeret egy másik embert, és már az első pillanatban hasonlítani akar hozzá, mert igen szeretetreméltónak találja.

De a másik ember meg éppen őhozzá akar hasonlítani, mert éppen őt találja szeretetreméltónak. Így aztán mindketten változni kezdenek. Az egyik lassan olyan lesz, mint a másik, a másik pedig olyan lesz, mint az egyik. 

Ezután már nem szeretik egymást. Önmagukat szeretik megint."

9/10

Kiss Ottó: Szusi apó álmot lát

Első mondat: "Egy szép napon Szusi apó késztetést érzett."

Ez a rész hasonlóan őrült, mint a Szusi apó erdőt jár, én szeretem ezt az agyamentséget! :D Megnevettetett ez a könyv. Miközben azért néha gondolkodtam, hogy miért találkozott Szusi apó minden rosszal a városban, a hajléktalanokkal, akiken segített, az ellenőrökkel, akik nem segítettek rajta? Megjegyzem, 77 évesen már Szusi apó ingyen utazhatna, így az ellenőrök nem voltak a szakmájuk csúcsán. Mindezek tetejébe még a suhancok is kirabolták. Szegény Szusi apó nem a legjobb tapasztalatokat szerezte a városban, az emberek között. Megértem, miért szeret az erdőben élni, emberek nélkül.

9/10

Kiss Ottó: Szerintem mindenki maradjon otthon vasárnap délután

Tetszett nekem ez a Hálló István, aki egy vasárnap délután annak a véletlennek köszönhetően, hogy kifogyott otthon a tubusos fafogó, ő pedig jó erősen megszívta magát, egyszercsak a levegőbe emelkedett. És ezentúl minden vasárnap repked a város felett, mint egy kacsa. 

Hálló Istvánné, azaz Borbola Erzsi nagydarab asszony volt, aki erősen meg tudta fogna a fafogós tubust, de okos asszony is volt, mert hagyta az urát repülni. 

Úgy gondolom ez a két mondat mindent el is mond a könyvről, mindenképpen érdemes Kis Ottó írásaival megismerkedni. 9/10

 Kiss Ottó: Ne félj, Apa!

A szerző vadonatúj könyve egy teljesen más vonalat képvisel, mint a fentiek. Ez egy apa írása kislánya mondásairól, olyanokról, amelyeket mindannyian őrzünk a gyermekeinkről, amolyan gyerekszáj-féle történetek. Nosztalgiáztam egy kicsit általa és előszedtem a saját füzeteinket újraolvasásra. Kellemes, aranyos olvasmány volt, az illusztrációja és a színvilága tetszetős.

8/10

Bea

Ludwig Koneberg - Gabriele Förder: Kineziológia gyerekeknek

Hogyan győzhetők le a tanulási zavarok

A tanulási és magatartászavarok miatt egyre több a szorongó, betegeskedő gyermek. A pedagógiai kineziológia szerint a mozgás testi és lelki egészségünk kulcsa, ráadásul gondolkodásunkat is serkenti. A szerzőpáros az iskolai problémák okait elsősorban a stressz okozta tanulási blokkokban látja, amelyek átgondolt, célzott mozgásgyakorlatokkal feloldhatók. Így eredményesebbé és élményszerűbbé válik a tanulás. Persze csak akkor, ha a szülők és nevelők is türelemmel  állnak a kérdéshez. A könyv utolsó fejezetében található gyakorlatok főként nekik szólnak. 

Mielőtt hozzákezdtem értékelésem írásához, elvégeztem a könyvben található gyakorlatsort, amit felnőttek számára állítottak össze. Mindössze 10 percet vett igénybe. 

Hogy növelte-e az önbizalmamat, feloldotta-e a gátlásaimat, segített-e a feladatmegoldásban, azt egy alkalom után nem tudom megmondani, de határozottan felfrissített, erővel töltött el és reménykedő hangulatban ragadtam magamhoz a billentyűzetet. 

Meg is lepett kicsit, mert egy egyszerű mozdulatban nem éreztem stabilnak az egyensúlyomat, történetesen keresztbe tett lábakkal végeztem a "gravitációcsúsztató" gyakorlatot és bizony többször is meginogtam, van még hová fejlődnöm. De tényleg nem bonyolult, engem viszont önvizsgálatra sarkall. Vajon azért nem megy, mert annyira elhanyagoltam a mozgást, hogy egy ilyen végtelenül hétköznapi mozdulat kifogott rajtam, vagy pedig meg kell találnom magamban azt a gátló tényezőt, blokkot, amit ennek a könyvnek a kineziológai gyakorlataival talán könnyen fel is tudok oldani.

Mi is a kineziológia? A kineziológia a mozgás tudománya. Egyensúlyba hozza testünk energetikai rendszerét, stressz-mentesíti szervezetünket, segít, hogy pozitívan álljunk hozzá a hétköznapokhoz és kezelni tudjuk stresszhelyzeteket, ugyanakkor egy ilyen helyzetben önmagunk felett se veszítsük el a kontrollt. Segít hogy, nyugodtak, higgadtak maradjunk, javítja a problémamegoldó képességeinket, javíthat a kommunikációnkon. Tehát tulajdonképpen a test és a szellem együttes működését segíti elő. 

A gyerekek ösztönösen, önkéntelenül is gyakorolják a kineziológia tudományát, amikor felfedezik a környezetüket, fára másznak, lógnak a mászókán, séta közben egyensúlyoznak mellettünk egy útpadkán vagy éppen forognak, mint a búgócsigák. Mi türelmetlen szülők, legtöbbször ilyenkor rájuk szólunk, fegyelemre intjük őket, pedig tudat alatt kineziológiai gyakorlatokat folytatnak, talán ösztönösen érzik is, hogy mivel tudják magukat ellazítani. Hagyjuk őket ilyenkor egy kicsit, persze nem azt mondom, hogy amikor artistákat is megszégyenítő magasságokban tartanak a fa tetején, ne vessük be szülői tekintélyünket, vagy ha a mászókán a felemás korlát gyakorlatait próbálgatják, ne szóljunk rájuk, sőt még azt se hagyjuk, hogy a szédítő forgás közben Mary Poppinsként a levegőbe emelkedjenek, de egy elfogadható határt meghúzhatunk. Ezt a határt a szülők többsége ismeri.

Ennek a könyvnek a segítségével a szülők célzottan mozgathatják át gyerekeiket. A kineziológia feladatok, mozgássorok segíthetnek a tanulási zavarokkal küzdő gyerekeknek   feloldani gátló blokkjaikat. A tanulás egy természetes folyamat, a gyerekek minden nap, minden órában tanulnak. Itt nem feltétlenül az iskolai tanulásra gondolok, az már sajnos nem ilyen önfeledt, természetes tanulás. Az iskolai oktatásban egyre gyakrabban érhetik  a gyerekeket stresszhatások és sajnos a saját gyermekemből kiindulva tudom, hogy érik is rendesen. Ezek a  hatások különböző blokkokat, gátakat alakítanak ki a gyerekben, amin segíthet a kineziológa.  A gyakorlatok segítségével a szervezetben lévő energiának szabad utat biztosíthatunk, a mozgással előkészíthetjük az agy gondolkodási csatornáit. 

Nagyon jó kis gyakorlatokat tartalmaz írási és számolási nehézségekkel küzdő gyerekek és szüleik részére a könyv, sajnálom, hogy nem hamarabb került kezembe, talán nem szenvedtünk volna annyit a szorzótáblával. Nem is olyan régen rárivalltam a 10 éves kisfiamra, hogy ne írjon ilyen rondán. Ő sírva felelte, hogy sietni kell, ha mindent le akar  írni, és nincs ideje arra figyelni, hogy még szép is legyen. Szóval utána rögtön szántam-bántam kifakadásomat, nagyon szégyelltem magam, azóta nem foglalkozom azzal hogyan ír, ha ő  el tudja olvasni, akkor nekem is jó. A könyvben erre erőteljesen fel is hívták a figyelmemet: "Soha ne erőltesse, hogy szebben írjon vagy gyorsabban dolgozzon. Különben éppen az ellenkező hatást fogja elérni."

Azt gondolom nagyon hasznos lehet ez a könyv nem csak tanulási nehézségekkel küzdő gyerekek, hanem minden gyerek számára. Nekünk szülőknek is, mert választhatjuk a kineziológia kipróbálását. Segíthetünk nekik átlépni az iskolai, napközbeni megpróbáltatásokon, a gyakorlatokat velük együtt mi magunk is elvégezvén türelmesebbé válhatunk és nemcsak szigort és elvárásokat közvetíthetünk gyermekünk felé, hanem türelmet, megértést és sok-sok szeretet, amivel boldogabbá és könnyebbé tehetjük napjait. 

A könyvet köszönöm a Móra Kiadónak!

Bea

Kalandra fel gyerekek, Geronimo Stiltonnal!

Már csak szűk fél hónap van hátra a gyerekek vakációjából, de inkább fogjuk úgy fel, hogy jaj de jó, hogy még majdnem fél hónap van a vakációból! 

Ma Titusznak vettem egy pár Star Warsos és Avengerses füzetet a suliba, nagyon örült nekik, de biztos vagyok benne, ha lenne Geronimós füzet, akkor azt is nagy örömmel fogadta volna. 

Ha füzetünk nem is lesz, de egy nyári Geronimo Stilton magazinunk van itthon, amit ajánlok mindenkinek, mert remek több alkalmas, mindenhová hurcolós olvasnivaló, érdekes tudnivalókkal, új ismeretekkel. 

Rögtön az elején az egyik kedvenc állatomról, a törpemalacról olvashattunk, no meg a disznókról úgy általában. Tudtam én, hogy a disznók okos állatok, de a cikk szerint intelligenciája a kutyákéval és a majmokéval vetekszik. Azt is megtudtam, hogy a törpemalacok Indiában vadon élnek, bár már csak egészen kevés nem tenyésztett példány él belőle, ezért veszélyeztetett állatfajnak minősülnek.

Ha már kismalacok, akkor álljon itt egy agresszív kismalacos vicc, szintén a magazinból:

Az agresszív kismalac összefut a jó tündérrel:

- Teljesítem két kívánságodat.

- Varázsolj abba a fába egy kihúzhatatlan szöget!

- Íme! Mi a második?

- Húzd ki!

A viccet félretéve a következő oldalakon is nagyon sok érdekes dologról olvastunk. Pl. mindent megtudhatunk a radírgumiról, a 2016-os Olimpiai Játékok kapcsán megismerhetjük képekben Rio de Janeirot,  10 érdekességet olvashatuk az emberi szemről, pl. hogy lehetetlen nyitott szemmel tüsszenteni. Ti tudtok? Én még sosem figyeltem meg, de szándékomban áll a következő hapcizásnál elvégezni eme kísérletet.

Olvashatunk, vagyis a gyermekünk olvashat képregényt a szfinx titkairól, egy kis környezetvédelem, egy kis újrahasznosítás, rejtvények, megoldandó feladatok, színezés, vicces és nagyon élvezetes zenetörténet és sakkiskola után elérkezünk a só-liszt gyurmához, amit képekben is megmutatok:

Só, liszt és víz - biztos mindenki ismeri már az összetevőket, gyorsan össze is gyúrtam. Legelőször elkészítettük a magazinban is szereplő öt hercegnő medálját, amiből a fiúk is kaptak.

Mivel maradt még nagyon sok gyurmánk, ezért további medálokat és apróságokat gyártottunk belőle, kis emberkéket, miniatűr borítékot, kismadarat, pici baglyot. 

És még mindig rengeteg maradt. Ekkor Titusznak eszébe jutott, hogy ő csinál egy Lego Hulk-ot. Nekem pedig az, hog kidobni sajnálom, no meg jött a "nem tudok leállni" érzés, ezért hozzáláttam egy Geronimo megformázásához. Úgy, ahogy sikerült, bár a sütés előtt féltem kicsit, hogy mire kiveszem csak egy Geronimo paca lesz belőle, de csak egyszer kezdett el lekonyulni az orra, azt gyorsan visszaigazítottam. Azt is el kell mesélnem, hogy ha Titusz nincs ott mellettem, akkor most Dumbot nézhetnétek Geronimo öltönyben, mert amikor kész lettem a figurával, valami nagyon nem stimmelt vele, olyan elefántos volt. Néztük, néztük, amikor Titusz egyszercsak rájött, hogy a füle nem jó helyen van, nem oldalt kell lifegnie, hanem a feje tetejére kell tenni. Így lett elefántból egér, és már ment is a sütőbe. Utána következett a festés, lakkozás, ami szintén nagyon jó móka volt.

A magazin közepén pedig kivágható mintaíveket találtunk, amit ki is vágtunk, pár fűzfaágat zöldre festettünk, ráragasztottuk és a virágainkat diszítjük majd vele. Vidám, színes társaság.

Így adott nekünk több napi szórakozást a Kalandra fel! című Geronimo Stilton nyári magazin. :)

Béta Trió 5.

Roberto Pavanello: Az elátkozott skót duda

Nem ismertem eddig a Béta Triót, de könnyen be tudtam kapcsolódni a történetbe, amihez nem is kellett más, mint hogy megismerjem a három bájos, kedves denevérnővért. Brillyt, aki a Béta Trió lelke. Igazi írótehetség. Baggyt, aki született vezető, sportos testalkata jól jön a nehezebb küldetések során. Egyetlen gyengéje a vörös hajzuhataga. A harmadik testvér Bessy, aki szép és elegáns, és nagyon jó megfigyelő.

Van egy emberbarátjuk is, Sam, akit a nyomozásaikhoz segítségül hívnak, valamint Sam legjobb barátja a különösen találékony Tommy is részt vesz néha a rejtélyek kiderítésében, ravasz ötletek kieszelésében. Bob Scherlock is feltűnik néha, aki Sam apukája, de amúgy a nyomozásban nem jeleskedik. 

Ebben a részben a nyomozás Baggy kedvenc zenekara a Rolling Stoves zenekar körül forog, akik körül rejtélyes dolgok történnek Baskerville-ben, ahol kibéreltek egy házat, hogy csendben és nyugalomban készíthessék el új albumukat. De a dolog nem megy egyszerűen, lesznek bonyodalmak, rejtélyek, amelyeket a a Béta Trió igyekszik is kibogozni.  Nagy szerepe van egy titkos rajongónak és egy skót dudának a történetben. 

Némi riadalom után természetesen a végén minden megoldódik, és a Béta Trió visszatérhet a nyugodt hétköznapokhoz. Gondolom csak a sorozat következő részéig. :) Fiúknak és lányoknak egyaránt szórakoztató olvasmány. Titusznak tetszett, tehát fiúk pipa, nekem tetszett, tehát lányok is pipa. :)

Kemény Kristóf: Puskás Öcsi/A külvárosi vagány hihetetlen  kalandjai

A gyerekeknek szóló történet Puskás Ferencről szól, aki a leghíresebb magyar focista. Arról az időszakról, amikor még gyerek volt, és mindenki Öcsinek szólította. Öcsi apukája Feri bácsi a kispesti csapat focistája volt, ezért Öcsi szinte a cumival egyidőben szívta magába a foci szeretetét. 

Öcsi alighogy megtanult járni, már a focit rugdosta. Hatalmasakat rúgott, méghozzá bal lábbal. A lakásban, aminek az anyukája nem annyira örült.

Az apukája focistából edző lett, közben Öcsi  szépen lassan növekedett, a cumisból ovis, majd iskolás lett. És egyre jobban focizott...

De nem mesélem tovább a történetet, hagyok nektek is, ha szeretnétek elolvasni, mindenesetre kisfiúknak, focizni szerető apukáknak, tökéletes közös olvasmány. 

Puskás Öcsi egy focizni mindig kész kisfiú volt, sőt mást sem csinált volna legszívesebben egész nap, csak focizott volnap a többiekkel a pályán. Gondolom, van még így ezzel egy jó pár gyerek, nekik ajánlom ezt a könyvet. 

Köszönöm az Alexandra Kiadónak, hogy ezeket a kedves könyveket olvashattuk!

Bea

Timo Parvela: Gyerekek! Tessék vigyázni!

„A nevem Ella. Másodikos vagyok. Klassz az osztályom, és a tanító bácsink is aranyos. Vagyis csak volt. Az utóbbi időben ugyanis kicsit furcsán viselkedik. Ez valószínűleg amiatt van, hogy véget ért a nyár, és ma elkezdődött az iskola.”

A tanító bácsi sajátos viselkedése miatt az egész osztály aggódik. Éppen csak elkezdődött a tanév, ám a tanító bácsi igencsak fáradtnak tűnik. Ráadásul furákat is mond – folyton szeretetről és boldogságról beszél...

Vajon mi köze ennek az egésznek egy csillogó-villogó új autóhoz és a tanító bácsi kiütéseihez? Elláék súlyos betegségre gyanakodnak, ezért kerítenek egy orvost, akihez nem a tanító bácsit, hanem a makkegészséges Patét küldik információkért.

Az egyik meglepő fordulat követi a másikat, amelyek alakulásában nem kevés szerepet kap a tanító bácsi két kutyája, Préri és Farkas, egy jobb sorsra érdemes tanfelügyelő, sőt még egy bárányhimlős óriás-repülőmókus is.

Ella és barátai a sorozat hatodik kötetében sem unatkoznak, és még egy „kedvenc helyre” is sikerül szert tenniük.

Nem ismertem eddig Ellát és a tanító bácsit, sőt a többieket sem. Ha tudom, hogy ennyire viccesek, már sokkal hamarabb közelebbi ismeretséget kötök velük. Szerencsére azonban, nem késtem el semmiről, idejében odaértem az osztályba, és fültanúja lehettem a tanító bácsi földtől kissé elrugaszkodott évnyitó beszédének, én is tágra nyílt szemmel nézhettem a gyerekekkel együtt, akiknek szintén megfordult a fejükben, hogy a tanító bácsival valami nincs rendben. Ők arra a következtetésre jutottak, hogy a tanító bácsijuk bizony beteg, én azonban tapasztalt felnőtt révén már láttam, hogy szó sincs itt semmiféle betegségről, hacsak az a bizonyos szép, új autó meg nem zavarta a fejét.

A gyerekek kedvenc helyükön, egy elhagyatott kert szikláján tanyázva, kigondolják a saját haditervüket azt illetően, hogyan vizsgáltassák ki a tanító bácsit. A tanító bácsi is szereti ezt a sziklát, sőt a kutyái is, akik a származásukra utaló, találó Préri és Farkas nevet viselik. Először úgy tűnik beszélni is tudnak, de aztán kiderül, hogy mégsem. Ha pedig ez nem volna elég, a tanító bácsi örömében bemutatja a kutyák trükkjeit a gyerekeknek, mert kutyát nevelni tudni kell.

Mint ahogyan a gyereknevelés is művészet, mégpedig nagyon fontos alapelvek szerint működő művészet. Fontos alapelv a mindennapos fogmosás és a salátaevés is. Néha bekavarhat egy kis bárányhimlő, de sebaj, egy rövid kórházi tartózkodás senkinek sem árthat, a tanító bácsi is megvilágosodva tér haza a kórházból. Legalábbis az orvosi köpeny, amire az intézményben tett szert, elég világos, mondhatni fehér, egészen addig, amíg a fejében is megvilágosodik, hogy a tanároknak is szükségük van egyenruhára, ami egy összefestékezett ujjú orvosi köpeny és egy indián fejdísz is lehet.

Ne felejtsük ki a történetből a bárányhimlős óriás-repülőmókus jelentőségét sem, a mindig jelen lévő gondnok bácsit, az álomkórból kigyógyult Paavot, és a boldoggá vált tanfelügyelőt sem.

Fantasztikusan vicces történet volt, gyerekkönyvön régen nevettem ennyit. Az elvarázsolt, szórakozott, megzakkant, guruvá vált tanító bácsi, a mindent szó szerint értő gyerekek, a sokszínű cselekmény, az össze-vissza, mindenhol és akármikor támadó humor nagyon jót tett a lelkemnek. Először azt  gondoltam, hogy felnőttként jobban is élvezem, mint egy gyerek, de úgy alakult, hogy Tituszt szóval kellett tartanom hosszabb ideig, így amikor kifogytunk a mondanivalóból, a könyvről kezdtem mesélni neki, majd megkért, hogy olvassak belőle, ekkor az első két fejezetet telefonon fel is olvastam. Nagyon élvezte, sokat nevetgélt, azt mondta, mindenképpen el fogja olvasni.

Így hát, miután előzetes tesztelést végezetem egy tíz éves célszemélyen, azt mondom, bátran a kezébe nyomhatjuk az önállóan olvasni szerető gyermekünknek, sőt ajánlom közös olvasásra is a gyerekekkel. Ám ha a gyerek elaludt, le ne tegyétek, olvassátok végig, garantáltan jól fogtok szórakozni és vidámat álmodni. Mivel én egyből belecsaptam a történet közepébe, szeretném Elláék és a tanító bácsi történetét az elejétől kezdve megismerni, mindenképpen igyekszem megszerezni az előző részeket.

A könyvet köszönöm a Pongrác Kiadónak! 

10/10

Bea

Verses-mesés könyvek

Illés Andrea: Királylányos könyv

Melyik kislányt ne érdekelnék a királylányok? Ki ne öltözne hercegkisasszonynak a farsangon, vagy álmodozna fényes esküvőről? A nagyobbacska lányoknak szóló kötet különböző korokba, más-más civilizációkba  repít, miközben mesél a kultúra színességéről, a divat világáról, a szépítkezés mesterségéről... és a szerelemről.

A történelem varázslatos "kifutóján" tíz uralkodónő vonul fel: Szemiramisz, Babilónia úrnője; Nofertiti egyiptomi fáraónő; Dzsingu japán császárnő; Theodelinda longobárd királyné; Árpád-házi Szent Erzsébet; Börte, Dzsingisz kán főfelesége; I. Erzsébet angol királynő; Mumtáz Mahal, India legszeretettebb asszonya; Pokahontasz indián hercegnő; és az imádott Sisi, minden idők legszebb királynéja.

Be kell vallanom, hogy ennél a könyvnél a cím és a borító döntött a kölcsönzésnél, utolsó pillanatban csaptuk Zsófival a kölcsönözendő kupac tetejére. Azt gondoltam mesés könyv, királylányokról. Végül is majdnem jól gondoltam, mert mesésen gyönyörű könyv, ám ebben igaz mesék vannak valódi királylányokról. Maximálisan elvarázsolt ez a könyv, mind a mondanivalójával, mind pedig a kivitelezésével. Igényes és csodaszép. 

Új, izgalmas, és érdekes ismeretekre is szert tettem belőle és azt is megállapítottam, hogy a királylányok igazi nők voltak, akik imádták a szépséget, a szépségápolást és divatot, már amennyire ez a saját korukban lehetséges volt. 

10/10

Müller Péter Sziámi: Kicsi, NAGY, KözÉpső

Lili, Peti, Brúnó, a kicsi, a NAGY, a KözÉpső, no meg az unokatesók, Veruska, Tamara, Benedek és Domonkos meg a többiek... és Ti, mindannyian: nektek szólnak ezek a friss és ropogós versek a gyerek-lét örömeiről és nyűgeiről.

Müller Péter Sziámi mai nyelven írt sok humorral, szójátékkal fűszerezett versei és Igor Lazin bumfordi-bohókás rajzai minden bizonnyal egyformán szórakoztatják majd az egykéket, tesókat és szüleiket is. 

Voltak benne jó versek és voltak nagyon jók. :) Tetszett nekem Müller Péter Sziámi játékossága, gyereknyelve, gyerekgondolatai. Vicces volt, modern, néha úgy éreztem, mintha egy dalszövegnek is elmenne egy-egy vers, de ezt nem rossz értelemben mondom. Fontos infó, hogy rímek is voltak benne.:), és az illusztrációk is tetszetősek. Még Star Warsos vers is van benne! :)

9/10

Schein Gábor: Márciusban jaguárok?

Schein Gábor gyerekversei sokféle hangon és formában szólalnak meg. Az emberi létezés legmélyebb, a gyerekek számára is ismert alaptapasztalatai kapnak sajátos, minden hazugságtól mentes, éppen ezért töretlen fényt bennük: a szeretet, az egyedüllét, az összetartozás, a várakozás, egymás félreértése, elvesztése és megtalálása. Mindez sok humorral történik, a versekből sugárzik a képzelet és a nyelvi gondolkodás eredeti öröme. Ezt a derűt tükrözik Rofusz Kinga egyszerre játékos és komoly, belülről feltárulkozó képei. A versek és képek olyan közös világot alkotnak, amelybe gyereknek és felnőttnek egyaránt jólesik belelépnie.

Nem tudom mennyire esik jól a gyerekeknek belelépni ennek a könyvnek a világába, a jaguár és feguár szóviccet talán ők még értékelik is, de azt már nem tudom mennyire díjaznák, amikor az egyik vers szörnye éppen gyerekeket eszik!!? Öregségről, halálról is szólnak a versek, ami talán nem lenne baj, talán nagyobb gyerekek tudják értékelni, de én bizony nem nagyon tudtam. Egy-két vers kivételével nem tetszettek, teljesen rímtelenek voltak és volt, amit nem is értettem meg teljes egészében és olyan is volt, amit egyenesen értelmetlennek tartottam. Az illusztrációk viszont tetszettek, akár a szobám falán is el tudnám képzelni őket. 

5/10

Miklya Zsolt: Pityu azt mondja...

„Én nem tudom, Istennek melyik lehet a kedvenc színe. Én a helyében nem tudnék választani. Csinálnék egy olyant, amelyikben minden szín benne van.”

Ez a könyvecske a Protestáns Egyház kiadásában jelent meg, ami érződik is a könyvön. Szinte minden versben ott van a vallás, a hittan, az Isten. Amivel igazából nincsen baj, egy ilyen jellegű verseskönyv esetében, de ezek a gyerekszáj-jellegű - az előzőhöz hasonlóan - rímtelen versek valahogy nem tudtak közel kerülni hozzám. Volt ami tetszett, de bizony olyan is volt, ami egyáltalán nem.

5/10

Tandori Dezső: Medvék minden mennyiségben

Tandori Dezső jól ismert medvés és verebes versei "minden mennyiségben", kicsiknek, a kicsit nagyobbaknak, és természetesen a felnőtteknek is, Agócs Írisz nagyon medvés rajzaival. Vagy ahogy ő maga mondja: "Annál nagyobb szerencse talán csak egy medvét érhet (vagy még egy medvét sem), hogy a legkedvesebb verseihez rajzolhat igaziból medvéket egy igaz könyvbe."

„És most lefényképezkedünk,

Hogy mindörökre meglegyünk.”

Nekem nagyon tetszettek ezek a medvés versek, annál is inkább, mert én is nagy medvegyűjtő voltam egykor. Ahogy megelevenedtek ezek a macik a szemem előtt, mindenféle helyzetekben, diskuráltak, filmet forgattak, tévét néztek, kocogtak, nagyon el is szégyelltem magam, hogy az én medvéim bizony zsákokban laknak most, de még ez sem akadályozza meg őket abban, hogy a nagy medvelelkükkel szeressenek engem. Mert ők ilyenek, bizony. :)

Ezenkívül pedig szerintem egyik-másik versnek felnőtteknek szóló, mögöttes tartalma is van. Hmm, a mackók okosak és gondolkodnak.

9/10

Varró Dániel: Szívdesszert

Varró Dániel versei nagyon mókásak, nagyon maiak, és nagyon szerelmesek.  No meg játékosak is, mindenféle rímet és mindenféle látványelemeket is tartalmazó verset olvastam, mintha V. D. éppen nagyon virgonc kedvében lett volna, amikor azokat a verseket írta.  Néha éppen fejjel lefelé volt a szöveg, ám ezek a fejre állított szavak, ez a bohémság belefért a szerelmes versekbe.  Varró Dániel megverselte az elektronikus leveleket, az sms-eket, linkgyűjteményeket, jpg-fájlokat. Szerelmet vallott nyelvművelés közben, de nagyon tetszett a "Mikor a küszöböt lehánytad" kezdetű szerelmes szösszenete is. :) Az illusztrációk érdekesek voltak, egynémelyiken rendesen gondolkodtam. Nem biztos, hogy megértettem.:) Ilyen versekkel talán meg lehetne kedveltetni a nem vers-kedvelő emberekkel is a rímes alkotásokat. Jólesett olvasni egymás után a sokféle versbonbont.

9/10 

David Almond: Csókás nyár

Pedig ez is csak úgy indult, mint bármelyik észak-angliai nyár. Az idő csodaszép. A tizennégy éves Liam számára most kezdődik a szünet. De azon a napon, amikor barátjával Max-szel követni kezd egy hangosan csattogó csókát, a fiú élete visszafordíthatatlanul megváltozik...

Egy elhagyatott épület előtt egy gondosan takaróba bugyolált kisbaba fekszik. Az anyja elhagyta... És ezzel kezdetét veszi a csókás nyár.

Gyermekkönyvtárból kölcsönzött ifjúsági regény. Amikor megtaláltam arra gondoltam, hogy akár még jó is lehet. A címe és a fülszöveg alapján azt gondoltam, hogy egy könnyed, nyári ifjúsági regény, némi krimis szállal átszőve, a talált kisbaba miatt. Ez a regény azonban ettől sokkal több volt. 

Szinte álomszerűen történnek benne az események, sok konkrét dolgot nem tudunk meg belőle. Amit viszont igen, az éppen elég, hogy átvegyük a hangulatát, valami nyomasztó nyugtalanságot, olyasféle érzést, amit a 14 éves Liam érezhet a gyereklét és  felnőtté válás  határán, híres író apja és művészlelkű édesanyja mellett. A bizonytalanságot, a nagy szabadságot, ami annyira nagy, hogy lehet sok is egy 14 éves, helyét kereső fiúnak.

A csókák, a repülők, Liam barátja Max, a kisbaba, másik gyerekkori barátjuk Nattras végigkísérik Liamot ebben kissé   szürrealisztikus történetben, és egy kés, a Halálhozó is fontos szerepet kap. Új barátai pedig, akikkel sorsszerű a találkozásuk,  megmutatják a nyugalmas, biztonságos életet élő Liamnak az élet kemény valóságát, borzalmait. Nem mindig választhajta meg az ember, hogyan éli az életét. De ha jó élete van, akkor nem is tudja sokszor, hogy az milyen jó. Liam ezen a nyáron sokat tanult az életről és soha nem fogja elfelejteni...

Jó volt olvasni a könyvet, pedig eleinte nem tudtam miről is szól, melyik szálon halad majd a történet, de aztán rájöttem, hogy nem ez a lényeg, hanem Liam, és amikor ezt megértettem, akkor már nem vártam semmit, hanem követtem őt, a gondolatait, a mindennapjait, az érzéseit és néha olyan volt, mint egy rossz álom, de bíztam benne, hogy semmi rossz nem történik. 

A regény első bekezdése:  

„A történet a késsel kezdődik, és azzal is ér véget. A kertben akadtam rá. Max Woodsszal lógunk, kincset ásunk, mint kölyökkorunkban. Most sem találunk mást, csak köveket, gyökereket, földet meg gilisztát. Aztán egyszer csak ott van, a felszín alatt, egy fanyelű, bőrtokos kés. Én fordítom ki a földből. Hajlított pengéje fakó, a nyele mocskos, a tokja fekete és merev, kicsit már rothadásnak indult.”

9/10

Bea

És egy dal a 60-as évekből:

(Majd egyszer talán eláruljuk, hogy miért szívügyünk a 60-as évek zenéje:))

"Tartom egy kicsit Alisont. Mindenki a "Blowing in the Wind"-et énekli, "Fújja már a szél", a kicsi a ritmusra mozog a karomban."